Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-02-20 / 1. szám
14 vagy verőfényes napon séta által szakítható félbe. A mi a roham elleni souverän élettani szert, az álmot illeti, tudvalevő dolog, hogy alvás közben a láták nagy mértékben szűkek. A physostigmin látasziikítő hatása a nyomáscsökkenés conditio sine qua non-ját képezi. Ha összevetjük, hogy a rohamot előidéző hatányok a látára tágítólag, a rohamot megszüntetök pedig a Iá tára szűkítőleg hatnak, kénytelenek vagyunk azon következményt vonni, hogy a nyomás emelkedésének oka a szivárvány helyzeti állapotával szoros összefüggésben van, mely magyarázat akkor is tartható, ha nem a láta szűkületet, tehát nem az iris mozgását a központ felé mint olyant veszszük nyomáscsökkentő mozamnak, hanem ha föltennök, hogy a látaszükiilettel összefüggő harmadik, eddig ismeretlen hatány (talán a vérelosztás megváltozása ?) működik közre. A physostigmin és az álom gyógyhatását az üterek megszűkülése és az ennek folytán fellépő szürődés csökkenéséből lehetne magyarázni. De ezen felvétel ellen szól azon körülmény, hogy számos, a rohamot előidéző mozám (éhség, lelki lehangoltság, a tengéletet lefokozó bajok) az arcz halványságával karöltve jár. 7. A kezdeti szak gyógykezelésénél kívánná a szerző megkülönböztetni a betegség- és az egyes rohamnak gyógykezelését. A megbetegedés kezdetén —— mikor az egyes rohamok nagy időközökben jelennek meg —— szó sem lehet az egyes rohamok gyógyításáról, hanem a főfigyelmet a betegnek általános állapotára kívánná tordítani. Az ilyen betegek rendesen az ú. n. idegesek sorába tartoznak, ingerlékenyek és álmatlanságban szenvednek s jó tápláltságuk mellett halvány arczszínök által tűnnek ki. (Weberrel ellentétben szerző a glaucomát nem tartja színbántalommal összefüggésben lenni, mert egy glaucomásnál sem találta azt). Ilyen esetben diätetikus rendszabályok alkalmazásba vételét ajánlja. Tápláló étrend, rendes és gyakori séták és tartózkodás szabad és üde hegyi levegőben, úgy szintén a zsongítók közül a chinin sikerrel alkalmaztatnak. Ha a rohamok gyakrabban jelentkeznek, physostigmin 0.5 °/0-os oldatából minden másnap egy csepp becseppentendő; így éveken át megóvhatjuk a szemet a tönkremeneteltől. Csakhogy a glaucoma folyamatra magára a szer nem hat: a glaucomát nem gyógyítja, csak a roham kitörését odázza el vagy szakítja félbe. Egy kezelése alatt állott beteget említ, kinél a szer használata mellett a rohamok elmaradtak s már 2 */4 év óta újabb nem jelentkezett. De mindezek mellett végre bekövetkezik azon időpont, midőn erélyes beavatkozás válik szükségessé, még ha acut glaucoma roham nem is fejlődött. Ez akkor van javalva, ha szemtükörrel látható bonczi változások vannak, vagy a látótér egyes részeiben homályosodások lépnek fel vagy a másik szem is megbetegszik. A Graefe által iridectomia segélyével elért sikert ő is bizonyítja. Az újabb időben a sclerotomia által elért sikerrel szemben felveti azon kérdést, hogy nem volna-e jobb Mauthner javaslatát elfogadni, s a kezdeti szakban sclerotomiát végezni. Szerző nemmel felel mindaddig, míg a sclerotomia által elért gyógyítás állandó tartamáról tapasztalatokkal bírni nem fogunk, míg be nem bizonyul, hogy az ép oly veszélytelen mint az iridectomia; azt ajánlja hogy éppen az ilyen esetekben, melyekben a műtő felelőssége oly nagy mérvben van terhelve, maradjunk a hatásosnak bizonyult iridectomia mellett. 8. Végül a betegség lényege felől elmélkedve, kétféle tényezőt állít fel, melyek közül az egyik a szabad időközükben is jelen van, és egy másikat, időszakosan fellépőt, mely az egyes rohamokat idézi elő. Ezt csak analógiából veszi fel, mert minden idült lefolyású de rohamokban jelentkező betegségnél kénytelenek vagyunk hasonlót felvenni. Melyik orvosnak jutna eszébe tagadni, hogy epilepsiában szenvedő egyén agya a szabad időközökben nem mutat kóros elváltozásokat, és hogy a roham az elsőhöz társuló más mulékony, talán vérkeringési zavaron alapul. így glaucománál is egy állandó és egy változó zavar után kell kutatnunk. Az állandó zavar kifejezését nyeri a közepes belszemi nyomás emelkedésében, s a Wecker találó megjegyzése értelmében csakis az elválasztás és a nedvek elvezetése közötti egyensúly megzavarásán alapúihat. Hol keressük ennek okát? Váljon az odafolyás vagy az elfolyás utaiban ? .Sok valószínűségi ok a mellett szól, hogy a szabályozó készüléket, mely élettani rendes viszonyok között a belszemi nyomást állandó közepes fokon tarja, ne az odavezető literekben keressük. Talán az elfolyást közvetítő visszerekben van meg? Azokban sem, mert a szemtükör nem volna képes ezen felvételt igazolni. De hát akkor mit jelent súlyos heveny rohamnál az örvényes visszerek túlteltsége ?! Jó okunk van ezt nem a nyomásemelkedés okáúl, hanem annak következményéül felvenni. így kizárás utján csak is a nyirkedények maradtak meg. Kérdés, hogy a nyomásemelkedés oka a mellső vagy a hátsó nyirkutakban rejlik-e ? Azon körülmény, hogy a kezdeti rohamokat megelőző nyomásemelkedés az üvegtestben jön létre, — miből a mellső csarnok szűkülete és a mellső és hátsó csarnok nyomási külömbözete magyarázható — azon felvétel mellett szól, hogy az elsődleges zavar a hátsó elvezető nyirkutakban fekszik. Ezt kell tehát állandó zavarúl tekintenünk. Mindaddig míg a mellsők (Fontana-féle ür) jól működnek, a szerv háborítlanul végzi működését. Csak akkor, ha a láta kitágúl, tehát a körny felé mozgást végezve ezek is szükíttetnek illetőleg elzáratnak, áll be a második változó tényező és a kezdeti szaruhomályosodás, tehát a heveny roham. A látaszűkülés — melyet az álom vagy a physostigmin hoz létre — azt eredményezi, hogy az iris környi részlete a szivárvány szögtől elvonatik, s ez által a mellső elvezető útak szabadok lesznek. Ezen felvétel mellett a Fontana-féle ür időszaki elzáródása a megzavart compensatio jelentőségével bír, s ennek segélyével sikerül nekünk a Knies és Weber fontos bonczi leleteit előbbi jogaikba visszahelyezni; csakhogy azt nem engedi meg, hogy ezek volnának az elsőleges változások, legalább a typikus lobos glaucománál nem. Ezek a szem hátsó részében fejlődő elsődleges változásokhoz csatlakoznak s később a rohamok gyakori ismétlődése alatt maguk is állandó tényezőt képviselhetnek. Igen ritka (a mellső csarnok mélyedésével járó) esetekben a Fontana-féle ür elzárása mint elsődleges zavar is léphet fel. Az iridectomia (ill. sclerotomia) folytán beálló tökéletes megállapodás magyarázatára szükséges felvenni a hegen keresztül történő szürődést mint a fenálló elsőd zavar állandó compensatióját. Különben nem volna érthető, hogyan hozhatna létre a műtét állandó nyomáscsökkenést, ha azt a szárú környének bármely részében végeztük. És ennek folytán összedül Schnabel feltevése, ki a műtétet ideg-átmetszéshez hasonlította. (Graefe Archiv f. Ophtalmologie XXVI. k. II. rész). Popovics tr. Kísérleti és szövettani észleletek a porczhártyaképzést illetőleg. Nei.sen és Angei.ueci trk.-tól. A porczhártya átültetésát már igen sokan megkisérlették, de csaknem mindenik kisérlettevő egymástól eltérő eredményre jutott már csak a főkérdést illetőleg is, hogy t. i. váljon az átültetett porczhártyarészlet képes-e megtapadni s ha igen, megtartja-e az átültetés után is átlátszóságát ? A megtapadás módjáról és arról, hogy az idegen helyre illesztett cornea-darabka minő változásokon megy keresztül ismereteink fölöttébb hiányosak. Az itt elmondandóknak czélja leend az egész kérdésnek alapját képező szövettani és kórtani változások ecsetelése, melyek a kerato-plastica gyakorlati alkalmazásánál fölmerülhetnek, továbbá a boncztani észleletekből elvonható klinikai tételek pontos megállapítása. I. Mielőtt az átültetett porczhártyarészlet megtapadásánál előforduló észleletekről beszélnénk; azon változásokról kell szólanunk, melyek a műtét sikertelensége esetén (ha t. i. az átültetett darab lehullott) vagy egyszerűen a corneának köridomú átlikasztásánál állanak be. Ilyen esetekben rendesen előesik a szivárvány, a sebhez fekszik és a külső felületén képződött alvadék teljesen elzárja a nyílást. Az így képződött alvadék nagy részben (mint ezt a benne
