Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-02-20 / 1. szám
17 18 maga helytelen volt, midőn az átültetett részlet közvetlen egyesülését várta. A kísérletekből látható, hogy ez egyesülés nagyon is közvetett, hogy az átültetés helye e miatt soha sem lehet átlátszó és hogy gyógyulást e műtéttől soha sem várhatunk. Nem tagadható mindamellett, hogy az eljárás egyes esetekben relativ javulás által lehet kisérve s ezért álljon itt nehány szó a műtét klinikai kivitelét illetőleg. Az átültetés helye egészen közönyös, a gyógyulási viszonyok nem jobbak a széleken mint középütt. Az átültetendő részlet átmérője ne haladja meg a 2 ’/s—3 mmt. (Kutyákon az 5 mm. átmérőt meghaladó darabok sorsa már nagyon is bizonytalan volt). A darab külön megerősítése nem szükséges, mert az első összetapadás elég korán jön létre s elég erős leend a csarnokvíz nyomásának ellenállni. Hogy minő állatból vesszük a porczhártyarészletet — úgylátszik — egészen egyre megy. A mit ezek után a cornea-átültetéstől várhatunk, legföllebb kissé áttetsző hely képezése lehet nagyon tömör heg helyén, úgy hogy a beteg legjobb esetben nagyobb testek körvonalait észrevehetné. A műtét pontos végzése mellett legtöbbször elérhető ideiglenes éles látás, ritka körülmények között (pl. törvényszék előtt, hogy a beteg személyeket felismerjen) szintén bírhat némi értékkel. Végre még nehány szót a Dürr átültetési módszerét illetőleg, ki a helyett, hogy a corneát egész vastagságában metszené ki, csak a külső rétegeket távolítja el és pótolja átlátszó porczhártyával. A végzett kísérletek szerint alig valószínű, hogy az így átültetett lemezek valaha megtapadnak, de viszont tény. mikéj) néha mesterségesen készített lapos corneasebek transplantatin nélkül is átlátszó szövet által pótoltatnak, mely tapasztalat egyes esetekben talán gyakorlatilag is értékesíthető leend. fuhász tr. A látatágulat idegkórtani jelentősége. Dk. Raehlmann E. tnr-tól. Szerző constatálja, mily kevés figyelemre méltatták a kórbuvárok az iris rendellenes mozgásait, daczára annak, hogy különféle gyógyanyagok hatását a látára, — különösen az atrojnn, morphin, physostigmin —■ már igen régen ismerték. Ezen ténynek okát abban véli megtalálni, hogy az irisnek a különféle körfolyamatok kíséretében fellépő sokoldalú mozgás rendellenességei igen szűk határok közt voltak értékesíthetők a betegségek tünettanában. S ezen valóban nem lehet csodálkozni, ha tekintetbe vesszük, hogy ma is, midőn a tudomány jelen álláspontján az iris mozgási rendellenességei és némely agy- és gerinczagyi bántalmak közt fenálló összefüggést képesek vagyunk kimagyarázni, — mily kevéssé van méltatva ennek tünettani jelentősége. Rövid vázlatban adja ezután az élettani látatágságnak okait, ú. i. a világítás intensitását, s elmondja, hogy annál szükebbek, minél erősebb ez; hogy a láták továbbá egyenlő mértékben tágak, akár csak az egyik vagy mindkét szemet érja a fény, s hogy az egyik szemnek megvilágítása alatt a másik consensualiter szükül. E mellett a reactio élénk a legnagyobb mértékben lefokozott látképességnél is, addig, míg a mennyileges fényérzés megvan. Azután schematikns rajzban bemutatja, hogy a látaszükülés csakis agyi visszahajlás útján jön létre, s itt Newton, Müller és Hannover nézetéhez csatlakozik, mely szerint a látóideg a chiasmában csak fél kicserélődést (semidecussatio) szenvedne*). A fénybehatási ingerület a látó ideg és a chiasma közvetítése mellett az ikertestekre vitetik, onnan a csüllőképü árokban futó összekötő rostok segélyével az oculomotorius magjára, innen mindkét oculomotorius ág izgattatik és beáll mindkét látának egyenlő fokú szűkülete. Áttér az egyes kórtani állapotok fejtegetésére. T. Megvilágíttatik az egyik pl. a jobb szem, s ez maga nem reagál, de igen consensualiter a bal láta; ebből következtethetjük, hogy a jobb látóideg vezetésképes s valószínűleg *) Ennek ellenkezőjét 1. a Xehender: „Handbuch d. ges. Augenheilkunde“ I. köt. 23 és 27-ilc lap és II. köt. 174—176. lapon valamint Biesiadecki, Mandelstamm, Michel és Scheel L. Altai a chiasmárol közrebocsátott értekezéseit. látásra is képes. Jelen van egyigejüleg a jobb oculomotorius szivárványa ágának a hüdése, vagy pedig a jobb láta szabad mozgását gátló valami környi ok (atropin, calabár, atropin, iritis stb.) Az egyoldali simulált vakság kimutatására fontos ezen magatartásnak ismerete. Ha látóideg sorvadásán alapuló egyoldali vakság van jelen, úgy a megvilágított A szem folytán nem fog a másik B szem látája consensualiter szűkülni, de igenis fog a B szem megvilágítása esetén az A szem látája is szűkülni. — Az elsődlegesen világításra nem reagáló A szem látáján beálló Sympathikus összehúzódásból tehát az ugyanezen szem látó idegében jelen volt vezetési képesség megszakítására lehet következtetni. II. Ha tökéletes vakság mellett a látáknak fényellentétekre beálló szűkülete mutatható ki, (mint pl. amaurosis uraemica-nái) j akkor a vakság oka az ikertesteken túl székel; jelen van ekkor vagy az ojjticus központjának működési kéj)telensége, vagy pedig az idegrostoknak agyi lefutásukban történt megszakítása. A világosság behatásán kívül függ a láta szűkület az alkalmazkodás vagy jobban mondva a látóvonalak összetérési fokától, mely szűkülés tökéletesen független a fénybehatástól s még j akkor is létre jön ha az egyik vagy plane mindkét látóideg vezetés kéjjtelen. Feltételeztetik az oculomotorins góczának és mindkét pupilláris ágának ép voltától és kötve van az oculomotorius önindító beidegzéséhez. A látaszükülés beidegzése környileg fut a sugáridegek mentén. III. Ossetéritéskor a láták élénk reactiója az oculomotorius I pupillaris ágainak épsége s vezetés képessége mellett szól. Ha az A szem látája fényre nem — de igenis a B-é consensualiter reagál, úgy ha minden az iris mozgását gátló környi hatány kizárható, az A szem látájához menő oculomotorius ág > hüdése van jelen (ekkor a láta tág és mozdulatlan is) s a hiidés vagy összes ágait vagy csak ezen egyket érte, és ez mindig (?) bujakóros természetű. Ámbár vannak esetek feljegyezve, hogy a különben teljes oculomotorius hüdésnél a láta szabadon mozgott. IV. Ha összetéritéskor mindkét láta szükül, de fényre sem directe sem sympathicus úton nem reagál, bár az egyik vagy mindkét szemen is még minimális látképesség van, ekkor az iker testeket az oculomotorius központjával összekötő Meynert-féle rostokban veszett el a vezetési képesség. Ilyen alakú zavarral a központi szervek bántalmainál találkozunk. A látatágulás egy harmadik és igen változó tényezőtől —a sympathicus ingerületi állapotától függ még. Ezen utóbbinak beidegzése rendes körülmények közt közepes látatágságot tart fen, mely az iris izomzatúnak változékony egyensúlyi állapotát kéj>viseli. (A látatágulatot előidéző Sympathikus rostok közj)ontja Salkowski szerint a nyúlt agyban volna; az idegrostok innen a nyaki gerinczagyban futnak le s Cl. Bernád szerint az i-ső hátidegpárral lépnek ki s innen a rami cominunicantes segélyével a sympathicussal léjmek összeköttetésbe. A nyaki sympathicustól a plexus caroticus-, a ganlion Gasseri — és a szemhez mennek). A Sympathikus izgatása látatágulatot-, átmetszése pedig szűkületet hoz létre. Érző ingerekre reflectoricus utón látatágulat jön létre, mely kimarad, ha a nyúltagy átmetszetik s így az érző ingereknek a Sympathikus rostjaira végbemenő átvitele szükségkép az agyban kell történi. Szunyadó s félig alvó ember szűk látája érző ingerekre kitágul, s hasonlót tapasztaltak a chloroform narcosisban levő egyéneknél. A psychikus ingerek mint pl. nagyfokú harag, ijedtség, hasonlót hoznak létre, s Schiff a látákban a legfinomabb „aesthesiometer“-t véli birni, s azon következtetést vonja, hogy a látatágulatot azon ingerület nagysága idézi elő, mely érző utakon és lelki ingerekre a sympathikusra a nyaki gerinczagyban vitetik át. V. Az ideggyógyászok előtt ismerve van azon tény, hogy testileg elgyengült de ideges, erethikus egyéneknél valamint az örjöngöknél szokatlan tág látával találkozunk s ezen viszony oly állandó, hogy az őrjöngök legmagasabb ingerületi fokán mutatkozó látaszükület vészes előjelnek tekintetik a bekövetkezendő paralysisre. VI. Az agykéreg működési zavarainál különösen dementia paralyticánál kivétel nélkül szűk látákkal találkozunk.
