Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-06-20 / 3. szám

SZEMÉSZET.

Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 25-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor.

3.SZ.

Vasárnap, junius 20-án.

1880.

Tartalom : Juhász Lajos. Közlemények Schulek V. tanár koródájából. A kóroda hályogműtételei az 1877—78 és 1878—79 tanévekben. — Vidor. Zs.

Közlemények a szemészeknek Heidelbergben 1879-ben tartott 12-ik gyűléséből. — Leber Th. Keratomycosis aspergillina mint a hypopionkeratitis oka. — Schlaefke W. A jódkali és calomel egyidőbeni használatáról. — Mannhardt J. A strychnin hatásáról. — Theobald S. A bórsav használata szembajok ellen. — Könyvismertetés; Wecker. Therapeutique occulaire. Vége. — Schlaefke W. A lüktető dülszem aetiologiájáról.

Közlemények Schulek V. tanár kórodájából.

A kóroda hályogműtételei az 1877—78. és 1878—79.

tanévekben.

Juhász Lajos tr. tanársegédtől.

III.

(Vége.)

A törekvés, hogy minden hályogot lehetőleg kis seben át távolítsunk el, oly természetes, mikép nem lehet csodálni, ha koronkint megújulnak a kísérletek, melyek czélúl tűzték maguk elé, hogy a valamennyi extractio között legkisebb sebzéssel iáró egyszerű vonalas kivonásnak minél nagyobb elterjedést szerezzenek.

Innen van, hogy az itt tárgyalt két év alatt említett műtét kissé nagyobb számban fordul elő kimutatásunkban, a mennyiben nemcsak lágy hályogoknál gyakoroltuk azt, hanem kiterjesztettük nehány esetben kis magú öregkori cataracták eltávolítására is.

A tapasztalat azonban ez irányban épen nem buzdító, sőt ellenkezőleg a mfitétmód indicatióinak megszorítására ösztönöz bennünket.

Régi ismeretes ellenvetés ugyanis az egyszerű vonalas kivonás ellen, mikép annak kivitele még lágy hályogoknál sem szokott minden esetben símán sikerülni, sőt igen gyakran jelentékeny nehézségekbe ütközik.

Az ellenvetések két főpontban foglalhatók össze, melyek egyike a lencse tökéletlen eltávolodásában, másika pedig a szivárvány előesés okozta zavarokban áll.

Pépes hályogoknál igen ritkán sikerül a lencse állományát teljesen eltávolítanunk, hanem legtöbbször visszamaradt annak jó része, egyfelől, mert a tokkal szorosan tapad össze s attól nehezen válik el a kéreg, másfelől, mert nem vagyunk képesek a nyomást elég kedvező helyen és megfelelő módon alkalmazni, hogy különösen a hátsó sebajk mögött, az iris mélyedésében elrejtett hályogrészeket helyökből kimozdítsuk. Az eltávolodás ily mértékű megnehezítéséből azután természetesen folyik, hogy a műtét alatt a sebajkakra jelentékeny nyomást kell gyakorolnunk, miáltal azok nem kevéssé zúzódnak ; s e zúzódás együtt — a mégis legtöbbször tetemes mennyiségben visszamaradt és gyors puffadásnak indúló kéreggel — igen is gyakran okoz szívárványlobot.

Ezekhez kell vennünk még az eseteket, melyekben a juvenilis hályog valamivel tömöttebb összeállású s a nélkül hogy tulajdoképeni magja lenne, nem könnyen férkőzik keresztül a nehezen tátongó, kicsiny, vonalas seben. Ilyenkor még a műtétet magát is complicálhatják s így a gyógyulás menetét valamivel még kedvezőtlenebbé tehetik : a szükségessé vált seb-tágítás és a maradékos részletek kikanalazása.

De eltekintve minden más következménytől, magában már a kéreg egy részének visszamaradása is elég kellemetlen és legtöbbször utóműtétet tesz szükségessé. És e hátrányán az egyszerű vonalas kivonásnak semmiképen sem segíthetünk, eredendő bűne ez — úgyszólva — a módszernek és tőle még a mi eljárásunk szerint is elválhatatlan. Menyivel inkább állana azonban

ez eset, ha nem óvakodnánk magunkévá tenni oly elhamarkodott módosítást, minő a Weckeré, ki még ezen mőtétmódnál is elveti az atropin előleges becsöppentését, miáltal — könyen beláthatölag — még nagyobb mértékben emeli a lencse kibontakozásának nehézségeit.

Második fő és nem kevésbé jogosúlt ellenvetés a szóban forgó műtétmód ellen a szivárvány gyakori előesése. Valahányszor ez megtörténik, kénytelenek leszünk annak kimetszését végezni, ha nem akarjuk hatalmas iritisek veszélyének kitenni a szemet.

Már pedig az iridectomia e műtétnél nem csekély kellemetlenségeket von maga után. Nemcsak a kerek és fénybehatásokra kellően reagáló papilláról kell ugyanis lemondanunk, hanem miután a műtétnek — classicus alakjában — a cornea alsó felén kell végbemennie, a képzett coloboma egész területében a szemrésbe fog esni s így jelentékeny cosmeticus hátrányára szolgál az operáknak, a mi az ily műtétek által érdekelt, fiatal egyéneknél már sarkalatos fontosságú ; ezenkívül pedig — és ez a legfőbb hátrány — a látásra is zavarólag hat a fellépő vakítás következtében.

Utóbbinak egyik forrása leend a jelentékenyen megnagyobodott pupillán bejutó nagyobb fénymenyiség, másik pedig a műtét hege, mely a coloboma előtt fog elvonulni és fényszóródásra vezet, ha az irist kimetszéskor kellőleg megfeszítettük, míg ha — ez elővigyázatot elmúlasztva — csak a szivárványnak seben kívől fekvő részét csíptük le, iridenkleisisek képződésére nyújtottunk bő alkalmat.

E kellemetlen következményeknek nagy részben elejét veszszük, ha szakítva az eddigi eljárással — egyes esetek kivételével, melyeknél specialis viszonyok parancsolják más hely választását

— az extr. lin. spl. hez is a cornea felső felében készítjük a sebet, mint azt eddig is többször gyakoroltuk.

Ez alkalmakkor arról győződtünk meg, mikép a hályog eltávolodása nem ütközik semmivel több nehézségbe ezen, mint bármely más irányban.

Nem is fogja senki a cataracta kilépésének tényezőjeképen, az eszközök által fokozott belszemi nyomás mellett, annak saját súlyát is emlegetni; és senkinek sem fog eszébe jutni azon elméletileg és gyakorlatilag egyiránt tarthatatlan ellenvetés, mikép lágy hályogoknál a kivonás alá-felé könyebben végezhető : de viszont mindenkinek fel fog tűnni, — ha iridectomia végzésére kényszerítettek bennünket a viszonyok — az opticai úgy, mint cosmeticus nyereség, mely a coloboma olyan helyzetéből ered, hogy a felső szemhéj eltakarja, úgy ennek fölöslegét, mint a műtét okozta heget.

Ha azonban ezen eljárás mellett eltávolítjuk is a coloboma hátrányainak egy részét, mindenesetre le kell mondanunk még is a kerek pupilláról, mit pedig lágy hályogoknál igyekeznünk kellene, s meg is lehetett volna talán más műtéti eljárással tartanunk. Míg ugyanis öregkori hályogoknál megadjuk magunkat az iris kimetszést parancsoló kényszerűségnek, mindenesetre nehéz szívvel látjuk lágy hályogoknál a szivárvány megcsonkítását, ha az más úton, veszély nélkül kikerülhető lett volna.

Mielőtt azonban áttérnénk ezen más műtét — a discissio

— méltatására, melyet lágy hályogok eltávolítására az egyszerű

3