Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-04-01 / 2. szám
35 mely egyedül a csarnokvíz eltávolítását czélozza. Ezen eljárás mellett azonban a hályog felszívódása végtelenbe húzódik és alig tehető fel, hogy egyik-másik esetben oly tokú iritis vagy glaucoma ne mutatkoznék, melynek megszüntetésére a csarnokvíz egyszerű kibocsátása nem elég hatásos módszer. A budapesti egyetemi klinikán tett tapasztalatok a hályog mielőbbi eltávolítását, legbiztosabb és legveszélytelenebb eljárásnak tünteték töl. Ha Arit ily elbánás után veszteségről is szólhat, ez csak a mellett bizonyít, — mit különben úgy is mint régi igazságot ismerünk, — hogy egyáltalában nem létezik a hályog műtételére módszer, mely a veszteség lehetőségét teljesen kizárná. Elvetendő a punctio csak akkor lenne, ha a puszta discissió-t soha sem, vagy ritkábban követné a szem elpusztulása. Arit tanai, sokkal ismertebbek és — különösen újabban megjelent kitűnő könyve („Krankh. des Auges“ 1881) által, — mindenki számára oly könnyen hozzáférhetők, hogy azokról bővebben beszélni teljesen fölösleges volna. Csak azt kell sajnálnunk, hogy az érdemes tudós, miután a 70 évet meghaladta, osztrák egyetemi szabványok értelmében, nem sokára megválik tanszékétől. Vele együtt letűnik a jónevű bécsi iskola, melyről különben már most sem lehet elegendő joggal szólani. Fennállott, míg Arit egyedül uralkodott a téren, de mióta egészen ellentétes elveknek is megnyílt a sorompó és egyenjogú kathedrából homlokegyenest ellenkező nézetek szivárognak az egyetem ifjúsága közzé, csak legföllebb Artl-féle iskoláról szólhatunk. Hogy ennek csillaga is lemenőben van, azt eléggé bizonyítja egy tekintet az előadási termekre. A praktikus eszű fiatalság megfordítva az ismert tételt és azt gondolva, hogy „nemcsak az életnek, hanem a rigorosumnak is tanulunk“, a leendő censorhoz özönlik és Stellwag termeit tölti meg. És a tanulni óhajtó hallgató, valóban itt is elég élvezetet talál, ha különben a kicsiny és zsúfolásig tömött terem fullasztó levegőjét megszokta. Anyaga van Stellwagnak is bőven és a hallgatók nem panaszkodhatnak, hogy ne látnának elegendő esetet, sem pedig, hogy azokat kellő interpretatio ne kisérné. A tanár igen szépen csoportosítja a tüneket egységes kórképpé és viszont a tanuló szemébe ötlő tünethalmazt nagy ügyességgel bonczolja részeire. Különös gondot fordít a betegségek felsorolására, melyek ugyanazon symptomát létrehozhatják, de egyszersmind nagy nyomatúkkal hangsúlyozva mindegyiknek jellegző tüneteit. Míg Arit túlnyomólag direct diagnosisokat állít fel, addig Stellwag leginkább kizárás útján jut a betegség megállapításához. A beteg bemutatásokat nála is minden órán rendszeres előadások követik. A véletlen úgy akarta, hogy az idő alatt, míg klinikáját látogatóm, Stellwag is épen olyan kérdéssel foglalkozzék, melylyel szemben a többi szemésztől eltérő, önálló s egészen eredeti álláspontot foglal el. Az általa ú. n. „herpes corneae“, — a mi keratitis phlyctaenosánk — képezte az előadás tárgyát. Minden lehetőt megtett, hogy a phlyctaena herpetikus eredetét bebizonyítsa és érveit valóban oly ügyesen csoportosító, hogy felfogása első pillanatra nagyon valószínűnek tűnhetett föl. „A hólyagcsák külső megjelenésükben már azonosak a herpetikus kiütésekkel“ — mondó a többek közt — „de ha még e hasonlatosság nem volna is elég bizonyíték, lehetetlen a herpesen kívül más betegségre gondolnunk, ha nem tévesztjük szem elől, mikép e hólyagcsák csak a mellső ciliaris idegek kiterjedési területén lépnek föl. A föllépés e korlátolt helye egyenesen a ganglion ciliare megbetegedésére vall. A közönséges — és herpes zoster között az összefüggés félre ismerhetlen, a különbség csak az, hogy zosternél nagyobb, középponthoz közelebb eső, — közönséges (praeputialis, labialis) herpesnél pedig kisebb, peripherikusabb ganglion betegszik meg. így a szemen is zoster lép fel, ha a baj a ganglion Gasseriben székel és a közönséges herpes mutatkozik, ha a ganglion ciliare szenved. A rokonságot még az is bizonyítja, hogy a közönséges herpes épen úgy, mint a zoster érzéketlenné teheti a corneát. Hogy e bántalom scrophulosisnál fordul elő különösen, az nem zavarja e föltevést, mert hisz a görvélykor tulajdonképen nem betegséget, csak a szervezet ellenálló képességének csökkenését jelenti és így a herpes ophthalmicusra egyszerűen hajlamossá teszi az egyént.“ Meggyőződésem szerint e felfogás, bármily behízelgőnek tessék is, nem felel meg a phlyctaena lényegének. Már a kiindulási pont elhibázott, a mennyiben a phlyctaenának egyedül azon alakja hasonlít a herpeshez, mely eleinte mindjárt hólyagosa képében mutatkozik, míg a tömör csomócskák s a mindjárt fellépésükkor genyet tartalmazó hólyagok, sehogy sem téveszthetők össze a herpes kiütéseivel. Hogy pedig a három alak ugyanazon megbetegedés különböző kifejezése, és hogy ennélfogva szorosan összetartozók s lényegükben azonosak, ezt a klinikai észlelet, mely szerint igen gyakran egymás mellett vagy csakhamar egymás után lépnek föl, eléggé bizonyítja. Miután pedig mind három alakra a herpes nevet ráerőszakolnunk sehogy sem lehet, nem szabad ezzel a hólyagcsákat sem felruháznunk, melyekre talán inkább ráillenék. Sokkal több valószínűsséggel bír Hasner felfogása, ki a phlyctánában, a talaj különbözősége által módosult eczemát ismer föl. Valóban az említett három féleség, egészen megfelel az eczema három főalakjának (ecz. papulosum, vesiculosum és pustulosum). Hogy a sugáridegek területén szokott fellépni, ez nem bizonyít az eczema ellen, mert épen ez a terület marad leginkább a szemhéjak által födetlenűl, és az eczemának eléggé ismert sajátsága, hogy a födetlen helyeket szereti elfoglalni. S épen ezért a szemrés irányában, az orr és halánték felé elég gyakran találunk phlyctánát a porczhártyától jókora távolságra is, míg ellenkezőleg a cornea felső széle fölött már 1—2 mmnyi távolságban sem szokott az mutatkozni, noha ez még mindig a sugáridegek területéhez tartozik. Az érzékenységet minden erősebb genyes folyamat leszállítja és így ezt a pustulosa is teheti, a nélkül, hogy a herpessel bárminő viszonyban állna. Végre igaz, hogy a scrophulosis csak hajlamosít, de egyáltalában nem herpesre, hanem eczemára. Nem lehetne megértenünk, hogy míg a bőr többi részein, vagy épen az arczon kizárólag eczema szeret föllépni görvélyes egyéneknél, miért válnék egyedül maga a szem a herpes iránt hajlamossá. A herpes ezenkívül minden korban egyformán gyakori, míg az eczema s vele együtt a phlyctäna is túlnyomólag a gyermekkor betegsége. Azt hiszem, hogy a betegség ilyen felfogásából származik, miszerint Stellwag keratitis phlyctanosánál általában atropint rendel mindaddig, míg nagyobbacska ciliaris belövelés áll fönn. A calomelt inkább csak a visszamaradt homályok ellen alkalmazza. Előadás közben hallott tapasztalataiból, mint igen érdekest fölemlítem, hogy sokszor látott „uveitis“ következtében mulékony lencsehomályokat föllépni, sőt látott e miatt egy éj alatt teljes cataractát fejlődni s 78 óra alatt a lencsét újból feltisztulni. „A phakitis ezen alakja nem ritkaság.“ Stellwag klinikája — 48 ágygyal — legkisebb a közkórház szemészi osztályai között. Osztozik azok előnyében. Igen szép magas termei, s egymással szemben fekvő térés ablakai vannak melyek kitűnő közvetítői a kellő légcserének. A kórház levegője általában tiszta, egészséges s ez által az jóval fölötte áll a mi régi, egyetemi helyiségeinknek. A klinikán láthatók közül legérdekesebb volt egy blepharoplastica a felső szemhéjon. A szemrés ideiglenesen össze volt varrva s a négykrajczáros nagyságú területre három bőrlebeny átültetve, melyek epidermis rétegüket — mint rendesen — elveszték ugyan, de mindannyian megtapadtak. Stellwag a szemhéj pótlására általában az anaplasticát alkalmazza, még pedig feltűnő sikerrel. Mint mondá 20 esete közzül csak egynél nem volt a műtétnek foganatja. Szerinte azonban a megtapadás egyik föltétele, hogy apró darabokat ültessünk át s azokat a bőr alatti kötőszövettől teljesen megtisztítsuk. A műtétek száma — legalább a téli félévben — nem nagy s a hallgatók inkább az előadásokra vannak útalva, miket tapasztalatom szerint nagy szorgalommal látogatnak. Erre befolyással lehet a tanár megnyerő egyénisége és modora is. Kedélyes hangon tartott előadásait szellemes észrevételekkel és sikerült élczekkel fűszerezi. A ki Stellwagot a műveiben nyilatkozó gondolatmélység, roppant szorgalommal gyűjtött adathalmaz és bölcsészeti félhomályba burkolt stylus után valami ránczos képű, mogorva tekintü, sovány philosophusnak gondolná, általában nagyon csalódnék. A legkedélyesebb gömbölyű termetű, — 36 -
