Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-12-25 / 6. szám

I I I

I I 2

két nap előtt. Új ecsetelés után estefelé a lob csökkent és másnapra nyomtalanul eltűnt, hogy márcz. 27-én újult erővel kitörjön.

A feltűnően szabályos föllépés malarikus infectió gyanúját ébresztvén föl, a további szerelés elmaradt. Egyszersmind kopogtatás és tapintás útján jelentékeny lépnagyobbodás derült ki, míg az, ezen pontra irányzott kérdések kitünteték, hpgy a beteg a legmélyebben fekvő városrészben, oly házban él, melynek lakói közül többen szenvedtek már váltólázban.

Miután márcz. 29-én a lob — oly pontosan mint előbb — újból föllépett, H. ro chinin. sulf.-t rendelt említett nap estéjén és —- két adagra osztva — ugyanennyit a következő napon. A márcz. 31-én várható conjunctivitis roham erre egészen elmaradt, a lép nem volt többé kitapintható és nagyobbodását csak is kopogtatás útján lehetett kimutatni. Ezentúl sem szabályos váltolázas sem lobos roham nem mutatkozott, és a szóban forgó egyén april 15-én (e czikk Írásakor) is teljesen egészséges.

Az itt közölt eseten kívül még csak egy hasonló van az irodalomban említve, de ez is neuralgiákkal volt complikálva és nem kétségtelenül intermittens lob, mert mint maga Mackenzie megjegyzi: „a félbe hagyó jelleg, ha ilyen általában létezett, mindennapos volt, s a javulás akkor állt be, midőn a beteg ebéd utánonkint hazáiról távozotfT Förster (Griife-Sämisch. Hbch. der ges. Aughlk.) csak szemfölötti neuralgiat, amaurosist és amblyopiat említ hasonló alapon, Herz pedig (Ziemsen’s Hbch. der spec. Path u. Ther.) csak félbehagyó szemlobokról beszél általában, a nélkül hogy természetükről részleteket közölne. Esetünk tehát annyival nagyobb figyelmet érdemel. (Centralbl. f. pr. Aughlk. Mai). Juhász tr.

Vegyesek.

Az egyetemi szemkóroda hallgatóinak száma az 187 */5 tanévtől kezdve a most letelő félévig, összesen 15 semesterben, a következő volt: 65, 87, 82, 62, 101, 77, 83, 62, 94, 110, 83. 88, 121, 116, 103. Ekként mindazon kombinácziók elesnek, melyek azon téves állításhoz köttettek, hogy az egyetemi szemkórodán a hallgatók száma 200 és 300 közt mozog.

—k. Hogy pilocarpinnal vigyázva kell bánni, mutatja egy eset a magán-gyakorlatból. Orvosügyfélnél retinitis diffusa gyógykezelése czéljából injectiókat terveztünk és mint egy idő óta szoktuk egyelőre, kis adaggal kivántuk az egyéni türékenységet kipuhatolni: fél centigramm ható anyagot rendeltünk használni. A beteg maga injiciált czombjába — egy negyed centigrammot, vasomotorikus ingerfogékonysága alapján szállítva még le az első rendelt adagot. Véredénybe nem tévedt a tű, mint biztosan mondhatja. Alig huzá ki az eszközt, már félvetkezett állapotában a megvetett ágy mellett eszméletlenül összeroskadt. Az aléltság több perczig eltarthatott, utána pedig halavány és hideg volt arcza további néhány perczig, mire 1—2 órai kivörösödés és erős szívműködés következett. Az injectiók ismétlésétől nála elálltunk.

— A szemműié/'éknél alkalmazóit antisepsis hívei mind gyérebbé válnak. Knapp legközelebb (Arch. f. Augenhlk. X. 4.) következőleg nyilatkozik: „Szemoperatióknál eddigelé egyetlen antisepticus módszer és anyag hasznosságáról sem győződtem meg és épen nem csodálkoznám, ha azok — mai népszerűségük daczára is — mint fölöslegesek elhagyatnának.“ Just pedig, kinek ezelőtt végzett 200 extractiója után egyszer sem lépett föl gennyes lob, a Centralbl. f. pr. Augenheilk. júniusi füzetében panaszolja, miszerint 207 újabb hályogműtéte után 9 esetben gennyedt el a cornea, noha a legszorgosabb gonddal ügyelt az antisepticus eljárásra, mely a szem környékének carbolos mosagatásából állott a műtét előtt, mihez az eszközök tisztítása alkoholban, bórlintből, protectivből és sebpamutból álló kötés s újabb időben a műtét alatt és a kötés változtatásakor spray alkalmazása is járult. Just még reményű, hogy az antisepsis más módszere jobb eredményekhez juttat bennünket. Mi nem reményiünk ! (z.)

— A metalloscopia-l Perona sikerrel alkalmazta egy színvakságban szenvedő leánynál. A beteg, ki 10 évvel azelőtt bujakórt állott ki s abból látszólag felépült, fehéren és feketén kívül csak rózsaszínt látott, s a vöröset feketének, a spectrum többi részét pedig rózsaszínűnek mondta. Ezenkívül balfelén teljes aniisthesia, jobb felén pedig amyosthenia állott fönn. Perona a Burg-féle eljárást alkalmazta. Horgony, réz, ón, vas, ólom, arany és ezüst a halántékra vagy a karra illesztve 10 perez alatt viszszaadta a színérzést, mi azonban két perez múlva újra eltűnt, de annál gyorsabban visszatért s a hatás annál huzamosabban tartott, minél többször ismétlődött a kísérlet. Nyolcz napi használat után 2 perez alatt már beállott és IO—14 perczig tartott a hatás, 13 nap múlva pedig a hátramaradt vörös vakság kivételével rendessé vált a színérzés. Ezen állapot egy év múlva sem változott. (Annali dí Ottalm. 1885. Fasc. 1.) (z.)

— Fekete látóideget fedezett föl Hirschberg (Centralbl. f. p. A. 1881 Mai) egy 9 l/a éves fiúnál. Jobb szemének alkotása és látása rendes, a bal befelé kancsalit, pár lábról olvas ujjakat, a kicsiny, 9 mm. átmérőjű porezhártya mögött barna szivárvány látszik (jobbról a cornea ioVa mm. az iris kékes). A szemfenékben nagyterjedelmű, érhártyasorvadásból származott, apró festeny-rögökkel körített, fehér sziget közepén látszik a sötét, szürkésfekete papilla, melyen az edényeket csak bajjal lehet megkülönböztetni. Emellett a látóidegfő gyenge sorvadásos excavatiót s orri oldalán világosabb (sötétszürke-színű) bemélyedést mutat. A másik két veleszületett szabálytalanságot (a microcorneát és a szivárvány egyoldali festenyzettségét) tekintetbe véve valószínűnek látszik, miszerint a bal látóideg fekete színe is vele született, illetőleg valamely intrauterinalis betegség következménye. Az irodalomban az itt említettel azonos eset nincs följegyezve. (z.)

— Mindenki előtt ismeretes, ki a katonaságnál orvosi szolgálatot végzett, hogy katonáink, maguknak kis pihenőt szerzendők, nem ritkán jutnak azon gondolatra, hogy különféle anyagokkal -—- leggyakrabban mészszel — szemeikben gyuladást idézzenek elő. Ezen — néha igen is súlyos következményektől kisért —- hamiskodás, úgy látszik, más hadseregekben is divatos. Nevezetesen Reich tiflisi orvos beszéli (Centrbl. f. pr. A. Mai), hogy a kaukazi orosz csapatok közül igen sokan jelentkeztek nála sajátságos, eddig nem észlelt szembetegséggel, mely 12—15 mm. hosszú és 3—4 mm. széles rozsdabarna foltokból állott az alsó szemhéj kötőhártyáján. Górcsövi vizsgálatnál a conjunctiva szövetének legfelsőbb rétegeiben, mindjárt az epithel alatt apró alaktalan rögökből és tüalakú jegeczekből álló, sárgásbarna, festenyes anyagot talált. Egyszersmind észlelte, mikép a kórházakban igen gyakoriak a hasonló elhelyeződésű, barna szegélylye! körített, szalonnás alapú fekélyek, melyekből behegedésük után a leírt barna foltok származnak. Mikrochemiai úton kiderült, hogy a festenyes anyag vassókból áll s ezzel egybehangzólag utánjárásainak azt is sikerűit megállapítani, miszerint az említett fekélyeket a katonák szándékosan hozzák létre, az által, hogy szeműket vasgáliczczal égetik. Reich véleménye szerint a hasonló rozsdabarna foltok, melyeket siderosis conjunctivae névvel jelöl, mindig vas lerakodásából származnak, mert a többi étető anyagokkal (arg. nitr., kali caust., savak stb.) történt roncsolások után fehér heg szokott visszamaradni, (z.)

— Az amorph hyoscyamin-bó\ Ladenburg tnr. a hyoscin-nak nevezett tiszta alkaloidot állította elő, melynek sói, a hyoscinum hydrochlorium és hydrojodicum — úgy látszik — minden eddig ismert látatágitó szerünket fölülmúlják hatályosságban. Utóbbi sónak l,5°/0-os oldatával tett kísérletek szerint (Hirschberg. Centrbl. f. pr. A. Juni) egy csepp már nyolcz perez alatt teljesen kitágítja a pupillát, megbénítja az alkalmazkodást és képes még hosszabb (3 hónapig tartott) atropin becsepegtetések után fenmaradt hátsó synechiákat is megszakítani. Azonban felnőtt egyéneknél is 2 illetőleg 3 csepp alkalmazása már mérgezési tüneteket okozott, melyek a könnyebb esetben bódulásból, a torok kiszáradásából és szédülésből állottak, a nehezebb esetben pedig öntudatlanságig fokozódtak. Óvatosságból czélszerű csak */s vagy 3U °/0-os oldatot használni, (z.)

Budapest 1881. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)