Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-08-29 / 4. szám
5 1 forró ; szemrések nyitvák, tekintet merev, szemtekék fölfelé rögzitvék ; trismus ; hányás. Légzés rendetlen, akadályozott, hangos. Bal végtagokon clonicus rángások. A roham ?/4 órai tartama után a sensorium fátyolozott marad; arcz most halvány, pulsus gyenge. Gyermek jajgat, fejéhez kapkod, izgatott, folyton főfájásról panaszkodik. Kap o-4 grm. chloralhydratot, mire nyugodtan elalszik. Reggel 8 órakor hő 39-0°, pulsus 120, vékony; sensorium nem szabad; gyermek e mellett izgatott. Ismét hány ; fejfájása egyenlően tart. Szerelést folytatja. Délben 39^2". 100. A hányás csillapodik, többi tünetek tartanak. D. u. három uj eclampticus roham egymásután, melyek azonban csak rövid ideig tartanak ; egyszersmind delirium lép fel. Kap ismét o’4 grm. chloralhydratot. A szem kezelése szünetel. Este 38.5° C., 88. Az arczon ismét alaktalan piros foltok lépnek fel, melyek lefelé a nyakra és mellkasra vándorolnak. Bal oldalt tökéletlen ptosis; az ez oldali alsó végtagon tűszúrások nem jeleztetnek ; reflex ugyanitt alászállt. A jobb pupilla szűkebb. Hányás csillapult, azonban fejfájás egyenlő fokban tart. Szomj fokozott, hang fátyolozott, kissé rekedt; száraz köhögés, torok-belöveltség és fölernyedtség van jelen ; ezáltal nyelési nehézségek. Székletétek hígak, gyakoriabbak. Márc. 7-én reggel 39'5, pulsus 88, vékony, néha kihagyó ; hányás nincs; a többi tünetek tartanak. Mindkét lábfejen kisfoké oedema. Délben 40.2°; d. u. 2 órakor ismét egy eclampticus roham, melyben nemcsak a bal végtagok, hanem a bal arczfé! is résztvettek, mi mellett a bulbusok nvstagmusszerű mozgásokat végeztek. A rohamot, mely 10 perczig tartott, az arcznak erős kipirulása előzte meg. Mielőtt tovább mennénk, rendezzük és bíráljuk meg a tüneteket, hogy a most tett beavatkozásunkat igazolhassuk. A mint láttuk, kis betegünk szellemi körében az utolsó napokban zavarok állottak be, anélkül, hogy a szervezetben más kóros változást lehetett volna még felderítenünk; végre márcz. 5-én este hő emelkedés nélkül heves fejfájás, majdnem csillapíthatlan hányás, bőrküteg stb. lépett fel. Egyszerre intensiv agyvérbőség tünetei jelentkeztek, melyek másnap reggelre anyira fokozódtak, hogy kezdődő meningitis simplextől lehetett tartani, annál inkább mivel nemsokára egyoldali izgatottság és másoldali hűdés tünetei léptek fel, kissé rendetlen pulsus kíséretében. Hiányoztak azonban a meningitist rendesen megelőző lázas mozgalmak és a psychicus változáson kívül még más prodromaltünetek is, melyek helyett' jelen volt a már harmadszor föllépett typusnélküli bőrküteg ; ha még hozzávesszük a gyermeknek az atropin-cseppentések alatt tanúsított magaviseletét, igen közelfekvőnek mutatkozott az atropin-mérgezés felvétele; sőt a kütegen kívül a zavart sensorium, a delirium, a nagy szomj, a száraz köhögés, a fátyolozott hang, a nehezített nyelés, az ischuria, a lábak oedemája biztossággal engedték az atropin-mérgezés felvételét, mely a becseppentések úgyszólván cumulatio hatása által jött létre és mely, bár chronicus mérgezésnek mondható, acut jelleget öltött. Ugyanezen mostani roham magyarázza meg nekünk a Január hó 21-én és febr. 1 i-én fellépett kórtüneteket is mint atropin-mérgezést, mely azonban enyhébb alakjánál fogva és a szer félretétele után nemsokára spontán eltűnt. Amint tehát látjuk, a gyermeknek háromszor voltak mérgezési rohamai ; legelőször a tünetek csak kevéssé voltak kifejlődve és kipirult arczon, forró fejen és száraz torkon alig találtunk mást; a második tünet-csoportnál a vasomotoricus hűdésen kívül a toroktünetek anyira előtérbe léptek, hogy a szintén jelen volt láz miatt heveny fertőző kütegre kellett gondolnunk; legkomo • lyabb alakot öltött azonban az utolsó roham, melyben a toxicus vérvegyi változás nemcsak agyvérbőség tüneteit, congestiv folyamatot és mérgezési deliriumot (mint az atropinnak a psychicus működésekre való hatását) okozott, hanem a hol a motoricus centrumok is izgatattak és így eclampticus rohamokat idéztek elő. Atropin-mérgezést vévén tehát fel, pylocarpin injectiókra határoztuk el magunkat a Márc. 7-én d. u. föllépett eclampticus roham után, és pedig mivel nem volt acut mérgezés, nem volt szükség gyorsan egymásután vagy sokat egyszerre injicialni. A gyermek csak 4 éves lévén, egy fél centigrm. pylocarpinum muriaticumot fecskendeztem a bőr alá 3 órakor ; a gyermek azonban a beszúrás alatt fel sem ébredt comatosus állapotából és a befecskendést semmi reactio nem követte. Két órával utána hasonlót tettem, melyre reactio ismét nem következett be. A harmadik befecskendésnél, melyet 7 órakor eszközöltem, gyermek már jajgatott; bőre 3 perez múlva nyirkossá vált, egyszersmind többszöri nyelést vettem észre; pulsus 88-ról 108-ra szökött fel és 10 perczig igy maradt; ekkor azonban mindezen tünetek múltak és csak a pulsus nem sülyedt még egészen normálisra. Hő 38‘0° C.-ra szállt alá; gyermek jól aludt és egész éjjelen át csendesen és nyugodtan viselte magát. Márc. 8-án reggel a hő 37-6 °, érverés 88. Sensorium tiszta; gyermek éhes és 2 nap óta először kér enni; nyelés szabad, bár torok még kissé belövelt; pupillák szűkebbek, egyenlőek ; fejfájás múlt ; gyermek jókedvű, vidám és értelmesen beszél. Mivel a gyermek még tegnap óta nem vizellt, cat'netert alkalmaztam, mire kevés rendes vizeltet ürült. Az anaesthesia és lábpöffedés múltak. Délkor és este egyenlően jól érzi magát, láztalan és jókedvű. Gyermek elbocsáttatásáig egészen jól érzi magát. Összesen tehát másfél centigrm. pylocarpint injiciáltam csak, mi nem sok ugyan, de elegendő rendes körülmények között nagyfokú nyálazás és izzadás létrehozására egy 4 éves gyermeknél. Épen azon körülmény tehát, hogy ez be nem következett, bizonyítja a pylocarpin ellenmérgének a mérgezett szervezetben volt jelenlétét; egyszersmind láttuk, hogy a harmadik befecskendésre csekély reactio már mutatkozott, jeléül hogy az atropin hatása, mely eddig a pylocarpint érvényre nem engedte jutni, már tűnő félben volt. Hogy azonban a gyermek elbocsátása előtt meggyőződhessünk arról, vájjon atropin van-e még szervezetében, vagy ha nincs, mily befolyással volna akkor nála egy fél centigrm. pylocarpinnak, márc. 12-én vagyis 3 nappal a befecskendések után kisérletképen még egy ily injectiót tettem, és amint várhattuk volna is, 3 perc múlva a bőrhőmérsék emelkedése mellett már kipirult erősen az arcz, nedvessé lett, 5 perez múlva pedig bő izzadás lepte el az egész fejet, nyakat, mellet, majd a hasat, hónaljt és tenyereket is; egyszersmind igen bő nyálfolyás eredt meg, úgy hogy bár a gyermek folyton nyelt, nagy mennyiségű nyál folyt még a szájból; ehhez nedves köhögés is csatlakozott és sok nagyhólyagú könnyen folyó köpet ürítése. Érverés ezalatt 112-re, majd 120-ra emelkedett; légzés is gyorsult. Csak 25 perez múlva sülyedt pulsus ismét 100-ra és múltak el a többi tünetek, melyek között legfeltűnőbb volt a bő expectoratió és nedves köhögés rögtöni megszűnése. Egy óra múlva pulsus 90-re sülyedt és az injectionak nyomai mind eltűntek. A pylocarpin injectiók ily módon tehát az atropin-mérgezés diagnosisát is megerősítették. Meg kell említenünk még, a gyermek szembajának lefolyását is. Miután az atropinra lassankint múltak az izgatottság tünetei, nevezetesen a kezdetben jelen volt episcleralis injectió és fényiszony, pár hét múlva a cornea széli részei fel kezdtek tisztulni, úgy hogy a gyermek, ki a felvételkor semmit sem ismert fel, nagy tárgyakat már látott. A feltisztulás főkép a febr. közepe táján kezdett sárga kenőcs használása mellett indult meg és a gyermek márc. közepén szülei akaratára történt elbocsáttatása idején annyira haladt volt, hogy már csak két lencsényi foltok maradtak vissza áttetsző szélekkel, melyek mellett újjakat jól olvasott, színeket megismert, és apróbb tárgyakkal is játszadozott. A sárga kenőcs további használása elrendeltetett. Lássuk a második esetet. M. E. 8 éves fiú, ki későn tanúit meg járni és beszéln , tavaszszal mindkét szemén megbetegedett. A házi orvos langyo's borogatásokat rendelt, és mivel ezekre javulás nem következett be, atropin-cseppentéseket is. A vény így hangzott: Rp. Atrop. sulph 0-25 aqu. dest 8-o Solv. Ds. Napjában 3-szor mind két szembe cseppenteni. (A solutio tehát 3°/0-nál még tömörebb.) A szembaj igen makacsul állván fönn, a becsepegtetések állítólag 2 hónapon át egyformán eszközöltettek. Julius elején azonban a fiú, környezete állítása szerint ferdéket kezdett beszélni, összetévesztette a fogalmakat és hamis megnevezéseket használt. Jul. 9-én a fiút mint ambulánst délutáni rendelésünkre hozták, hol — 52 —
