Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-04-01 / 2. szám

28

érthető, hogy e tünemény azonnal megszűnt, mihelyt a ház belsejébe jutottam, mert itt a minimális világosság a kimerült reczegrészeket, ha egyáltalában, úgy csak minimális módon képes ingerelni, de a sötét szobában csak az ablakra kelle pillantanom, hogy azt egész terjedelmében pirosnak lássam, mert az ezen behatolt világosság tökéletesen elégséges volt, hogy a reczeg környi részeit a fenntérintett módon ingerelje. Épen így érthető, hogy jóval a nap leáldozása után, a midőn az égboltozat világosságban már jelentékenyen megfogyatkozott, még e csekély világosság összege is képes volt a tüneményt előidézni. Végül az is könnyen érthető, hogy az éjjeli nyugalom után a reczeg környi részeinek kimerültsége elmúlt, és így kevésbbé fényes világosságnál sem következett be a piroslátás.

A mi pedig a fődolog, az erythropsiának hirtelen, átmenetnélküli megjelenése az előadott értelmezés kapcsán merőben elveszíti feltünőségét, mi főoka volt annak, kogy eleintén a tünemény jellemének magyarázatánál tétovázó lettem. Hiszen igen természetes, hogy a tünemény egész teljességében csak akkor nyilvánul, ha a beeső fény teljes hatást képes előidézni. A mig a városban éltem és napjában csak néhány órát töltöttem szabadban, nem juthatott ennyire a dolog, de azon napon, midőn a Kahlenbergre mentem, és ott jóformán naphosszant maradtam szabadban, beállott a piroslátás naplemente után. Ezt annál kevésbbé tartom átmenetnélkülinek, mert hiszen már a városban szenvedtem határozottan hemeralopiában, tehát szintén reczegem környi részeinek túlinger általi elfáradásában, mit a felette nagy nappali világosság okozott. Ehhez csak egy cseppnek kellett hozzájárulnia, hogy reczegem környi részei totaliter kimerüljenek és a hemeralopiához a piroslátás csatlakozzék. Különben meglehet, sőt most már valószínű is előttem, hogy a piroslátás kis fokban már azelőtt is jelen volt a szép júniusi estéken, csakhogy még nem éreztette magát feltűnően.

A mondottak után én jelenleg cseppet sem kételkedem, hogy az addig még fel nem derített erythropsia tényleg nem egyéb mint széles iriskoloboma által feltételezett tünemény. Szakkörökben a Graefe-féle hályogmütét uralmának elejétől fogva ismerve voltak azon hátrányok, melyeket ezen módszer ugyancsak a koloboma folytán a láterőre vonatkozólag involvál, hanem egyelőre a szűkebb értelemben vett optikus eredményeket mérlegelvén, más egyéb mellékes következményeket nem tanulmányoztak behatóbban. Minima non curat praetor. Innen van, hogy a hályogműtötteknek csak a legújabb időkben hangoztatott panaszai a piroslátásról az aphakikus szemek meg nem magyarázott sajátsága gyanánt egyszerűen registráltatnak, a míg a saját magam tapasztalása kétségtelenül kideríti, hogy’ itt a Graefe-féle aera egyik klassikus jelenségével van dolgunk, és hogy a Graefe előtti idők kitűnő észlelői ugyanazon okból nem szólnak ezen tüneményről, a mely okból nem szólnak a 15-ik század irói a burgonyáról vagy a dohányról.

Végre még az erythropsiában szenvedők és a műtötték közötti arányszámról, melyet Becker csakúgy hozzávetőleg vesz fel, csak azt akarom mellesleg megjegyezni, hogy úgy hiszem, miszerint ő maga sem kívánja azt másnak, mint inkább sejtelem útján felvettnek tekintetni. Fejtegetésemből mindenekelőtt az derül ki, hogy az iriskoloboma szélességének a piroslátás beköszöntésére nézve mérvadónak kell lennie; de tudjuk, hogy a műtők az iris kimetszésének adagolásánál — szabályozásánál — lényegesen eltérnek egymástól. Az én kolobomám alapjánál nem rövidebb mint 8 mm.

Továbbá az erythropsiának megjelenése a fényáramlás azon mértékétől fog függni, melynek a szem nappal ki volt téve, azaz a mütötteknek szabadban tartózkodásától, lakhelyeiktől és foglalkozásuktól. Én legalább valószínűnek tartom, hogy a piroslátás a vidéki lakosok, a földmivesek között, tehát azon néposztálynál lesz főképen található, melynél a hemeralopia endemica csaknem kizárólag fordul elő. Fölösleges ráutalni, hogy ez oka valószinűleg annak, miszerint ezen tünemény csak kivételképen teszi tárgyát a kórodai észlelésnek. Már csak ezért is szeretném a bővebb kóranyaggal rendelkező szaktársak figyelmét a hemeralopiás jelenségek előfordulására fordítani, melyek valószínűleg más kisebb fényáramlatoknál is fellépnek, és még a kórodákon is

tanulmányoztathatnak. A magam részéről legalább meg vagyok győződve, hogy terjedelmes kolobomáknál és csak némi érzékenységénél a reczegnek a hemeralopia bizonyos mértéke nem maradhat el.

Adatok a hályog műtételéhez.

Dr. Juhász Lajos, volt szemészeti tanársegéd-tői.

(Vége.)

II.

Melyik műtéti módot válasszuk lágy hályogok operálására ?

Már egy más alkalommal1) felvettetett e kérdés e lapok hasábjain. Akkor statisztikai kimutatások alapján a discissiot, s ezt pár nap alatt követő porczhártyacsapolást ajánlottuk mint olyat, mely legbiztosabban vezet czélhoz valamennyi módszer között. E véleményünkben az 1879. szept. I-tői. 1881. decz, 31-ig terjedő időszak csak megerősített. A legtöbb egyszerű sőt nehány complicált lágy hályogot is ezen műtételnek vetve alá, ismét kiváló eredményeket értünk el, mint azt a következő öszszeállításból látjuk :

Hályog alak

Műtét száma

I Ismételt disciss.

Utóműtét

Kimenet

Eredmény

Punctio corn.

iDisc. p. corn.i

I Disc. p. sci. I

I Extr. lin. spl.

B

0

0

*0,3

cn .ÍJ

w

Dislaceratio |

Reactio Fekete láta !

Finom u. h.

Vaskos 11. h.

I. oszt.

IN

1-->

II. oszt.

Cat. mollis simpl. .

H

I

II

2

i

2

_

2 6

i

7

8

6

_

„ perinuclear....

2

—

I

—

I

—

1

I

i —

i

i

2

—

—

„ moll. rossz fényérz. .

I

—1

I

—

—

—

—

—

i —

1

—

—

I

—

„ „ ablatio rétin.

I

—

1

1

—

—

—

—

1 —

I

—

—

I

Cat. traumatica........................

2

—

2

i'l—

i

I

i

—

I

Összesen

20

I

16

I

3

i

3

6Ü 6

5

9i

I I

8

I

20 műtétéi után nincs egyetlen veszteség és csak egy II. osztályú eredmény, mely megint csak catar. traumaticá-ból származik.

Ezen eredmény annyira kielégitő volt, hogy vonalas kivonással csak is 3 pépes, egyszerű hályogot operáltunk, míg a többi, ezen műtételnek alávetett hályog alak a folyékony szárazhüvelyű és complicált cataracták csoportjába tartozott, mint azt e táblázat mutatja :

•

1 Iridectomiával |

Abnorm műtét | (sebtágítás)

Gyógyulás

Kimenet

Utóműtét

Eredmény

Hályog alak

, . .

Műtét szám;

Rendes I

Iritis

(fi

Tv

hí

1 Iridokyklit.

Finom u. h.

rG

ú

(fi

0

rlá

(fi

C3

í>

Occlusio

Iridectom.

Disc. p. seler.

Extr. lin. spl.

tí

(fi

O

M

II. oszt.

III. oszt.

C. mollis sinpl. . ,!

I

_

1

i

_

_

_

I

_

_

I

—

1

—

—

C. „ congenita .

2

—

—

2

—

—

—

i

l

—

—

I

—

2

—

—

C. lactea ....

2

—

—

I

—

—

I

I

—

I

—

I

—

1 I

—

1

C. moll. c. cicatr. adh.

I

I

—

—

—

I

—

—

I

—

—

—

I

—

—

C. aridosiliquat.

I

I

I

I

I

C. traumatica .

5

2

I

2

2

—

I

2

I

?

i

1

1

2

2

..

Összesen.

12

4

i

6

3

I

2|

4

4

4

i

4

2

6

2

4

12 műtétel közül négynél lett III. osztályú az eredmény. E kedvezőtlen siker arra ösztönözhetne bennünket, hogy az extr. lin. spl. indicatióit még jobban megszorítsuk; és még is, ha az elveszett négy szemet új műtételnek kellene alávetnünk, ismét csak az egyszerű vonalas kivánást választanok. A négy veszteségből ugyanis kettő catar. traumatica-t követett, melynek erősen *)

*) „Szemészet“ 1880, 3. sz.

2) A hol az egyén kora miatt látást nem vizsgálhattunk.