Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-08-28 / 4. szám

6?

68

Górcsői letet: A szemhéji kötőhártya megvastagodott felhámon kívül semmi kórosat sem mutat, az átmeneti redő marad, ványaiban egyszerű lobos beszüremkedés van. Az álképlet egyes részeiben igen finom, csaknem átlátszó, semmi rostozatot sem mutató kötőszöveti gerendezet által alveolusok képeztetnek. A kötőszövet-gerendezet csak kis területeken látszik szabadon, legnagyobbrészt sejtekkel van fedve, melyek sok helyen mintegy beburkolják azt. Más helyen a gerendezet már vastagabb, edényeket tartalmaz, s rostozatot is mutat, különösen borszeszben keményített és kiecsetelt készítményeken. Az alveolusokat kitöltő sejtek gömbölydedek vagy a legkülönfélébb alakúak; számosak nyulványnyal bírnak; nagyságra is igen változók o'oo2—o'ooó— O'Oi mméter átmérővel bírnak. A sejtek burokja igen finom. protoplasmájuk finoman szemcsézett, bágyadt, meglehetős nagy tömegű ; minden sejt magja durván szemcsészett, és a sejtek legnagyobb részénél a körzet felé nyomult. A sejtek a közökben minden közti szövet nélkül egymással közvetlen érintkeznek, a készítményen számos alveolusnál csupán a gerendezet mellett maradnak meg, a többi kihűlt. Máshol a sejtek minden határozott elrendeződés nélkül feküsznek s már az egyes sejtek között is van közti anyag, a sejt protoplasma finoman szemcsézett, a mag jól körülírt s igen sok sejtnél osztódást mutat. Az edények az álképlet mélyebb rétegeiben gyérek a felületesebb rétegekben számosak, falzatuk vékony (1. 2. és 3-ik ábrát). Sok helyen

egyes sejtcsoportok, de szétszórva egyes sejtek is meglehetősen intensiv sárga — több helyen egészen sárga-barna — színe tűnik fel; ily sejtek több helyen oly elrendeződést mutatnak, mintha edény-elágozódást utánoznának. Ugyanily színű, erősen fénytörő szemcse-halmazok vannak szétszórva, különösen a felületesebb rétegekben, sőt a kötőszöveti burok rostjai között is. Készítményeim némelyikében egész edényhálózatok a fentemlített gömbölyded szemcsékkel mintegy injiciálva mutatkoznak; e testecsekben erősebb nagyításnál egyes szemcsék is láthatók, ezek az edenyfalak rétegeiben is találhatók. A sárgára színezett sejtek, úgyszintén a fent említett testecsek borszesz vagy aether hozzáadására nem változnak, igen híg vagy coneentralt eczetsavra semmi reactiót nem mutatnak, jód és acid. sulf. reactio nem sikerül —• Müller folyadékban történt keményítés miatt —, carmin vagy anilin nem festi; 25 °/0 kalilugra kissé elhalványulnak^ Az álképletnél az elfajulásnak jelei is láthatók: nagyobb területeken a sejtek magja még jól kitűnik, úgyszintén a durván szemcsézett protoplasma; másoknál a mag már nem vehető ki, sőt vannak helyek, hol az egyes sejtek contour-jai már nem láthatók, több sejt mintegy egymásba folyni látszik, szabálytalan tömeget képezve ; igen sok helyen az ily tömegben tűalakú, színtelen jegeczek csoportja fekszik. Kórisme: sarcoma-sarcinomatodes.

II. eset. 1877. év október 18-kán D. Györgyné 42 éves földmivelőné jelentkezett korosztályunkon a következő jelen állapottal.

A jobb szem felső szemhéja egész terjedelmében megna" gyobbodott, lecsüng s részben fedi az alsót. A szemrés active nem nyitható, passive igen kis mértékben. A szemhéj erősen mellfelé domborodik, bőre kissé vörös, lobtüneteket nem mutat. Az eltolási kisérletnél érezhető, hogy egyes részletek erősebben vannak összenőve az alsóbb részletekkel. Tapintásnál a bőralatti részletek dudorzatosak és keményeknek érezhetők. A szemrésből híg, fehérsárgás váladék jő ki. Felső szemhéj kötőhártyája igen számos mák, köles szemnyi, szürkésvörös, tömött tapintatú, könv' nyen vérző dudorokat mutat. Az egész felület szürkéssárga, kissé

bűzös lepedékkel van fedve. Az átmeneti redő és tekei kötőhártya sötétvörös, duzzadt, tömött tapintatú, felszíne szemcsézett, számos folytonossághiányt mutat. A cornea diffus-szürke, az iris nem látható.

Előzményként a beteg előadja: 1877-iki márczius havában ismert ok nélkül jobb szeme kivörösödött, fájdalmai nem voltak, nem is törődött bajával. Ugyanazon év augusztus havában a jobb felső szemhéj a belzugnál dagadni kezdett, benne önként támadtak fájdalmak, ezek azonban igen tűrhetők voltak. Nyomásra e hely kissé érzékenyebb volt. A daganat folyton növekedett, míg a jelen nagyságot érte el.

Az álképlet 1877. október 20-kán kiirtatott oly módon, mint az első esetben. Délután: utóvérzés, új kötés lett alkalmazva; okt. 22-kén a genyedés mérsékelt fokú, a beteg teljesen jól érzi magát; okt. 26-kán a sebfelületen erős sarjadzások vannak, okt. 28-kán a megtartott bőrrész, a sebzési felülettel összenőni látszik, a teke fedve van, kiujulás nincs. Beteg elhagyja korosztályunkat.

Alacroscopicus lelet: A álképlet szabálytalan tömeget képez, melynek hossza 4, szélessége 3, vastagsága I'5 centiméter; számos kisebb és nagyobb dudorokból áll, melyek mély barázdák által vannak egymástól elválasztva. Az álképlet a szemhéjszéltől az átmeneti redőn túl az orbitába terjed. A szemhéj már megtekintésnél több dudoros emelkedést mutat; ezek felett a bőr magas redőkbe szedhető.

Ami az álképlet fekvését illeti: a tömeg nagy része a kötőhártya, a szemhéjporcz és a fascia tarso-ocularis között fekszik s fel egész a bulbusig terjed. A szemhéj bőralatti kötőszövetében számos, dudoros felszínű góczok vannak, melyek különösen a tarsus felső szélénél összecsoportosítva, nagyobb tömeget képeznek, mint a kötőhártya és a tarsus között. A szemhéjporcz mellső felszínén két nagyobb dudor van, melyek a kisebbekkel együtt 24 mm. hosszú, 18 mm. széles göböt képeznek. A kötőhártya alatt levő rész porhanyós, már makroscopice szivacsszerű, porosus küllemmel bír. A fascia tarso-orbitalis felett fekvő rész tömöttebb és ellentállóbb. Az álképlet a bőrrel seholsem függ erősebben össze; a kötőhártya alatt fekvő rész az átmeneti fedővel és tarsussal erősen összekapaszkodott; a többi területeken környezetétől tokostól könnyen elválasztható. A kötőhártya alatti rész a porczot erősen mellfelé tolja; a bőralatti rész pedig azt erősen hátrafelé szorítja, úgy hogy a porcz 90° alatt megtörve látszik. Az álképlet a canthusoknál mintegy észrevétlenül folytatódik az ép szövetbe (1. a 4. ábrát).

Górcsői lelet: a szemhéji kötőhártyán kisfokú szemölcs-túltengés van. A szemhéjszélnél a kötőhártyában erős, lymphtestecsekkel beszüremkedés mellett már sarcoma elemei is láthatók, minél magasabbra emelkedünk számuk annál nagyobb, a szemhéjszéltől 7 mm. magasságban oly sűrűn feküsznek, hogy a kötőhártva elemei már nem ismerhetők fel. Az álképlet főtömege áll kerek, itt-ott mintegy összeszorított sejtek, illetőleg magvak halmazából. Magvak 3 u átmérővel bírnak, durván szemcsészettek, legtöbbnél még a magcsa is látható, sőt sokszor 2—3 is. Az álképletnél a sejteket igen kevés, de jól kivehető közti anyag választja el egvmástól. A sejtes tömegeken számos kötőszöveti gerendezetek húzódnak át, melyek finom rostozatot mutatnak, különösen borszeszben keményített készítményeken erősebb nagyításnál. A gerendezet leginkább a porczot beborító hártyából indul ki s emelkedik fel, illetve ezen hártya az álképlet elemei által mintegy széthasadozva látszik. A szemhéjszéltől vagy 9 mm. magasságban a kötőszöveti gerendezet kezd űröket képezni, me-