Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-12-26 / 6. szám
95 g6 emelkedést sohasem. Eserinre a nyomás rendesen 2—4 mm.-rel emelkedett, sőt egy esetben még 9 mm.-rel is. Két esetben kezdetleges sülyedést vett észre, melyet azonban csakhamar 2 mm.nyi emelkedés követett. Ismét 2 más esetben negativ eredményt kapott, de sohasem látott végléges és állandó nyomáscsökkenést eserin után. Vizsgálatainak egy másik sorozatát azon czélból követte, hogy az állandó áramnak a szem bizonyos lobos folyamataira való kedvező hatását bizonyítsa. Tudvalevőleg Neftel ily módon reczegleválásokat és kezdődő cataractákat gyógyított, és Pflüger az intraocularis nyomás nagyfokú excursiójában keresi a sikert. Ot horgany-szénelemből összeállított apparátust használt oly formán, hogy egyik sarkot a gégére, másikat az egyik szem corneoscleralis határán helyezte el, melynek mellső kamrájába manometer lett bevezetve. Anodet és kathodet váltogatva, oly eredményekhez jutott, melyek igen buzdítok további kísérletekre. Mázzá töltsérszerű véggel ellátott vékony kis canuleket mutat be, melyeket igen makacs és a közönséges eljárások mellett gyógyulni nem akaró könysipolyoknál alkalmaz. Miután az alsó könyjárat felhasittatott, ezen canul sonda módjára átvezettetik oz orron. A könyfolyadék, mely összegyűl a töltsérben és az orrba vezettetik, nem zavarja többé a sipolyt, és igy ennek szélei többszöri égetésre elég gyorsan összehegednek. Businelli coujunctivitis crouposa és diphtheritica több esetéről tesz említést, melyek 1 —10°/0 chloralhydrattal való beecsetelésre gyógyultak. Rampoldi: „retro-retinalis Cysticercus“, kimutatva egy szemteke bonczolatánál, mely másodlagos glaucomatosus tünemények és fenyegető sympathicus affectio miatt kiizesittetett. Az eset érdekes egyidejűleg jelenvolt galandféreg, a macula körüli körkörös reczegleválás, mozgási tünetek hiánya, végre fenyegető sympathicus ophthalmia miatt. Angelucci szaruátültetésről beszélve, nem tartja jogosultnak egy akármily módon is transplantalt idegen cornearészlet odanövésének lehetőségében hinni. Del Monte egy 22 éves betegnek szemét bonczolva, ki 8 év óta glauc. spl.-ben szenvedett, az irist és a ciliarnyujtványokat megvastagodottaknak, a ligám, pectinatumot megnyujtva találta, és támogatja Virchow nézetét, mely szerint a glauc. spl. lymphatícus oedema volna. Az adstringentiákról és causticákról. Seet.y YV. W. tnr-tól. Szerző azon gyakorlati kérdést véti fel, vájjon az adstringentiák és causticák használása köthártyabántalmaknál egyáltalában szükséges-e? mire tapasztalatai határozott ,,nem“-mel felelnek. Szerinte még az igen bő genyedéssel járó esetek sem igényelnek ilynemű kezelést, annál kevésbbé a könnyebb lobos folyamatok; sőt azt mondja, hogy csak azóta elégedhetett meg az általa kezelt bajok gyógyfolyamatával. amióta nevezett szerelést egészen odahagyta. Egyszersmind a megmentett szemek kedvezőbb számarányát helyezvén kilátásba, igy fejezi ki magát : ..azóta kezdtem kevesebb szemet elveszíteni, amióta megszűntem azokat pusztítani.“ Erre az adstringentiák- és causticákkal való gyógyeljárást mint irrationalisat, veszedelmeset és fájdalmasat egészen elveti, helyébe mint rationalisat, ártalmatlant és fájdalmatlant a sárgakenőcs használatát ajánlván. A sárga higanyoxyd vivőanyagául a legkevésbé izgató vaselint rendeli. O még a trachománál sem reflectál a köthártya állapotára, ha a cornea is bántalmazott, hanem utóbbit kezeli csak, egész önállóan és függetlenül az elsődleges bajtól, ismét a sárga kenőcsöt és atropint használván. Észrevette azonban, hogy az utóbbi gyakran köthártya izgatottságot okoz, úgy hogy ilyenkor nem rendeli még tiszta cornealis bántalmaknál sem, hanem helyette inkább az eserint kísérli meg. Mig az eserin hatása szerinte nem antisepticus (Wecker), csak edényeket szűkítő, addig a sárga higanyoxyd egyrészt edényszükitő, másrészt antisepticus hatással is bír. Nevezett kezelést trachoma ellen sikerrel még akkor is folytatja, midőn a csak következménykép szereplő szarubántalom már rég eltűnt. Végre nem tartja helyesnek azt sem, ha a köthártya bő genyedéssel járó oly bántalmainál, melyeknél a cornea is szenved, adstringens vagy causticus szerekkel avatkozunk be, mert ezek a corneának határozottan csak kárára vannak; a genyedést sem szüntetik meg, hanem a tisztántartás, a gyakori és szorgos tisztogatás az, mi a baj kedvezőbb lefolyását okozza. Ha megáll a bacteriumokróli tan, az adstringentiáknak már a priori sem lesz értékük, hanem helyükbe az antisepsis fog lépni, midőn ismét az leend majd a feladat, a legjobb és legártalmatlanabb antisepticus eljárást megállapitani. (Kiin. Mon.-Bl. f. Augenhlkd. 1880. Novemb.) Fanzler tr. A glaucomáról. Brailey glaucomatosus szemek nagy számában a sugár test és szivárványhártya edényeinek kitágulását constatálhatta ; hasonlóan tágultaknak mutatkoznak a szem külsőleg látható subconjundivalis edényei is. Az üterek ily tágulatánál a hozzájuk tartozó hajszáledényrendszerben is fokozódván a vérnyomás, fokozott localis transsudatio állhat be. Fokozott tensiónak azonban nem okvetlen feltétele az üterek tágulata. B. inkább azt hiszi, hogy az a ligám, ciliare rendkívüli megfeszülésétől tételeztetik fel. B. bebizonyítottnak véli, hegy a szem nedveinek áramlata az üvegtestből a canalis Petitin és a hátsó kamrán át, innen pedig a mellsőbe van irányítva, a melynek peripheriáján levő lig. pectinatumon és canal. Schlemmiin át kifelé veszi útját. B. körülményesen tárgyalja az okokat, nevezetesen a lencse mellfelé való tolulását, a sugárnyujtvány nagyobbodását vagy sorvadását, a kamraviz kifolyását, melyek ezen normális áramlatot befolyásolják. Priestley Smith osztja ezen nézeteket és vizsgálatainak eredményeként következő tényeket hozza fel ; 1. A lencse átmérője növekszik a korral; 2. A „circumlentalis tér“ vagyis a lencse függesztő szálaga pedig (a zonula Zinnii) keskenyebbé válik ; 3. Glaucomatosus szemeken e szálag csakugyan keskenyebb a rendesnél ; a glaucoma bizonyos szakaiban legalább e tér szerfelett keskenynek találtatott. Vájjon a zonula Zinnii keskenyedése a lencse vagy a sugárnyujtványok, vagy talán mindkettő anomáliája által tétel eztetik-e fel, azt nem dönti el végkép; azonban leginkább hajlandó még az első feltevés elfogadására, a mennyiben legalább primär glaucoma három esetében a lencse mérése átmérőjének nem csekély nagyobbodását derítette ki. Azért fektet nagy súlyt ezen circumlentalis tér szűkülésére, mert ezáltal a rendes nedváramlat is hasonló arányban befolyásoltatik. Brailey és Edmunds glaucomatosus szemeken következő változásokat észleltek: az edények és a sugártest kitágultak és pedig főkép a trauma után hevenyen fellépett esetekben, mi mellett feltűnő még az édenyfalazatok rendkívüli megvékonyodása is. Néha a kitágulás a sugártest csak egy kis részletére szorítkozik, miből következtethetni, hogy az nemcsak talán fokozott tensio kifolyása. Pontos mérések kiderítették, hogy a mellső kamra peripheriájának elzárása főleg a ligám, pactin. fibrosus kötegelnek contractioja által tételeztetik fel. (Dr. Talko ref. az „Ophthalm. Hosp. Reports. Vol. X. part 1. füzetéből: „Kiin. Mon.-Bl. für Augenheilkunde 1880. Okt.) Fanzler tr. Budapest 1880. Khór & Wein könyvnyomdája. Dorotlya-utcza 14. sz.)
