Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-08-29 / 4. szám
59 6o Ha már most a közönséges csúzt tekintjük mint okát a belső szemloboknak, azon rég ismert tapasztalatra kell utalnunk, hogy iritisben szenvedő betegek nem ritkán voltak már elébb megtámadva hol heveny izületcsúztól, hol idült deformáló izületbántalmaktól, majd ismét csúzos izomfájdalmaktól, és hogy az iritissel együtt a csúzos betegségek újból fellépnek. Ezt régebben már Hutchinson, Förster és magam is, de bizonyára Önök is sokszor tapasztalták ; de a mi az iritis és rheumatismus összetartozása mellett még inkább szól, az azon körülmény, hogy valamint a csúz ellen, úgy az iritis ellen is a salicylsav igen hatásos szernek bizonyult előttem. Ajánlom Önöknek az ezen szerrel való kisérlettevést. Visszaesések ellen ép úgy nem biztosít, mint a csúznál, meglehet, hogy a szernek hosszasabb használása tartós hatással lesz. A mig a csúz lényegét főleg a meghűlésből való keletkezésben keresték, azon összefüggés, mely pl. a csúzos szivárványlob és izületlob között létezik, homályba volt burkolva, most a csúz parasitárius természetérőli tan mindkét bántalmat közös okból származó egyenértékű következményként igen kielégítő módon tünteti fel. A míg tehát a laikus közönség szélsőségig menve minden lehetséges betegséget elég indokolatlanul a meghűlésnek tud be, mi ellen minden esetre erélyesen ki kell kellni, addig egy kevés igazság mégis van a meghülési elméletben is. Jelentékeny lehűlés nélküli léghuzam a légzőszervekbe fertőző csírákat juttathat és hurutot idézhet elő; a testnek rögtöni nagyfokú lehűlésénél az izzadás elnyomása által káros anyagok kiküszöbölése akadályoztathatik meg. Ha megengedhető is tehát, hogy valamely csúzos iritis úgynevezett meghűlés által idéztetett elő, a tulajdonképeni ok véleményem szerint az, hogy valamely praeexistáló vagy a szervezetbe jutott fertőző ágens idézte elő a betegséget, a meghűlés része a dologban pedig jobbára felette túlzott. Hogy a csúzos lob aránylag nem heves, és hogy nem vezet genyképződésre, és ennélfogva nem jut a dolog lobtermények kiválasztására, azért nem soroltatik a ragályosak közé. A testbe jutó kórcsirák forrását persze egyelőre nem ismerjük, de mi sem gátol annak feltevésében, hogy a természetben nagyon e! van az terjedve. Az igaz, hogy nem egy iritisnek fog valódi természete ismeretlen maradni, kivált ha az általános bántalom kisfokú, és locaüsatioi jelentéktelenek. így van az sokszor az izületlobnál is, melynél sokáig vagy mindenkorra eldöntetlen marad: csúzos, gümőkóros, görvélyes, köszvényes, bujasenyves eredettel bír-e. Ugyanez áll a Förster által kiemelt összefüggésről bizonyos izületi lobok és a gyurmabeli szarúlob között, miről saját tapasztalásból győződtem meg. A hol a szaruhártyalob nem bujasenyvi, jellegző kórtünemények hijjában, sokszor -nem tudni minő az alapbántalom. A heveny neuritis opticának némely eseteit szintén csúzos fertőzésből keletkezteti Leber, és ezeknél is tapasztalta a salicylsavas natron feltűnően jó hatását; ugyanilyet észlelt a keratitis parenchimatosa némely esetében. Miután L. még a köszvény- és váltóláznak némely szembetegséggel való nem egészen világos egybefüggéséről rövid megjegyzéseket tesz, azon kívánattal végzi értekezését: bárha sikerült volna neki kideríteni azt, hogy a szem belső bántalmait illetőleg a kóroktani vizsgálatnak még tág és háladatos tere nyílik a fertőzési elmélet alapján. Vitatkozás. Berlin : Iridochorioiditis egy esetéről emlékszik meg, melyet lószemben észlelt. A kórokot illetőleg itt azon fordult meg a dolog, öröklött-e a baj, avagy fertőzési-e ? Ugyanoly módon jutottam — mond Berlin — mint L. ügytárs azon nézetre, hogy talán gombák lesznek találhatók az üvegtestben. A véletlen által birtokomba jutott szemben, hogy mire akadtam, röviden fogom előadni. Az üvegtestben nagyon lapos, csészeszerü homályt találtam közvetlenül a lencse hátsó felülete mögött. Az üvegtest górcső alatt genytestecsekkel mutatkozott beszűrődve lenni, a homály finom összekuszált szövetből állott, és oly benyomást tett, mintha csakis gombákról lehetne szó, olyanokról melyek, mint Grawitz esetében, táphiányban szenvednek. Ezen egy készlet alapján ítéletet mondani nem mertem, hanem elküldtem azt Schüppel tanárhoz. Erre az hasonló benyomást tett, csakhogy a sajátságos regressiv stádium nem engedi a gombaalakot meghatározni. De carbolsavvali véletlen kezelés után kiderült, hogy valamennyi gombaszerü alakelemek, melyek az előtt sem savak, sem alkalok által nem változtattak meg, egyszerre végkép eltűntek. Többet, biztosat a dologról nem mondhatok, figyelemmel kisértem az egészet, illetékes vizsgálót közreműködésre kértem, hogy eldönthessük a kérdést, de erre még nem volt az érett. Stilling: Csak azt akarom megjegyezni, hogy az öreg boncztanárnak, Ha7iovernek könyvében az üvegtesti gombaképződést illetőleg azt mondja, miszerint ő itt talált egybekúszált gombákat, sőt úgy látszik, hogy H a mouches volante-okat gombákkal hozza összefüggésbe. Leber: Hannover munkájának idevonatkozó részét ismerem, de nem merítettem belőle azon meggyőződést, hogy a gombák az élet alatt képződtek. Hisz kiki előtt ismeretes, hogy a kivett szem, még ha Müller-féle folyadékban tartatik is, sokszor rendkívül gyorsan fejlődnek gombák. Én most azonban arra akartam utalni, hogy újabb időben egy kóresetben sikerült kimutatnom, hogy a penészgombák (aspergillus glaucus) az élő szaruhártyán is buján sarjadznak. A szaruhártyába, vagy a mellső csarnokba löveltetve a penészgombák dúsan fejlődnek. Grawitz kimutatta, hogy a szálgombák az üvegtestben is növekszenek. Ellenben edényes szövetekben úgylátszik kevésbé kedvező talajra akadnak. Különösen fontos, és erre figyelmeztetem azokat, kik ezen irányban akarnak vizsgálatokat végezni, hogy keresni kell a helyet, hol a gombák tenyésznek. Történt ugyanis egy esetemben, hol a mellső csarnokba locsoltam a penészgombát, hogy genyes szivárványhártya- és szarulob támadása daczára nem akadtam gombasarjadzásra. Sem a megtámadt szövetekben sem a genyben, seholsem láttam gombát, míg végre a szaruhártya hátsó felületén, igen gondos kutatásnál néhány kis sárga pontocskát vettem észre, ezeken téve átmetszéseket, következőket találtam : a Descemethártyán és benne sarjadzott kis gombapázsit, és ennek megfelőleg volt a szaruhártya genyesen beszűrődve. Ez könyen kerülhette ki a vizsgáló figyelmét. E helyt megjegyzem, hogy élő emberek hypopyonkeratitisénél többször találtam hasadékgombákat a szaruhártyában. A mély szarugenyedéssel való coincidentiájuk kétségtelenül bizonyítja, hogy a genyedés gombabúrjánozás által idéztetik elő. Berlinnek azon észrevételére, hogy az általa idézett szem a közvetlenül elébb megölt állattól vétetett, Leber azt válaszolja, hogy B.-nek észlelését nem vonta kétségbe, csak általában kívánt nagy elővigyázatra inteni. Sattler: A scleritist Arit nyomán összefüggésbe hozza a köszvénynyel, még pedig igen hevesen intermittáló fájdalmakkal folyt le Arit esete, mely nem volt a közönséges episcleritis, és kiterjedt egyenletesen a teke egész mellső részletére. Meyer: figyelmeztet arra, hogy nőknél az iris vagy az érhártyahuzam megbetegedésének oka sokkal ritkábban a csúz, mint a hószám zavara és méhbántalmak. Sattler megjegyzéseire vonatkozólag mondja, hogy a sclera betegszik meg csúzos fájdalmakkal együtt a leggyakrabban. Konstatálja, hogy a salicylsav rendszerint igen kedvező hatással jár. Baumeister: A szembetegségeknek egybeköttetését hószámzavarokkal szintén észlelte, így a legutóbbi időben 3—4-szer látott egymásután a menses idején iritist recidiválni. Megjegyzi továbbá, hogy gyógyulni nem akaró szarufekélyeknek maláriával való összefüggését is volt alkalma észlelni, a mely esetekben chininnek kitűnő hatását tapasztalta, sokszor még ott is, hol nem voltak támpontok a malária feltételezésére. Graefe: A natron salicylicumról röviden csak azt jegyzi meg, hogy nemcsak mint antiseptikus, hanem mint antineuralgikus szer is kitűnő szolgálatot tesz 2 grammos adagban, úgy hogy ő csak ritkán veszi igénybe a morphint. (Bericht über die 12. Versammlung der Ophth. Gesellschaft, Heidelberg 1879. Monatsbl. f. Augenhlk.) Vidor tr.
