Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)
1882-12-31 / 6. szám
111 I I 2 A köthártya belöveltsége tegnap óta valódi huruttá fejlődött és a cornea középvonalában fonálalakú nyákos köthártyaváladék tapad, mely a felső pilla lenyomása által helyéből könnyen elmozdítható és eltávolítható. A szaruhártyán a legkisebb változás sem található, az tökéletesen tiszta és átlátszó. A jobb szem tegnap óta változatlan. Márcz 24-én délután. Az eszméletlenség és a magas láz tovább tart. Mindkét szemen a pillák részben nyitvák, széleiken és szögleteikben kismennyiségű hurutos nyákos váladék ragad meg. Ha hátfekvéskor az egyik felső szemhéj újjal felfelé húzatik, az nem tér teljesen vissza előbbi állapotába, úgyhogy ezen szemrés szélesebben marad nyitva mint a másik, mely változatlan maradt. Világosság iránt a szemhéjak részéről minden reactio hiányzik. A láta mindkét szemen némi tágulást mutat, mely tágulat kis mértékben folyton változik, úgy hogy a világosság iránti visszahatás, mely csakis minimális lehet, nem állapítható meg bizonyosággal. A cornea és conjunctiva érzékenysége mindkétfelől megszűnt. A könyelválasztás és a szemteke nedvesedése olyan mint tegnap. A szem belnyomása, melyre tegnap nem voltam figyelmes, mindkét oldalon egyenlő és legalább is nem csökkent, ha az ellenkezőt nem is lehet bizonyossággal állítani. A bal szemen az injectio délben kevéssé fokozódott és felfelé már kisebb mértékben a fedetlen részt is túlhaldja. A pericornealis edényhálózat belövelése még a bulbus fedetlen részére szorítkozik, a limbus fedetlen részein általánosan megtelt edények futnak át. Az injectio még mindig azon a helyen van legerősebben kifejezve, a hol kezdetét vette és innen a távolsággal aránylagosan csökken. Most már kifejezést nyert a szaruhártyában az órák óta készülő félben levő kórfolyamat is. Ezen a szaruhártyán a mutatkozó változás helyére és fokára nézve egészen a pericornealis belöveltség székhelye és foka, és igy annak tartama után is igazodik A legelsőbben, tehát a legerősebben is, belővelt helyen, a cornea külső alsó negyedében, ezen változás legelőhaladottabb, és ezen leginkább afficiált és a felső pillaszél által határolt kezdőhelytől, fokonként csökkenve, le- és befelé terjed a bulbus középvonaláig, de a cornea szélét sehol sem hagyja el. A cornea fényessége és simasága az imént megjelölt részeken sokszorosan és rendetlenül félbe van szakítva. A felhám, mely az erős tükröződés szerint e helyen túlságos áztatásra enged következtetni, egyenetlen és rajta nagy számmal mélyedések és görbeségek, nagyobbrészt pontnagyságban, vehetők észre. Csak azon a helyen, a mely a legelsőbben belővelt részszel határos, található egy aránylag kiterjedtebb és igen erősen tükröződő vájt felület. Ezen változások a felhám tökéletes vagy részleges le- és elválása és a megtámadott helynek savós izzadmány által történt megnedvesedése által jöttek létre. Az ablaknak a szarúhártyára vetett fényképe a rossz minőségű, egyenetlen, csomós üvegtábla reflexképére emlékeztet; az állás legkisebb megváltoztatása egyszersmind a refleáképet is megváltoztatja. A cornea szövete tökéletesen átlátszó, rajta sehol sem vehető észre homályosodás. A jobb szemteke, a látatágulatot kivéve, ugyanazon leletet mutatja, minő márcz. 23-án a bal szemen volt található. Márczius 25-én délelőtt. Collapsus és eszméletlenség állott be. A hőmérsék csökkent, a testbőr halvány és hideg, az érverés igen gyorsított és kicsiny. A szemteke mindkét oldalon szakadatlanéi felfelé néz és itt-ott szabálytalanéi kivagy befelé rángattatik. A ptosis tökéletesen eltűnt, a szempillák lehető legszélesebben nyitvák, de szokatlanul sokszor záródnak, és pedig tökéletesen és csak is egy pillanatra, mint rendes állapotban; de utána ismést tágan kinyílnak. Ez folytonosan ismétlődik. A szem a világosság iránt nem mutat visszahatást, a pupillák mindkét oldalon szakadatlanéi egyenlő és feltűnő szűkülést mutatnak, a bulbus mindenütt jól meg van nedvesítve. A szem- és köthártya érzékenysége tökéletesen helyre állt. A pillaszőrökön még oda száradt hurutos váladék látható. A köthártya hyperaemiája jelentékenyen alábbhagyott, az edények szőkébbek, a kicsinyek már el is tűntek. Az episcleralis belöveltség szintén kisebb fokot mutat. A szarúhártyabeli körfolyamaton tegnap óta nem igen vehető észre változás, csak itt-ott láthatók tegnap már félig levált, most különféleképen ferdén álló, erősen tükröződő felhámsejthalmazok, melyeken a laza összeköttetés a szaruhártyával könnyen felismerhető. A jobb szemen a különben is kisfokú belöveltség tegnap óta alig enged csökkenést constatálni. A bulbus nedvesedése elegendő. Néhány óra múlva a gyermek meghalt, miután vagy 2 órával halála előtt általános görcsök léptek fel, melyek haláláig el sem hagyták. A leírt folyamat jelenségei és lefutása kétségtelenné teszik, hogy agynyomástól származtak. Hogy a megejtett diagnosis „hydrocephalus chron.“ helyes volt-e, nem akarom kutatni ; az legalább is valószínű. Az utolsó napokban fellépett tünetek az agybántalomnak gyorsan kifejlődött és nagy előhaladással járó felújulására mutatnak, melynek a gyermek áldozatul is esett. A nyomás a szemidegeket a koponyaürben érte és bennük a vezetőképességet alább szállította. A nyomás különböző volt más-más időben és valószínűleg a collateralis vizenyő által hozatott létre, j mely bydrocephalus-nál, általában localisált körfolyamatoknál, sokszor nagy kiterjedésben képződik, és melynek fejlődési foka az ! alapbántalom foka és lefutása szerint változni szokott. A megfigyelés első napján a bal szemen az oculoinotorius (ptosis, mydriasis) és a trigeminus érző szálainak tökéletlen hüdése (a szaru- és köthártya érzékenységének alább szállása és a könyelválasztásnak csökkenése) lépett fel és tartott az utolsóelőtti estig, a midőn a nyomás ezen idegekre egészen megszűnt. Ugyanez történt a jobb szemhéjnak emelő izmához menő oculomotorius szálakkal. Az utolsó napon az érző trigeminusszálakra és a 3-ik agyidegpárra gyakorolt nyomás igen kicsiny volt; nemcsak a vezetőképesség volt helyreállítva, hanem a hűdés még izgatásba is ment át, és ez leginkább a 3-ik agyidegpárban talált kifejezést (görcs a rect. sup. et sphincter pup , hyperaesthesia a köt- és szarúhártyában). A paretikusan kitágult láta a véredények hüdése és tágulása miatt lassanként szűkült azon arányban, a melyben a szarúhártya körüli belöveltség kifejlődött. Csak az utolsó napon lépett hozzá a látazárizom görcse, mely nagymérvű látaszűkiilést hozott létre. Miután az említett hűdési jelenségek tnárcz. 23-ig beállottak volt, azon napon a szaru- és köthártyában olyan körfolyamat vette kezdetét a bal szemen, melyet csakis gyúladási folyamatnak lehet tekinteni. Ez szakadatlanul, bár lassan (több ízben az ujjammal zártam le a szemet) haladt előre, míg 24-ikén este tetőpontjára hágott és azonnal visszafelé kezdett fejlődni a mint a szem érző idegeiben a vezetőképesség helyreállott volt és a szem csukása lehetővé vált. A jobb szemen márcz. 24-ikén ugyanazon körfolyamat ugyanazon módon kezdődött mint előbb a bal szemen, de az a 25-ikén beállott változások által szintén megakadályoztatott további kifejlődésében. Tekintetbe véve a körülményeket (alábbszállott érzékenység a szaru- és köthártyában, ezáltal okozott elmaradása a szemcsukásnak, a szemteke egy részének folytonos fedetlen állapotban maradása ; kisebb ártalmaságoknak a szemre akadálytalan behatása ; csökkent könyelválasztás; tágulás és később szűkülés a máskülönben visszahatás nélküli látán), melyek alatt ezen körfolyamat támadt és kifejlődött, azt azon szembántalinak sorába kell sorolnunk, melyek az ophtalmiae neuroparalyticae megnevezés alatt ismeretesek. Ezen kórfolyamat és valamely közönséges a köt- és szaru - hártyában lassan kifejlődő gyúladási folyamat közt, mely még a felhámrétegre szorítkozik, nemcsak feltűnő hasonlatosság van, hanem azt lehet mondani, hogy nem is létezik köztük külömbség. A köthártyában néhány hátulról egyenesen előre a szaruhártyához siető teli véredény képezte az első injectiot és miután a cornea szélét elérték, itt az episcleralis hálózat edényeiben is mutatkozott belövelés. Ezen hyperaemia az emlitettt belövelt nagy köthártyaedényektől való távolsága szerint fokonként csökkent. A limbus eddig még szabad volt az edénybelöveltségtől. Azon fokban a mint a köthártya belöveltsége kiterjedt (mert ez mindenütt előbbre haladt) a mint a hátulról előre törekvő nagy véredények a szaruhártya szélét elérték és a mint a cornea körüli episclerális hálózatban is hyperaemia lépett fel : ugyanazon mértékben mutattak az ezen hálózattal közlekedő irisedények is szakadatlanul fokozódó tágulást. így a sphincter pup. hűdéte daczára is, a külső pernicornealis hyperaemiával lépést tartó
