Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1883-01-28 / 1. szám
0 4 játékát a dolomithegyek csipkéin, — az utolsó sugár letüntével ama kellemetlen piros ég minden bizonnyal és pedig rögtön beállt, elkeserítvén az imént élvezett örömet. Mondhatom, hogy már az egész napon át üldözött e tudat úgy, hogy az estet némi elfogulással vártam. A piros színezés borús idő alkalmával sem maradt el, sőt, ha estefelé záporeső is volt, — ami ugyan ritkán történt — az ég a meghatározott időben felöltötte a piros mázt és, ha ez valamivel gyengébb is volt, mint derűit napokon, éppen az ellentét miatt annál erősebb hatással volt szemre és lélekre. Ugyancsak az ellentét következtében a jelenség szobában, ablakon át tapasztalva, még talán kellemetlenebhül hatott mint a szabadban; és ilyenkor történt, hogy egyszer este ahhoz az észlelethez jutottam, miszerint a szemhéjrésnek nagyobbmérvü szűkítése által a piros színezetnek teljes eltűnése eszközölhetS. Amit eleinte akaratlanéi és hiányos módon tettem volt, azt most szándékosan, figyelemmel ismételtem, és nem csekély meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy ügyes hunyorgatással, ami azonban megerőltetésembe került, képes voltam az alkalmatlan színtől teljesen megszabadúlni és azt a derült égnek természetes zöldeskék színűidével helyettesíteni, még a leáldozott napnak irányában is. Ezen kísérletet már most önkénytelenül számtalan ízben ismételtem, de mindig csak pillanatnyi időtartamra, minthogy megerőltetéssel járt. Most sajnálom, hogy ezen kísérletet egy rögtönzött stenopäikus készülék segítségével modificálni annak idejében elmulasztottam. Megemlítem még, hogy már azelőtt megkísértettem volt a jelenségre a jobboldali, hályogos szem behunyása által hatni, evvel azonban nem eszközöltem amannak lényeges gyendülését, minthogy a diffus fény kizárása által csak a tárgyak tisztaságának ama gyarapodása állott be, melyet erős nappali fény' mellett is ily módon eszközölhettem. Sötét szemüveg csökkentette ugyan némiképen a rikító hatást, de korántsem oly hathatósan, hogy az elsötétités hátrányával felért volna. Említettem már, hogy nappal az erythropsia jelenségét vagy bármit, ami csak valamiképen emlékeztetett volna reá, nem tapasztaltam, ép oly kevéssé reggel, de meg kell jegyeznem, hogy nem volt alkalmam a tulajdonképeni hajnal hasadtakor észlelni. Csak annyit mondhatok, hogy ablakaim felnyitásakor 5 óra tájban semmi különös színezést nem vettem észre, daczára annak, hogy n nap csak egy órával később bujt ki a hegy gerincze mögül. Ha valami gyöngélkedés miatt korábban feküdtem le, mint rendesen, ami nem egyszer történt, a piros színt okvetetlenül megpillantottam az ablakredőnyön át; ennélfogva legalább néha szürkületkor is észre kellett volna azt vennem, minthogy álmom nem tartós, és rendesen igen gyakran szakad meg, ilyen esetre azonban nem emlékszem. Az erythropsia, amily hirtelen a Kahlenbergen meglepett, éppen oly gyorsan és váratlanul búcsúzott el tőlem őszkor. Szeptember 4-én hagytam oda a Pusterthalt. Klagenfurtban, hol három napot töltöttem kirándulásokkal, nem állott be változás, még szeptember 8-án Gráczban az igen esős nap a szokott piros világítással végződött, de ez egyszer utoljára, mert a mióta másnap Budapestre érkeztem, a piros színt nem láttam többé. Csodálatos különben előttem az, hogy e változást csak néhány nap múlva vettem tudomásul, és e szerint tulajdonképen nem mondhatom meg biztosággal, hogy melyik napon állt be. Elég az hozzá, hogy a piroslátás úgy tűnt el, amint megjelent vala, és nem voltam már képes ezentúl felfedezni, bármi gyakran is töltöttem e czélból a szép szeptemberi estéket szándékosan a Dunaparton. — (Folytatás következik.) Adatok a hályog mütételéhez. Dr. Juhász Lajos, volt szemészeti tanársegéd-tői. I. Az antisepsis értéke szemészi műtéteteknél. Még koránt sincs befejezve a vita, mely a gyakorló szemészeket két külön táborra osztja ; még mindig éles ellentét uralkodik a Listert követő s az antisepticus eljárást elítélő ophthalmologok között: és így nem látszik fölösleges dolognak, ha az antisepticus gyógymód körül a budapesti szemészeti klinikán szerzett bő tapasztalatokat felhasználjuk arra, hogy a kérdés eldöntéséhez — némi részben — mi is hozzá járuljunk. Talán nem is lett volna szükséges a kérdés megoldására kísérleteket végeznünk; elég lett volna a minden szemésszel közös tapasztalatokból vonni következtetéseket és ezeket állítanunk az antisepticus áramlat ellenében; de mivel az orvosi tudományokban a deductio kevés értékű, különösen ott, hol a kísérlet is rendelkezésünkre áll; klinikánk vezetője az esetek hosszú soránál alkalmaztatta az antisepticus elbánást. Pedig már a priori is elég döntő érvet hozhattunk volna fel az antisepsis értéke ellen. Itt első sorban azon kérdés merült föl, váljon hályogműtétel után a szem elgenyedését mindig fertőzés okozza-e, s másodszor váljon van-e a fertőző anyagok megsemmisítésére biztos módszerünk ? Vannak, kik az első kérdésre igennel válaszolnak. Hirschberg1) nevezetesen azon meggyőződésben van, hogy a panophthalmitis mindig fertőzés eredménye. E felfogás azonban nem lehet helyes, mert ellentétben áll százados tapasztalatokból mentetett tudomásunkkal, mely az operált egyén szervezetének s a seb nagyságának is nagy fontosságot tulajdonít a gyógyulás menetében. Ha ugyanis fertőzés okozná az elgenyedést, úgy nem volna belátható — hogy példával éljek — miért pusztul el az iszákosok szemének oly magas százaléka. Hiszen ezek sincsenek a levegő bacteriumainak jobban kitéve, mint a többi beteg, s így nem a micrococcusokban, hanem szervezetükben kell rejleni az oknak, hogy szemeik a műtétre oly sokszor iritissel, majd — a magasabb fokon — panophthalmitissel felelnek. Ezenkívül, ha mindig fertőzés okozná a szem genyedését, bacteriumokkal terhes légkörben nagyon természetesen a teke minden legkisebb sérülését infectiónak kellene követnie. S e helyett mit látunk ? Azt, hogy ugyanaznn helyen, órában, sőt talán ugyanazon eszközökkel végzett műtételek után, minden reactió nélkül gyógyul a kicsiny- s a szem pusztulását okozza a nagyobb seb. 500 iridectomia után átlag egyszer, 500 Gräfe műtét után 8 egész 10-szer látunk genyedést. Már pedig a kicsiny sebbel épen úgy kaput nyitottunk a bacteriumoknak, mint a nagyobbal, s ha azokat még sem követi genyedés, úgy emezeknél is aligha infectióban rejlik a pusztulás oka, hanem épen a sebzés nagyságában. Nem egy példát látunk arra is, hogy ugyanazon szem a praeparativ apróbb műtéteket könnyen elviseli, s a nagyobb hályogműtétel után elpusztul. Ellenvetésül mondhatná valaki, hogy a kisebb sebek gyorsabban záródnak s igy a légkör hatásának kevesebb ideig vannak kitéve, de ez ellenvetés elesik, ha meggondoljuk, hogy Gráfe-féle extractiónál is a műtét után pár órával már helyére tapad a kötőhártya lebeny és így a szem integritása csakhamar biztosítva van, bizonyára rövidebb idő alatt, mint nagyon sok iridectomiánál. Ama másik ellenvetés, miszerint rövid seben kevesebb, hosszún több bacterium vándorolhat be, első pillanatra kicsinyeskedőnek tűnik fel, ha az iridectomia 7 mm. és a Gräfeműtét 11 mm. hosszú sebét állítjuk egymással szembe. De egyszersmind tapasztalásból tudjuk, hogy a hol igazi infectióról van szó, ott nagyon kicsiny nyílás elégséges a micrococcusok bevándorlására. Bő váladéké könnytőmlő blennorrhoenál például elég a legparányibb lehorzsolás, hogy a legveszélyesebb genyes porczhártyalob keletkezzék. Ha tehát apróbb sebzések általán könnyen gyógyulnak, míg a nagyobbakat sűrűn követi elgenyedés, noha a fertőzés lehetősége mindakét esetben egyforma; úgy a nagy sebeket követő pusztulást nem írhatjuk egyszerűen az infectió rovására, hanem ellenkezőleg azt kell hinnünk, hogy az igy megsemmisült szemekben kevés volt a plasticus erő, mely ily nagy seb egyesülésére megkivántatik. Nagyon általános kifejezés, de megérti és — jobb hiában — megbocsátja mindenki, ha ép, egészséges szervezetekkel szemben, melyek igen nagy sérüléseket is könnyen elviselnek, azon decrepidus vagy beteges egyénekre gondol, kiknél a legkisebb sebzést is genyedés követi. Azoknál meg van, ') Centralbl. f. pr. A. 1881. 454. 1.