Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-10-23 / 5. szám
— 95 telnek meg vérrel olyan apróbb erecskék is, melyek előbb nem valónak láthatók; ellenben a bal rendes pupilla hyperaemiája nem következek be. A látásra nézve pedig az amylnitrit hatásának az a nevezetes eredménye lett, hogy fölül a látás terének középső szelvényében a beteg már a lámpás fényét, sőt a kéz mozgását is észrevevé, míg egyebütt az amaurosis teljes s a pupilla is érzéketlen maradt. Másnap a második beleheltetés után a látás terének említett sectorában már ujjakat olvasott a beteg, a 3-ik után a látás iránt fogékony terület kifelé terjeszkedett, a 4-ik után a halánték felül egészen a vízszintes délkörig ért vala. Másnaptól kezdve a tisztulás miatt el kelle hagyni a beleheltetést. Minthogy azonban így a gyógyulás tovább nem halad vala, S. stryehninnek bőr alá föcskendéséhez fogott, minek folytán április 2-án a látás terének egész kerületi részén helyreállott a látás, úgy hogy oldalvást Jg. 19-esből egyes szavakat már kibetüzhete; ellenben középütt teljes vak folt maradt, melynek sugara mintegy io°-nyi lehete, a pupilla is alig reagála. Apr. 3-án elmúlván a havi vérzés, újra megkisérté S. az amylnitritet, de sikertelenül, tehát háromszori beleheltetés után abban hagyta, annyival is inkább, mert annak általános hatása iránt a beteg érzékenynek kezde mutatkozni. Strychnin injiciálás, chinin és vas beadása folytán a centrális scotoma mindinkább kisebb-kisebb lön, ápr. 21-én teljesen éles látással, szabatos pupila-mozgással, rendes színű látóideg fővel bocsáthatták el a beteget. Később történt vizsgálatkor állandónak bizonyult a gyógyulás. S. tartózkodik a kórhatározást s a gyógyítás módját illető megjegyzésektől, csupán az ismét szóba került amylnitrit hatásához akart adattal járulni. Csapodi dr. A neuroparalytikus porczhártyalobról. C. G. Haase tr. Hamburg. Szerző czikkében bőven tárgyalja az e téten tett kísérletek eredményét, azonban nem látja általok azon vitát, mi e kérdés fölött folyt és jelenleg is folyik, befejezettnek. A neuroparalytikus porczhártyalob magyarázatát illetőleg Schiff, Snellen és Meissner véleménye találtak leginkább követőkre. Schiff azt állító, hogy a trigeminus átmetszése után fellépő keratitis a Gasser-féle dúczban lefutó vasomotoricus idegek bénulásából származik. Ezen nézet azonban nemsokára megczáfoltatott, mert az együttérző ideg legfelsőbb nyaki dúczának kiirtása után sem a porcz-, sem a kötőhártyán nem léptek fel változások. Snellen véleményét, mely abban áll, hogy a trigeminus átmetszése után fellépő szemlob oka tisztán erőművi lenne és tulajdönképi alapját oly ingerek képezik, melyek ép szemen is lobot hozhatnának létre, de míg ép szemen a szem érzékenysége miatt eltávolíttatnak, addig az érzéketlen szemet akadálytalanúl érintik és sértik, többen határozottan tarthatatlannak nyilvánítják. A kórodat észleletek leginkább Meissner nézete mellett szólnak, mely két érdekes észleletre támaszkodik. Meissner ugyanis azt találta, hogy 3 kísérletnél, midőn a trigemimus átmetszése után a kísérleti állatok szemén teljes érzéketlenség lépett föl, a lob teljesen kimaradt s ez esetekben a bonczolat kideríté, miként az idegnek csak külső részlete volt átmetszve, míg a belső szálak épen maradtak. Egy más esetben ellenkezőleg a szem érzékenysége nem semmisíttetett meg s még is a legkevesebb lobtönetek állottak elő. A bonczolat ezen esetben épen fordítva a belső részlet átmetszését s a külső idegrostok sértetlenségét bizonyító. Ebből Meissner azon következtetést vonja, hogy neuroparalyt. porczhártyalob keletkezésére sem az edénymozgató idegek átmetszése, sem az érzékenység teljes bénulása nem elegendő, hanem szükséges, hogy a trigeminusnak épen legbelsőbb szálait •is érje ezen átmetszés vagy bénulat, a mely szálak — úgylátszik — a cornea táplálására legnagyobb befolyással bírnak és az idegmirigyek analógiája szerint trophikus rostoknak nevezhetők. Eme kísérleti eredmények emberre is alkalmazhatók. Évekig állhat fenn ugyanis az 5-ik idegpár által ellátott arczfélen az érzéketlenség, a nélkül, hogy a szemen jellegző lobos tünetek jelentkeznének, míg végre a sok ideig békén tűrt külső izgalmak vagy külsériilések behatása folytán fellép a neuroparalyticus lob. Ily keratitiseknél a szokásos szerek alkalmazása legtöbbször siker nélküli s néha ártalmas. Ellenkezőleg puszta tisztítás s a szemnek kivájt lemezekkel védése mellett — a gyógyszerek mellőzésével — ily lobok aránylag kedvező lefolyásúak voltak. A fentebbieket igazolja Haase-nak egy esete : Staben H. 28 éves munkás, 1871. sörös kocsival felfordult s a vasúti sínekre eset. Ennek következtében aphasia, 3 napig tartó fülvérzés, a jobb és bal kar bénulása lépett fel s nyolcz nap múlva egy begyógyult heget lehetett látni a halanték-nyakszirt táján. 11 hét múlva strabism. converg. o. d., bal szemén teljes érzéketlenség s jobb arcz felén csökkent érzékenység volt jelen, midőn beteg a kórodát elhagyta. 1881. január 15-én jobb oldalon abducens és trigeminus bénulat és a facialis paresise kórisméztetett. Szemrés jobbról kevésbbé zárható mint balról, szemhéji és tekei kötőhártya belövelt, a limbustól, sugárszerűleg több edény halad a corneára. A szaruhomály egyenletes, felülete érdes, fehéres-szürke színű, a cornea majdnem egész kiterjedését elfoglaló, körötte keskeny, mindenütt egyenlő széles, tiszta szövetből álló gyűrű látható. Bórsavas kiöltiintés, atropin, bőrkötés. Január 24. A homály egyes felhámhiányt mutat, tömörült, számos edénynyel ellátott. Kórkép 3 napig súlyosbodik. Február 26. Miután 14 napig minden gyógyszer elhagyatott s a szem csak védő lemezzel boríttatott az izgatottság tünetei határozottan csökkentek. Szaruhomály változatlan. Ezen eset tehát, hol az érző rostok bénulatát nem követte csakhamar a neuroparalyticus lob, azt tanúsítja, miszerint a trophikus idegszálak épek maradtak, különben alig állhatott volna fenn ezen minden esetlegességnek kitett szem 10 éven keresztül lob nélkül. Ama másik kérdést illetőleg már most, váljon eme trophikus idegek központja hol keresendő, némelyek a Gasser dúczot említették s felvették, hogy azon esetben, midőn a háromosztatú ideg tökéletes érzéketlenségének jelenléte mellett nem lépnek fel táplálási zavarok, a megbetegedés székhelyét nem képezheti a Gasser-féle dúcz, hanem az idegnek környi része és megfordítva. Ezen állítást később Schiff megczáfolta, Haase pedig határozottan kimondja, mikép : bizonyos, a táplálkozást eszközli! idegrostok központját nem a Gasser-dúcz képezi, hanem az az ideg eredési helyén fekszik és hogy a szemen észlelt táplálkozási zavarok ama dúc z feletti oly kóros elváltozásoknál is előjönnek, melyekben a dúcz még idegelemeiben sem találtatott elfajulva. Állításának támogatására egy másik esetet közöl : Zimm fürgén, 64 éves, felvétele előtt Seemann korosztályán kezeltetett és hemiplegia dextra, aphasia és keratit. neuroparalytica kórisméjével vétetett föl. Pár héttel fölvétele előtt nagy főfájás, arczzsába és agybeli vértorlódásról panaszkodott. Január 28-án eszméletlenül összeroskadt, két óra múlva azonban eszméletét visszanyerte ugyan, de beszélni, jobb kezét és lábát mozgatni nem volt képes. A felvett jelen állapotban a jobb kar és jobb facialis paresise ; szűk, rosszúl reagáló pupilla, jobbra térő nyelvcsúcs, balra néző nyelvcsap tünetei észleltettek. Balodalt a háromosztatú ideg bénulása, a szaruhártya érzés- és fénytelensége, 5 mm. magas és 8 mm. széles területen éles határú és mm.-nyi udvarral kerített, ellipticus alakú zavarodottsága. Mellső csarnokban J/2 mm. magas hypopion. Pupilla atropinra rosszul tágult. 4 °;0 bórsavas oldattal kötés és állandó áram alkalmaztatott s daczára ennek máj. 4-én az egész szaruhártya el volt homályosodva. 25-én beteg evés közben daczára a rögtön alkalmazott orvosi segélynek fuladási halállal múlt ki. A bonczolati lelet szerint egy, a hidban székelő gócz a kilépő nagy háromosztatú idegtörzset egészen szétroncsolta s az első ágban lefutó idegrostok egész környi részének elfajulását okozta. A második és harmadik ág összes rostjai és az egész Gasser-dúcz azonban épek voltak. Ezen bonczolat megerősíti azon — Schiff által már kísérleti úton is bizonyított — állítást, hogy trophikus zavarok a szemen a Gasserféle dúcz fölötti háromosztatú idegrészlet sérüléseiből is eredhetnek. (Gräfe’s Archiv f. Ophthalmologie, 26. k. I. r.) Hunyady. Budapest 1881. Khór & Wein könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
