Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1881-02-20 / 1. szám
22 tetni. Szerző gyógyeljárásának eredményét is felvételének bizonyítékául tekinti, mert a nerv. supraorbitalis izgatásának megszüntetésével az amblyopia is megszűnt: bóraláfecskendéseket alkalmazott pro dosi O’OI grm. morphium muriat, és 0*0003 grm. atropinum sulf.-mot. Az injectiók előtt j. sz. 16/2oo visus b. sz. 4'-ról olv. ujjakat; injectió után: j. sz. 20/2oo, b. sz. 2o/20 visus volt. Deczember 2-án volta hetedik injectió s utána j. sz. v= 2 °/2 o, b. sz. v= 2°/2o. Központi látással lassan a körzeti is javult; deczember 5-én a kettőslátás is megszűnt, csupán kisfoké szemhéjgörcs maradt fenn és a közellátásnál észrevehető alkalmazkodási görcs. Fontos még, hogy a kettősképek egyesítési képessége teljesen megszűnt, sőt ezt még hasábokkal sem lehetett elérni. Az ezen esetben jelentkező alkalmazkodási görcs is amellet bizonyít, hogy a kettősképeket s ezek egyesítési hiányát a szemizmok spasticus állapota okozta. Beteg deczember 3-án a két szem 2c/20 visusa mellett Jaeger Nr. 1 csak négy hüvelyknyi távolban volt képes olvasni, és pedig úgy egy, mint két szemmel; -j-4 D. üveggel szintén négy hüvelykre olvasott; — 1 és 2 D-val i2"-ben, hasábos üvegek semmi változást sem hoztak létre a közelnézésnél. Az alkalmazkodási görcs tehát kétségtelen. Felsoroltakból Lebernek kétségtelennek látszik, hogy az amblyopiát a nerv. supraorbitalis okozta. — IX éves fiú jobboldali nerv. supraorbitalisának kilépési helyét ütés érte. E helyen pontszerű heg van, mely nyomásra fájdalmas ; szemhéjgörcs és a körizom vidékén fibrillaris összehúzódások láthatók, a felső szemhéj passive nyitható. J. sz. M. o-75 D. csaknem teljes visussal; b. sz. E, v=l, kisfokú alkalmazkodási görcs észlelhető. Néhány morphium muriat. subcután injectió után a bántalom gyógyult. —■ Az első esetben nem szabad gondolnunk, hogy a rosszlátást az alkalmazkodási görcs okozta, mert a látóképesség concav üvegekkel nem javult, és a látótérszűkület sem volna belőle magyarázható ; különben is a látóképesség közeire még rosszabb volt, mint távolranézésnél. Az úgynevezett anaesthesia retináéból sem magyarázhatók a fentebbi tünetek, de különben is a reflexamaurosis, mint külön kóralak, többoldalú tapasztalat által lett megállapítva. A tünetek benső összefüggését legczélszerűbben úgy lehet magyarázni, hogy egy érző idegnek állandó izgatottsága a retina izgalmának az öntudathoz érkezését megnehezíti, vagy megakadályozza. Ez egyéb érzéki szervnél is észlelhető pl. valamely tárgynak figyelmes szemléletébe mélyedve az óra ütését nem halljuk. Míg itt teljes hatalmunkban áll az eddig figyelmen kívül hagyott érzéki működésre ismét figyelmünket kiterjeszteni, és ennek benyomásait az öntudathoz juttatni, addig a reflex-amaurosisnál azon kóros tüneménynyel találkozunk, hogy a legfeszültebb figyelem mellett sem vagyunk képesek az érzéki benyomást öntudatunkhoz vezetni. Azon feltételek közül, melyek mellett az ily kóros tünetek létrejönnek, első helyen áll, hogy az elsődleges izgalom sokáig és állandóan álljon fen, bár intensitásának nem kell nagynak lenni. Mint távolabbi feltétel említendő bizonyos dispositió; ismeretes, hogy az anaesthesia retinae is gyermekek és ideges nőknél észlelhető. Leber az itt említett kóros változásokat, melyeket a hystericus anaesthesiákra is kiterjeszt, első sorban mint működési zavart fogja fel, s ebből magyarázza a relatív jó indulatot is; gyógy ulhat, bármily hosszú ideig állott is fenn, csak az alapbántalom legyen eltávolítható; de tény az is, hogy a gyógyulás elmarad oly esetekben, hol az elsődleges izgalom nem távolítható el, mint ez nehéz hystericus esetekben történni szokott. (Graefe’s Arch. f. O. XXVI. köt. 2. rész, 24g. 1.) Ottava tr. A látás visszatérése, glaucoma-simplex által okozott, és két hónapon át tartó, tökéletes vakság esetében. Kübli tr.-tól Dorpatban. 1880. márczius 5-án K. W. 21 éves, lettlandi egyén jelent meg a dorpati szemkórodán. Az illető, állítása szerint, már 1879-ik év karácsonyba óta, tehát legalább is két hónapja tökéletesen vak volt. A tüzesebb kórelőzményből kiderült, hogy' a beteg má egy év óta látásának állandó rosszabbodását vette észre. Eleinte beteg leginkább este látott roszul, midőn is feltűnt neki, hogy a gyerty'a körül időnkint színes gyűrűt lát, lassankint a látás mindinkább roszabb lett, míg végre az 1879-iki karácsony-ünnepek alatt rögtön tökéletesen eltűnt, anélkül, hogy egyéb bármilyen nemű kóros tünetek léptek volna fel. Ezen baja előtt állítólag minden tekintetben egészséges volt. Beteg szüleit, testvéreit és közelebbi rokonait illetőleg semmi bizonyosat kitudni nem lehetett. A jelen állapot márczius 3-án a következő volt: Beteg 21 éves, középtermetű, jól táplált. Fején izzagszerű kiütés, a hajak a hegszerűen elváltozott fejbőr-részleteken kihulottak. A test bőrén rüh, és ennek következtében különböző nagyságú genytüszök és felvakart helyek vannak jelen. Hajszíne sötétbarna. A mellkasi és hasi szervek rendesen működnek. Kisfokú nyirkmirigy-duzzanatok tapinthatók. A szemek állapotát illetőleg a szemmozgások igen élénkek de egészen szabálytalanok; a úttengelyek állása közönségesen széttérő, feltűnő a betegnél bizonyos makacs törekvés a szemeknek lefelé forgatására és a úttengelyek széttérítésére. A szemhéjjak épek, a kötőhártya mindkét oldalt idűlthurutosan elváltozott és néhány duzzadt tüszőt feltüntető. Mindkét szaruhártya lefolyt szaruhártyalob folytán gyöngén elborult. Mindkét szivárványhártya barna, rendes szerkezetű, láták tágak, nem kerekek, függélyesen tojásdad alakúak, különbözők, a jobb majdnem legnagyobb fokban tág, a bal kevésbé, de mindamellett közepesnél tágabb. A láták nyugalmi állása közönségesen mint fönebb leíratott de nem állandó. A láták fényre és Sympathikus úton nem hatnak vissza, azonban esetleges összetérítési mozgások alkalmával igen kielégítőleg mozognak, mialatt a láták közötti különbség fenmarad. A bal lencsében alul, kívül, és belül részleges vékony csészealakú réteghályog, mely a kéreg állománynak körülbelül középső rétegeit foglalja el; jobboldalt csak alul és kívül hasonló alkotásé réteghályog. Az üvegtest mindkét oldalon tiszta. Mindkét oldali látóidegfőn szabányos, meredek szélű glaucomás kivájulat, keskeny sárga gyűrű a látéűdegfő körül festenysorvadás következtében. Mindkét teke belnyomása emelkedett, — T-j-2. Mindkét szemben a fényérzésnek semmi nyoma. Márcz. 3- án délután betegnek mindegyik szemébe, körülbelül két óra lefolyása alatt, négy csep 1 °/u-es eserinoldat csepegtetett be. Az utolsó csep után egy óra múlva mindkét láta ad maximum szűkült, közöttük különbség többé nem állott fen. Mindkét szemteke belnyomása leszállón majdnem a rendesen alul. Beteg émelygésről fejfájásról kábultságról és szédülésről kezdett panaszkodni. Miután magát egyideig roszul érezte volt, heves reszketés állott be egész testében; egyes lökések oly erőteljesek voltak, hogy a beteggel együtt az ágyat is megrendítették. Egyidejűleg az izomrostok rángása észleltetett, legjobban kifejezve a mell- és hasizmokon, továbbá a felső végtagokon, kevésbé az alsókon, a lábszárizmokon pedig alig jelezve; azonfelül fogvaczogás is állott be. A szívműködés feltűnően lassú volt (körülbelül 35 lökés egy perczben), de aránylag erős; a légzés lassú, sohajtozó, sokszor kihagyó volt. A beteg ezen egész idő alatt eszméletnél volt és heves szédülési érzetről panaszkodott. Miután a légzés aggasztó módon kihagyó lett, beteg mindinkább elkékült, mesterséges légzés indíttatott meg, a mellkas oldalagos összenyomatása által, és körülbelül 10 perczig tartatott fen. Egyidejűleg a végtagok kendőkkel és kefékkel dörzsöltettek. Mivel az összeesés nyilvánvaló volt, forró fekete kávé nyujtatott. Lassankint, miután a fenebbi roham mintegy s/4 óráig tartott volna, a szívműködés gyorsult, 56 egész 60 lökés egy perczben ; a légzés rendes lett és minden tünet alábbhagyott. Két óra után beteg magát ismét egészen jól érezte. Márczius 3-án este beteg állította, hogy fényérzése van. Márczius 4-én reggel végbevitt vizsgálat után azonban még kétséges volt vajon nem színlelés forog-e fen. Márczius 4- én Ráhlmann tanár által felfelé mindkét szemen iridectomia végeztetett, és mindkét oldalon a szivárványhártyából széles darab metszetett ki. A sebgyógyulás jól folyt le, könnyű fedőkötés alatt, a létrejött hegek kiválóan cystoidtermészetűek voltak. A belnyomás a műtét után mindkét szemben leszállón ugyan, de soha a rendes alá nem. A kötés a műtét után négy nap múlva elhagyatott. A mellső csarnok a műtét után csak 8 nap alatt r
