Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
129 130 oknál fogva, mivel vastagabb és rövidebb, mint emez (Budge i. m. 72. 1.). Az erősebb vagy gyengébb világosság a trigeminus s az opticus útján jön az agynak tudomására, honnan azután az oculomotorius működésre gerjesztetik. Különben Budge (i. m. ioi.) valószínűnek tartja, hogy a trigeminus első ága mozgató-rostokat is foglal magában a sphincter részére. Végre Vigouroux1) a légvételkor történő irismozgásokat úgy magyarázza, hogy a légzést fentartó idegek ott erednek, a hol a látatágítók. Az alkalmazkodási készülékről ez idő szerint tudjuk, hogy hasonnevű idegek által idegeztetik be, mint a szivárványhártya, minthogy azonban az alkalmazkodás mechanismusa nincs minden kétséget kizárólag felvilágosítva (Donders i. m. 485. 1.) azért ezen idegek hatását analysálni egyelőre nem lehet. Emmert idézett munkája hoz e pontra nézve elég jelentékeny adatokat, noha azok közé is sok feltevés vegyült. Csak egy nézetet idézek itt Webertől2), ki azt állítja, hogy a mint az atropin a láta zárizmára és az alkalmazkodási izom körkörös rostjaira elernyedőieg hat, úgy a calabar erősen összehúzólag hat e két zárizomra, s pedig nem az idegek útján, hanem egyenesen az izomzatra. Áttérek most az eserin azon tulajdonságára, melylyel az az összes szemedényekre bír. Ezen hatás azért oly nagy fontosságú, mert kétségen kívül az edények képezik a belszemnyomás változásainak főtényezőjét. Az a fölötti nézetek, hogy bizonyos szerek minő befolyást gyakorolnak a szemedényekre, eltérők, sőt homlokellenest is szemben állanak. Adamück szerint8 9) az atropin a szembeli edényeket szűkíti, Wegner szerint pedig az iris edényeit tágítja, de a retináéit nem változtatja, mely utóbbi nézetét Grünbagen és Hippel is osztják, — továbbá Wegner nyúlfülébe fecskendezett atropinoldatot, mire az edények tágultak4). Erhártyaedények tágulását atropinra Schneller tapasztalta5). Wecker a porczhártya lobos folyamatainál az eserin gyögyerejét edénysziikitő hatásában véli rejleni. Laqueur6) valószínűnek tartja, hogy az érhártyaedények eserinre összehúzódnak s ekkor az üvegtestben kevés átizzadás történik; sőt ő meg is győződött a kötőhártya edényeinek eserin által történő szűküléséről. Ugyanezt tapasztalta Wharton Jones is, midőn az eserin alkalmazása előtt és után a kötőhártya valamelyik edényét megmérte. Mohr (i. m. 171. 1.) fehér nyálon végzett széles iridectomiát és eserint cseppegtetett be a szemle s bizonyos idő múlva a retina és érhártya edényein féregszerű mozgásokat vett észre. Schlegel '•) úgy mint Mohr iridectomiás szemfenékben nem talált változást az edények lumenjére nézve eserin alkalmazása után. Arbucle8) ki több szert: nicotint, atropint, morphint, amylnitritet s több effélét alkalmazott nyúlnál, a szemfenék edényein legcsekélyebb változást sem talált. Ezen fontos kérdésnek ilyen ellentétes megfejtései mellett czélszerűnek láttam azon kísérletet ismételni. A czikkem elején közölt kísérletekhez használt egyik nyúlon azon kisérlet vége felé iridectomiát végeztem, hogy gyógyúlás után eserin alkalmazása mellett is be lehessen látni a szemfenékbe ; minthogy azonban a nyúlnak fekete, pigmenttel borított szemfeneke volt, melyen az érhártya edényei nem élesen határolva, széles, sárga sávok alakjában tűntek elő, ezért rajtuk finom változásokat nem lehetett észrevenni. Más fehér nyúlon ejtett iridectomia mellett czélhoz jutottam. Megtükröztem eserin előtt és után, és jól győződhettem meg az eserin edényszükitő hatásáról. Hogy e kisérlet helyességéről még élesebb szem is tegyen tanúságot, Schulek tanáromat kértem föl, hogy tükrözze meg a kísérleti állatot, minek megtörténte után tanárom is határozottan nyilatkozott, hogy az eserines edénysziikülés feltűnő. Tehát mit sokan elméletileg feltételeznek, objective be is bizonyúl. Még mielőtt e kísérletet tettem volna, a fülben bőraláfecskendést tettem eserinoldatból, mire az edények észrevehetőleg szűkültek s a fül halványodott; az ellenkező tünemény állt elő atropin injectióra0). Ezen tényből magyarázható *) Gompt. rend. LVII. 581. 1. ref. Nagel Jahresbericht 1872. 139. 1. 2) Archiv f. Ophthalmologie, 1877. I. 89. 1. 8) Annál. d’Oculistique LXIII. 108. 1. 4) Graefe-Säemisch II. 351. 1. 5) Archiv f. Ophthalmologie 1857. II. 154. 1. 6) Archiv t. Ophthalmologie 1880. II. 19. 1. 7) Mittheilungen aus der ophthalm. Klinik in Tübingen 1880. 186. 1. 8) Med. chir. Rundschau 1876. 377. 1. 9) Melesleg legyen itt említve, hogy míg a nyúl az atropin ellen annyira immun, miszerint oly dosisokat (0.25—0.6 grm, Clarus szerint) is az eserin kedvező befolyása a glaucomás szemre, hogy t. i. szűk edények mellett a belszemnyomás csökken. A belszemnyomás megmérésére három módunk van s pedig vagy ujjal, vagy tonometerrel, vagy manometerrel (ez utóbbi természetesen csak élő állatokon vagy emberi hullán). Az első módnak általános használati joga a gyakorlatban még fenáll, mert „a kezdő korszakát élő ophthalmotonometria“ (Snellen) vagyis az újabbkor gyermeke (Pflüger, Inaug. diss. 1872). még kifejlődésre vár. A manometerrel történő kísérletek némelyek által dicsőíttetnek, mások által érvényteleneknek nyilváníttatnak. Morano ’) ezen kísérletekkel foglalkozván, mondja, hogy a belszemnyomás fölötti ismeretek, úgy látszik, a modern szemészet tulajdonképeni alapját képezendik. Ellenben Stellwag (i. m. 2. 1.) és Grünhagen i) mondják, hogy egy felszúrt tekén a szem normális feszességét nem lehetett mérni, minthogy a folyadékáramlásnak önkormányzata megszűnt. Erre helyesen jegyzi meg Leber.3) hogy habár azon változásoknak tanulmányozása, melyeket bizonyos befolyások a szemre gyakorolnak, a manometer által nem gyarapodik, mégis ezen eszközzel az absolut belszemnyomást megmérhetjük. Mikor azon tonometerrel, melyet Schulek tanár a szemkórosztály részére Utrechtből hozatott, kísérleteket tettem, manometert is kellett igénybe vennem. A sok gyakorlatot, prompt eszközöket s kellő türelmet igénylő kísérleteket még nem fejeztem be egészen, ezért és mivel ezen tonometer engemet nem elégített ki teljesen, közlésüket egyelőre még elhalasztóm. Az említett eszköz egy régibb szerkezetű Snellen-féle tonometer, melynek hiányait még szerzője is beismeri hozzám intézett levélben. Ennek az eszközre és kérdéseimre vonatkozó tartalma igy hangzik: „a Graefe Saemisch III. k. 192. lapján közlőiteken kívül még eddig mást a tonometerről nem közöltünk ; eszközöm elvét még mindig helyesnek tartom, de nehéz egy ilyen complikált eszközt jól készítve kapni s azt kellően kezelni. Érdemes volna e tekintetben tovább dolgozni és egy egyszerű tonometert előállítani. A mi a manometerfokok scalajának meghatározását illeti, nem hiszem, hogy ez sikerülend. Nagyon sokféle mozzanatok vannak, melyek az eredményt meghatározzák, a szövetek rugalmassága, a teke alakja, a feszesség okai. Helyesebb eljárás azon behorpadás mélységét és alakját jelezni, melyet bizonyos nyomásnál nyerünk, vagy megfordítva kipuhatolni, minő nyomás szükséges, hogy bizonyos behorpadást előidézhessünk.“ Noha az ezen téren elémbe gördülő nehézségek tudatában vagyok, mégsem fogok kísérleteimtől elállani, mert minél nehezebb körülmények közt juthat az ember czéljához, annál nagyobb örömet talál az eredményben. Az eserin hatására nézve a később részletesen közlendő adatok alapján megjegyzem, hogy az a belnyomást nemcsak a mellső csarnokban csökkenti, mint Weber állítja (i. m. 218. 1.) hanem az üvegtestben is épen úgy. Pflüger,4) ki régebben az eserin alkalmazása után manometerrel némely esetekben nyomásj emelkedést, másokban alászállást látott, újabb időben 5) azon j állítással lép fel, hogy az eserin a belnyomást elsődlegesen foj kozza. Én ezen nézetet nem osztom s reményiem, hogy lesz al- I kalmam ezt szoros adatokkal bebizonyítani. Az ezen hatással közvetlenül összefüggő folyadékcserére nézve Leber,3) Knies 7) s többek szolgáltattak terjedelmes kísérleti adatokat. Schöler8) az edényeket injicíálta, — mire belszemnyomás és maximalis látaszükület jött létre. Schöler legközelebb (Jahresbericht der Berliner Augenklinik, 1882. 87. 1.) az Ehrlich által ajánlott fluorescéinnel tett kísérleteket a folyadékcsere kipuhatolására. Magam is igyekeztem ezen festő anyagot igénybe venni annak kifiirkészésére, hogy a myoticák és mydriatűr, melyek embernél halálosak, addig az eserinből 0.04 grm egy nyúlat 1/4 óra alatt elpusztított. ’) Klinische Monatsblätter 1871. 373. 1. a) Coccius, Der Mechanismus der Accom. des menschlichen Auges 1868. 112 1. 8) Graefe-Säemisch II. 370 1. 4) Annali di Ottalmologia. 1880. 402 1. s) -Archiv f. Augenheilkunde 1882. 79 1. “) Archiv f. Ophthalmologie 1873. II. 87 1. 7) Archiv f. Augen u. Ohrenheilkunde 1878. 320 1. 8) Lesser Die Pupillarbewegungen etc. 1881. 37. 1. idézés Schöler Ittaug. diss. 1869-böl.
