Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-06-26 / 3. szám

;

JL.

— 49 —

hogy az üvegtest kutatolása nem ártalmatlan. Azon kell lennünk, hogy a gyuladásos helynek tükörrel, rézsútos világítással és tapintással történő megállapítása, a látás tere hiányosságának kiderítése, valamint annak ismerete útján, hogy rendesen mi szokott a szembe jutott idegen testekkel történni, ezek helyét már előre lehetőleg pontosan meghatározzuk.

Fröhlich (Berlin) a Kiin. Monatsbl. 188x. jan. számában közöl egy esetet, melyben a szemet ért sérülés után panophthalmitis volt fejlődőben. A szaruhártyán genyedéses, szakgatott szélű sebet találni, a fényérzés megszűnt. Saját elektro-magnesa segítségével 12 mm. hosszú, 0*8 gr. súlyú vasdarabot húzott ki a tágított seben át. A szemtekét csonkitá s az előbb lefejtett kötőhártyába varrá.

Knies (Zürich) a Kiin. Monatsbl. 1881. jan. számában közli, hogy Gramme-féle géppel egybekapcsolt 7 mázsás elektro-mágnessal szivatott egy a szemben elmerült s hypopyontól és pupillái izzadmánytól nem látott vasdarabocskát az elülső csarnokba, a honnan lebenyes metszéssel távolította el, az iris lenövéses részét pedig kimetszette. Gyógyult; M és As javítása után e/6.

K. eljárását olyankor ajánlja, valahányszor jó látás megtartását reménylhetjük, az idegen testet pedig nem láthatjuk, mert ilyenkor a csarnokba juttatás veszélyezteti legkevésbbé a szemet — ha ugyan elég erős mágneshoz juthatunk.

Az Arch. X. 3. füzetében a könyvismertetések között (386.

1.) van említve, hogy Vossins a Hippel (Giessen) klinikája közleményei között ismertet egy esetet, melyben a mágnes alkalmazása nem sikerült, mert nem tudták jól meghatározni az idegen test helyét.

H. Pagenstecher (Wiesbaden) szintén húzott ki panophthalmitisre hajló szemből Frőhlich-féle elektro-mágnessal vasdarabot, mely az alul lévő vérömlésben rejlett; azonban a gyógyulásnak indult szem utólagosan iridochorioíditis folytán zsugorodott.

Az operálás módját illetőleg, hogyha az idegen test a szaruhártyán és lencsén át hatolt volt a szembe, azt ajánlja, hogy előbb limbusi seben iris kimetszésével kisértsük meg az eltávolítást még pedig vagy a lencse kieresztése után ennek helyén, vagy kieresztése nélkül közte és a sugártest között dugjuk be a mágnesos kutatót; de ha a lencse ép maradt, inhártyai sebet válaszszunk.

A prognosis a behatolt test nagyságán és esetleges fertőzésén kívül attól is függ, hol hatolt be a szembe ; ha a sugártáj sérült, a hegedés zsugorodása igen veszedelmes a szem jövőjére nézve. A mágnes alkalmazása haladás, de azért teljes biztosságot nem nyújt. —

Az elősoroltakban az illető esetek kivonatos közlésével nyomról nyomra kisértük a mágnes alkalmazásának, mint napi kérdésnek, fejlődését ; láttuk, hogy az új nyomon már is többen próbálkoztak czélhoz jutni. Végrehajtásukban láttuk az operálás egyes módjait; foglaljuk ezeket röviden össze.

Legkedvezőbb az eredmény, ha mindjárt a sérülés után, vagy nem sokkal később avatkozhatunk be, a mikor az ütött sebet használhatjuk az idegen test eltávolítására. Erős mágnes jó szolgálatot tehet arra, hogy az üvegtestben elmerült, a lencsébe hatolt vagy az irisen lévő vasszilánkokat az eltávolításra kedvezőbb helyzetbe juttassuk, az illető eset szerint akár a csarnokba, akár az üvegtest mélyebb helyéről az inhártya sebének közelébe; talán a cornea fölszínére tapadt vastöredékeket is kevesebb zúzással szedhetni le mágnessal, mint lekaparással. A mikor az ilyen eljárás nem sikerül, vagy ha már előre sem várhatunk tőle sikerülést, szondaszerű mágneshoz nyúlunk, melylyel nagyobb valószínűséggel akadhatunk a hozzá vonzódó vasra, mint ha pusztán tapintó érzékünkre támaszkodhatunk.

Ily kutatószerű mágnest többen készítettek ; ne kövessük szerzőiket a vitatkozás terére, hogy melyiké jobb s erősebb. Többé-kevésbbé czélszerű lehet mindegyik; csak ügyes legyen az operáló keze, helyes a fölfogása és elhatározása, meg alkalmas az eset. Sebkészítésül a cornea szélével párvonalas iránynál (M’ K.) bizonyára sokkal helyesebb, ha délköri irányban, az inhártya rostjai között nyitunk sebet (Hb.), az ilyen seb jobban s biztosabban záródik, edényeket is kevésbbé sértünk. A sebet még kötőhártyai lebenynyel is biztosíthatjuk.

Röviden ismertetem a használt eszközöket. Külső alkalmazásra

— 50 —

bármilyen erős mágnest használhatni. Kutatolásra M’Keown 8“ hosszú legömbölyített hegyű állandó mágnest készíttetett. Hirschberg czink-szén-chromsav elemben termelt elektromosságot áramoltat belül üres vashenger körött, a melynek hegyesre nyújtott sarkai közül az egyik egyenes, a másik az iris-csipő egyik szárához hasonló, csakhogy vastagabb és nem fogas. Egy elemmel 20 grammot bír el, b elemmel 75 grm. (Centralbl. f. A. 1879. 376. 1. és 1880. jun. sz.). Grüning (Nevv-York) a Med. Record. 1880. májusi számában ismerteti eszközét. Mágnesozott aczélpálczákból van szerkesztve, melyek két végükön vasba vannak foglalva, úgy hogy némi köz marad mindegyik között, az egyik sarkon 32 mm. hosszú, 1 mm. széles; J/3 mm. vastag hajlítható vashegy van. 15 grammot bír el. (Centralbl. 1880. jun.) Fröhlich (Berlin) a Kiin. Wochenschr. 1881. jan. számában ismerteti saját elektro-mágnesát. 7 mm. vastag, 13 cm. hosszú mázzal bekent puha vaspálcza köré selyemmel befont rézhuzal van tekerve (500 tekeredéssel); a huzal két vége a mágnes egyik sarkánál czinkszénelem szorítóival van összekötve, a mágnes másik sarkára pedig egyenes vagy görbe nikkelezett vastű csavarható. Vasdarabocskákat 5—12 mm.-nyiről vonz magához, egyébiránt 40 grmt-ot bír el. A mikor a vörösborítékú huzal van a czinkkel összekötve, akkor az éjszaki, a mikor pedig a zöld, akkor a déli sark van a mágnes kutatásra való végén.

Az operálás sikerülésére szükséges a helyes diagnosis, ennek biztosítására két mód van az irodalomban ismertetve. Egyik a M’Keown eljárása (Dubl. Journ. of Med. Science, vol. 62.), a ki olyan esetekben, a mikor nem tudjuk, vájjon van-e a szemtükörrel látott átlátszatlan helyen vas, azt ajánlja, hogy figyeljük meg szemtükörrel, mozog-e valami azon a helyen, a mikor mágnest mozgatunk közelében. H. Pagenstecher az Arch. f. A. X. 2-ben megerősíti, hogy mélyen a szemben lévő vastöredékek követik a szemhez tartott mágnes mozgásait, s ezt szemtükörrel szépen megfigyelhetni, hogyha tiszták a szem fénytörő részei.

A másik módot Suree sebész alapján T. K. Pooley (New- York) alkalmazta a szemre, Knapp korosztályán tévén kísérleteit, melyek eredményét az Arch. f. A. X. k. 1. és 3. füzetében közli. Eljárása azon alapszik, hogy a mágnestűt a vas irányából kimozdítja; hogy pedig a tű érzékenyebb legyen, megmágnesozza előbb a szemben rejlő vasdarabocskát. Ezt Suree szerint kétféleképpen tehetni; vagy galvános áramot vezetünk ama testrészen keresztül, vagy erős mágnes odatartásávál indítunk benne mágnesságot.l)

Eredményeit négy pontba foglalja: 1. A fölszínhez közel lévő, elég nagy vasdarabocskák jelenlétéről meggyőződhetni szabadon mozogható (fonalon függő) mágnestű segítségével. 2. Mágnestűvel a vas helyét is pontosan meghatározhatni, hogyha benne előbb mágnesságot keltettünk. 3. A tű ingásai élénkségéből azt is gyaníthatjuk, milyen mélyen székel az idegen test. 4. Ha az idegen test helyét változtatta, mágnestűvel ez is fölismerhető.

Grüning azt ajánlja, hogy a mágnestűt selyembogár sodratlan fonalára függeszszük, üvegbe zárva tartsuk távol a levegő mozgatását, végre hogy a föld délköre irányába fektetett mágnessal tegyék a tűt iránytalanná. Mágnesozás nélkül Gr.-nek nem sikerült vasat födözni föl a szemben.

H. Pagenstecher (az idézett helyen) élő állatokon tett kísérletei alapján igazat ád Pooleynak. —

Ennyi az, mit eddigelé a tárgyban, irodalmi közlemények rövid foglalatjának idézésében és összegező átnézetben, nyújthatunk. Hogy nagybecsű ujjitás forog szóban, ebből is meggyőződéssel kivonható. Hogy a kiserietek még bővebben fogják a kérdést tisztázni, előrelátható. Addig is, míg ismereteink megszilárdulnak a gyakorló ügyfél urak figyelmébe akartuk hozni a mozgalom mostani eredményeit. —

') Az utóbbi lehetőséghez nem férhet semmi kétség; akárki meggyőződhetik, hogy ha előbb nem mágnesos aczéltoll közelében egyideig erősebb mágnest tartottunk, amaz a mágnes eltávolítása után is sarlciasságot tanúsít s más tollat magához vonz. De már azt bajos elhinni, hogy a szem környékén átvezetett elektromosság a vasat mégmágnesozza; elektromágnesok a körülöttük áramlott elektromosság megszakítása után elvesztik erejüket. Egyébbiránt P. kísérleteiben csak mágnessal hatott a szemben rejlő vasrészecskékre. Dr. Cs.

IC

~ r

[

T