Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

1 — 9 — nek egy érdekes esetét észleltem 1873-ban férfiúnál, kinél lép­­tályog következtében áttéti genyes agykér domborulat-lob (me­ningitis convexa) és kétoldali panophthalmitis lépett fel. Azonban a fent közölt esetben a két előbb említett keletkezési mód egyike jöhet csak tekintetbe. Különben világos, hogy jóltáplált gyermekágyas nőnél kimerülési értömülésről szó sem lehet: miért pangna a vér miután a teke belsejében annyi akadályt képes volt legyőzni, annak felszínén vagy hátsó részében .J Ezzel ellenkezőleg könnyen gondolhatnék, hogy nagyobb érrög az ütér ágacskák valamelyikében ott rekedt meg, a hol ez a sclerát átfúrta és a hol ennek kitágulási képessége szükebb határok közzé szorítatott, és hogy továbbá ezen érrög mögött vér pan­gásnak kellett beállani, hacsak ezzel egyidejűleg egyszersmind teke mögötti ágacskában nem történt érröglerakodás. Ekkor azon­ban a mellső tályognál is nem annyira ínhártyai — mint inkább ínhártya feletti érröggel lett volna dolgunk, mely az ínhártya genyes felmaródásához és a genyesedésnek az edényhártyára stb, átterjedéséhez vezetett volna. Az irodalomban, mennyire hozzá férhetek, nem találok hasonló lefolyást leírva; de némely eset, mely csak későbbi időszakaszban jutott észlelés alá, és a mely panophthalmitisnek következményes ínhártha átszakadással véte­tett, hasonló fejlődésen mehetett át. II. Szaru tályog glaucomás szemen. Ónként éi thetőleg nem szándékom oly szaru fekélyesedést írni le, minő absolut glaucománál rendesen észlelhető, hanem el­lenkezőleg itt oly sajátnemű szarutályog ritka elhelyeződéséről lesz szó, mely absolut glaucomás szemen foglalt helyet, a két fo­lyamat oki összefüggése nélkül. A. R. 52 éves, 9 évvel ezelőtt legforróbb nyári időben erdő kiirtás vezetésével volt megbízva, mi nagy testi megerőlte­téssel járt. — Az éjt erdei kunyhóban töltötte, ez azonban kevés oltalmat nyújtott. Egy reggel jobb szemén fájdalommal és látásá­nak elhomályosodásával ébredt fel. Pár nap alatt egészen meg­vakult, a fájdalom azonban csak pár hét eltelte után enyhült las­sanként, bizonyos nehézség érzetét és időnkénti könnyezést kivéve, mely utóbbi tünetek a legújabb időig jelen voltak. Azonban beteg állítása szerint ezen enyhe nehélyek is az új megbetegedés ki­törése előtt megszűntek volt s szemét állítása szerint azelőtt soha sem érezte oly jól, mint éppen ez időszakban. -— Csak három nap előtt — mondá beteg első bemutatása alkalmával múlt év okt. hó 14-én — léptek fel újra a nehézségek s ekkor vették először észre ő és neje, hogy' szemén homály van. A bal szem rendes volt, a jobb teke ellenben sötét vere­sen be volt lövelve, egészben meg volt kissé nagyobbodva és belső táján kezdődő egyenlítői inhártyacsap volt látható. A szaruhártyán korong alakú, genyes és élesen határolt homály foglalt helyet, úgy hogy köröskörül csak 2—3 mm.-nyi szaru­hártya szél maradt szabadon ; a homály felülete szúrkált anyag­­vesztesség nélkül. A mellső csarnok majdnem félig van genvnyel megtelve, a szivárványhártya keskeny és sorvadt, a lencse zöldes szürkésen elhomályosodott. A teke összeállása T + 3- Röviden: régi absolut glaucoma kórképe szaru tályoggal társulva. Fájdal­mak, kivéve a halánték tájon jelenlevő csekélyfoku érzékenységet, nem voltak, a mi' a glaucomás nagy szemfeszültség mellett ter­mészetesnek is látszik a corneára nézve. Az is, hogy beteg nejével együtt a szaruhomályt oly késön vették észre könnyen érthető, mivel az igen tág és merev láta a nagyobb fokú glaucomás len­csehomály következtében már azelőtt is szürkének tetszett. Minthogy a szemen úgy sem volt veszteni való, várakozó eljárást követtem és csak meleg borogatásokat valamint eserin becsepegtetéseket rendeltem. A nélkül, hogy utóbbi a belszem nyomást kimutathatólag csökkentette volna, már a gyógykezelés harmadik napján a mellcsarnokban levő geny gyorsan fogyott, a szaruhártya beszüremkedése pár nap alatt szintén eltűnt, úgy hogy felülete egy kissé besüpedtnek látszott és az eredeti tályog egész kiterjedésében felismerhető maradt egyenletesen szürkés homály által. Csak a tályog alsó részén jött létre kis sarló alakú kifosz­­lás, melynek alapja még a 3-dik héten is genyes beszüremkedést i — IO — mutatott. Eközben a mellcsarnokban levő geny egészen eltűnt. A hegképződés rendesen folyt le. Ezen genyes szárulob (Hypopyon-Keratitis) okát nem tud­hattam meg; könycsatorna bántalom, vagy sértés nem volt ki­kimutatható ; meghűlés felvételére sem volt elég támpont. Érde­kesnek tűnt fel pedig az eset két szempontból: 1. meggyőződtem általa, hogy a legsúlyosabb száruhártya bántalom is, melyet ösmerünk, absolut glaucoma jelenléte mellett épen oly kedvezően gyógyulhat mint bármely rendes szemen ; hogy tehát amaz némely szerzők által alaptalanul tudatik be ke­ratitis neuroparalytica-nak *); 2. a genynek gyors eltűnése a mellső csarnokból megtaní­tott arra, hogy az utóbbi években — Kniesnek felfedezése folv­­tán a Fontana-féle ür sorvadásáról glaucománál — a belszem­­nyomás emelkedésének magyarázgatásánál a folyadékcserét a va­lónál sokkal alább becsülték. A glaucoma kezdeti szaka. Kórodai tanulmány Laqueur strassburgi tnrtól. A glaucoma tanáról írt sok értékes dolgozatban említés sem tétetik annak kezdeti szakáról, már pedig ezen oly bonyo­dalmas kórfolyamat lényegének felderítése czéljából ez elenged­­hetlen, mert ez képesít bennünket a látószervet részint épnek látszó — részint kóros változások állapotában vizsgálni. Szerző maga is elismeri, hogy a legélesebben megejtett kórodai megfi­gyelés is csak a bonczi vizsgálat és kórtani kísérletek társaságá­ban lesz képes a glaucomás folyamat nagy titkát megfejteni. I. A glaucoma prodromusaként jelentkező látótér elhomá­­lvosodás és színes gyűrűk látása Graefe szerint 75°/o-ban van jelen lobos glaucomához vezető esetekben. Szerző magasnak nyil­vánítja ezen számot és azon tételt állítja fel, hogy fiatal egyének (45. életévig) kezdeti szaka szembetűnő s többnyire hosszú időre terjed ki, holott a későbbi kor lobos glaucomái ezt többnyire nélkülözik. Ugyanakkor azon tapasztalatra is jutott, hogy a ma­gas kor a glaucoma oktanában túl volt becsülve. 30—40 év közt nem épen ritka, 40—50 év közt férfiak és nőknél megle­hetős gyakori s szerző statisztikai adatokkal is bebizonyította, hogy sem a climacterium sem a nemi élet kóros viszonyai a glaucoma oktanában jelentőséggel nem bírnak.3) A glaucoma kezdeti szakát az ép állapottal szemben köny­­nyü határvonalozni. Ott kezdődik, a midőn a beteg legelőször, rendszerint egy szem előtt, valami ködfátyolt vesz észre, vagy egy fénylő pont körül színes gyűrűket lát, egy a betegnek felette visszatetsző s elmúló tünemény, mely hetek, sőt hónapok múlva is visszatér. A glaucoma előidéző okai bárminő külömbözőknek tűnje­nek is fel, mégis némi rokonságot árulnak el. Első helyen áll az erős éhségi érzés; azután következnek a víg és szomorú jel­legű erős kedély mozgalmak, testi megerőltetések, álmatlanság, romlott levegőben való tartózkodás, émelygés. Mindmegannyi hatány, mely az egyént gyengíti, lehangolja s a látára tágiló­­lag hat. Soha sem szerepelnek mint indító okok alkalmazkodási erőlködések, fénykáprázatok és szabadban való munkálkodás. Sok esetben észleltetett, hogy a roham fellépése verőfényes napon való sétálás által gátoltatott meg. Nyugalom és gondtalanság, valamint erőteljes érzésre gyérülnek a rohamok. Ebből nyilván­való a közérzetnek nagy befolyása. A glaucoma rendszerint fellép a súlyos közérzeti zavarok üdülési szakában (de sohasem álom­ban). Egy esetben a válliziilet ficzama után lépett fel nőnél mindkét szemen, nagyfokú fájdalmak s az ezt követő álmatlanság és étvágytalanság miatt. Másik esetben egy nehéz lázas bronchi­tis után, mely a beteget nagyon elgyöngítette. Variola stb. idü­­lési szakában láttak glaucomát fellépni Adler, Horner s több mások. Horner esetet közölt, melyben trigeminus zsába következ­tében lépett fel. Graefe szivárvány-kimetszés után a másik sze­men glaucoma kitörését látta, mely azonban nem mint valami Sympathikus megbetegedés fogandó fel. A glaucoma kitörését * 2 *) Lásd. Feuer: „Ueber die kiin. Bedeutung d. kerat. xerotica Wien. med. Presse 1877. Separatabar. pag. lg. 2) L. Annál, d’oculistiq. t. LXI. p. 36.

Next

/
Thumbnails
Contents