Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-10-23 / 5. szám
» Harmadik osztályba sorozom azon alakokat, melyeknél a teke teljesen hiányzik, de a védő- és segédszervek vagy teljesen vagy csak jelentéktelen hiányokkal feltalálhatok. Az eddig észlelt anophthalmusok legnagyobb része (nem kevesebb mint 52) tartozik e csoportba. Idevágó monophthalm. eseteket ismertettek : Fischer, Hoederaih és Landesberg kettőt-kettőt, továbbá Mayer, Müller, Strawbridge, Jacobi, Hippel, Hasner, Meyer és Talko, Anophth. bilaterálisról írtak: Schenk, Bartholin, Museum pctropclitan, Spielenberger, Fischer, Walter (2-ről), Bier may er (2-ről), Pittschajt, Rudolphi, Otto, Rau, Strawbridge (2-ről), Mooren (2-ről), Wilson, Wecker, Hasner (4-ről), Landesberg, Gaman, Talko, Wicherkievicz (2-ről), Kroll, Schmidt, Dressei, Weidete, Schön, Gradenigo, Röder, Treviranus, Manz és Ecker. A végső 9 szerző bonczolatokat is végzett. 5-ször teljesen hiányzott a látóideg (ezek közül 2 esetben foram. opt. sem volt, egyben hiányzott a thalam. opt. is és egyben a corpus quadrig. nagyon tökéletlenül volt kifejlődve) a négy utolsó esetben pedig a nerv. opt. helyzetének megfelőleg a foram. opt.-tói mellfelé húzódva vékony kötőszöveti fonalak találtattak, melyek kétségtelenül a tönkrement ideg maradványainak tekintendők. Az izmok legtöbb szerző vizsgálatai szerint egy, a conjunctiva alatt kifeszített, rostos hártyában vesztek el. A negyedik csoportot végre azon esetek alkotják, melyekben a külső vizsgálat ép segédszervek mellett a bulbus teljes hiányát deríti ki, azonban bonczolás közben a conjunctiva alatt a sorvadt tekének maradványaira bukkanunk. Ezen eseteket anophthalm. spurius névvel kívánnám jelölni, mint azt a szem kifejlődéstanának és teratologiájának kitűnő mívelője Manz, könyvének égy helyén (alább id. mű 120. 1.) teszi. Kétségtelen, hogy e csoport a többiek rovására jelentékenyen megnagyobbodnék, ha minden anophthalmusnál módunkban volna bonczolást végezni, miért is az osztályozás kevéssé reális alapon állónak tűnhetik föl, mindamellett azon lehetőség, hogy a harmadik csoport egyes eseteiben is találhatnánk a szemteke romjaira, nem tarthatott vissza attól, mikép külön osztályba utaljam az oly eseteket, melyekben már nem csak a lehetőség forog fenn, de valósággal constatáltatott is a tekének némi maradványa, s tehetem ezt éj) oly joggal, a minővel az anophthalmust a microphthalmustól általában megkülönböztetjük. Nem akarom idesorozni azon eseteket, melyeknél a bonczolás apró, zsírtartalmú kötőszövetből álló gömböcskéket fedezett föl, mert hiszen ily gomolyagok könnyen alakulhatnak a velők csaknem egyenlő szerkezetű retrobulbaris szövetből ; hanem alkalmazandónak tartom az anophth. spur, nevet oly esetekben, midőn a teke helyén, a szemgödör tartalmával heterogen és a bulbusra nagyon is emlékeztető képleteket találunk. Ide tartozóknak vélem nevezetesen a Seiler és Michel kétoldali és Chlapovszkynak Talko által ismertetett egyoldali anophthalmusát. Az első ugyanis egy 4 mm. átmérőjű, belsejében festenyzett gömböcskét, Michel borsónyi, porczszerü csomót, az utolsó pedig lencsényi, keményebb képletet talált a szemteke helyén. A két elsőnek esetében a látóideg hiányzott, Chlapovszky nem tesz róla említést. Kizárandók- és a microphthalmusok közé utasítandóknak tartom azonban a kötőhártyazacskó mélyében már külső vizsgálatnál feltalálható s a teke maradványainak tekinthető picziny csomocskákat és ha a Hasner egyik esetéről (kétoldali anophth.) és Chiepperfield és Landesberg') monophthalmusáról itt megemlékszem, csak azért történik, hogy a torzképződések anophth. név alatt ismertetett alakjai mind felemlítve legyenek. — 8g -J) Térkimélés tekintetéből nem szándékozom a felsorolt szerzők közleményeinek forrását egyenként felemlíteni. Eredetiben vagy kivonatban, részint pedig czimök szerint feltalálhatok azok mindannyian következő kézi könyvekben és folyóiratokban : 1. Himly. Krankhten u. Missbild. d. Menschi. Auges. Berlin 1843. 2. Gräfe-Sämisch. Hdbch der ges. Augenheilk. 2. k. VI. Capit. Manz. Missbild, des menschl. Auges. 3. Mooren. Ophthalmiatr. Beobachtungen. Berlin 1867. 4. Ammons Zeitschrift für Ophth. 2. k. 5. Jahresbericht über die Leistung, der Ophth. 1870, 71, 74, 75, 76, 77. 78-6. Zeheuder. Klin. Monatsbl. f. Augenlilk, 1863, 74, 76, 77, 78. 79. 7. Gräfe. Archiv f. Ophth. 20 k. I. 24 k. II. 8. Hirschberg. Centralbl. f. pra'ct. Aig'rl’c. 13 31. A legutóbb tárgyalt csoportba tartozik esetünk is: 1880. őszén mutatta be koródánkon egy vézna asszonyka 26 hónapos gyermekét — Makrai. Istvánt —, kinek szemei születése óta hiányzottak s kinél e hiányt már 3 napos korában szakember constatálta. Apja erőteljes, 30 éves' férfi ; a kicsiny termetű, 25 éves anya két év óta beteges ugyan, de gyermeke születésekor és azelőtt teljesen egészséges volt. A szülők szemei épek, vérrokonság nem fűzi őket egymáshoz, syphilisben nem szenvedtek. A két hónap óta bélhurútban sínlődő, 80 cm. magas, satnya gyermek, beszélni keveset tud, járni vezetve sem képes. Arczán első pillanatra föltűnik a szemek helyét elfoglaló mély gödör, melynek az orbita nyílása mögé 11 mm.-nyíre besüppedt fenekét a hátratolt szemhéjak képezik. A 14 mm. hosszú szemrés erőszakos szétfeszítése után föltűnik a sárgapiros kötőhártyával béllelt üreg, melyben szemtekét, vagy ennek bármily picziny maradékát sem megtekintés, sem tapintás útján nem fedezhetünk fel. A könnyelválasztás rendes, könnypontok épak, szemhéjak és pillák szabályos alkatúnk. Az 5—6 mm. mélységű kötőhártyazseb, a felső átmeneti redőtől az alsóig 6—7 mm. magas, s nyálkától nedvesen tartott ürege legföllebb a kis ujj hegyének befogadására képes; hátsó falának közepén csillogó feliér, 2 mm. mély gödröcske látható, mely. egészen azon benyomást kelti, mintha egy rendes fejlettségű látóideg tapadna a conjunctiva-zacskó mélyén és átmetszetének megfelelő körben hátrafelé húzná a kötőhártyát. A szemteke teljes hiányának egészen megfelel a gyermek közönyös magatartása a legerősebb fénynyel szemben is. Testén más fejlődési rendellenesség nem található. Csak ezen — legtöbb anophthalmusnál már megszokott — leírást nyújthatnék mi is kicsiny torzunkról, ha a meggyógyult bélhurút után véletlenül még veszélyesebb betegséggel nem kerül a budapesti gyermekkórházba. A tél folyamán ugyanis az anyja által egészen magára hagyott s egy karéj kenyérrel elcsitított gyermeknek a körülötte forgolódó sertés a kenyérrel együtt jobb kezét is leharapta, miért ismét a nevezett intézetbe szállíttatott, hol septichämia következtében f. év január havában meghalt. A Babesiu tr. által megejtett bonczolat jegyzőkönyvében következő pontok adják a gyermek koponyájának és agyának rövid leírását: „A koponyaboltozat vékony, középtömött, a kémén)- agykér erősebben hozzá van nőve, belső felülete vékony, papirvastagságú, könnyen levonható, szürkés-barna, számos, egész lencsényi vérömlenyektől áthúzódott, áttetsző, laza álhártyával födött. A lágy agyburkok vékonyak, vérszegények; az agy vérszegény, kissé nedvdús. A tekervények rendesek, csak a gyrus angularis tájéka kissé beesett s több kisebb tekervényre van osztva, melyek együtt véve is kisebbek mint a rendes tekervény, sötétebb szürkések, kissé áttetszők.“ „A látidegek alig 1 mm. átmérőjűek, főleg a chiasma szomszédságában laposak, sárgásszürkék, áttetszők, kocsonyaszerűek, bő, vastag hüvelyben fekvők. Hasonló a vékony kereszteződés, melynek hátsó, kilépő száraiban hajszálvékonyságú — úgylátszik a két oldali tract, opticust a chiasma hátsó részében összekötő — fehér állomány lép föl, mely a szintén legnagyobb fokban sorvadt tract, opt. hátsó részeiben, hátrafelé szélesedve halad. A tract, térdeinek dúczai alig kivehetők. A láttelep hátsó median-része sötétebb szürke, mintegy oldalról lapított. A tölcsér vékony, 8 mm. hosszú nyúlványt képez. A látideg kereszteződése és a homloklebeny hátsó alsó része közt, amannak sorvadása folytán, egy tátongó, feszült lágyburkoktól áthidalt űr. A mellső ikertestek majdnem teljesen lelapultak, sötét sárgásszürkék, áttetszők, míg a hátsók mellölrül hátfelé összenyomottak, sorvadtak, vékonyuk szárakkal ellátottak. A fossa rhomboidalis mellső felső részén mindkét oldalt, a raphe mellett fehér állomány tűnik elő. A koponyaalap rendes.“ A környező csontokkal együtt kifürészelt és borszeszben megőrzött orbiták szemkórodánk birtokába jutottak s bonczolásuk igazán meglepő eredményre vezetett. A jobb szemgödröt kellő megfagyasztás után, a foramen opt.-tól kiindulva, sagittalis metszéssel csaknem a közé]) vonalban fűrészeltük át és ime a kötőhártyazseb említett gödröcskéje mögött, hol a tekének semmi maradékát sem voltunk képesek kitapintani s a hol legföllebb — 90 —
