Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-04-25 / 2. szám

2 5 2 Ó A staphyloma corneae et intercalare leginkább kifejlődött alakjainál már a szemteke hátsó részlete is szenvedett. A szemhártyák és üvegtest rendes viszonyai megváltoztak, t. i. jelen lehet atro­phia chorioideae, az ideghártya köt szövetének burjánzása egybekötve az idegelemek sorvadásával (atroph, retinae); úgyszintén az iiveg­­test szerkezete is megváltozott, folyékonynyá lett; a lát ideg atrophi­­cus belépési helye pedig glaucomatosus kivájulást mutat; végre a szemteke minden irányban és átmérőben nagyobbddha/ík, falzatának ■bármely pontján, különösen az egyenlítő táján ectasiák keletkez­hetnek. Ezen rendellenes állapot leghelyesebben a régibb könyvek­ben gyakran található ectasia universi/is et hydrops oculi int. megnevezéssel ruházhatjuk föl. III. Nem tartjuk fölöslegesnek végül a szarucsapok (staphylomata corneae) pathogenesisét röviden tárgyalni. Mi a szemteke falzat ectasiájának létrejövetelét illeti, ez élettanilag két esetben lehetséges : vagy gyarapodik a szem belső nyomása annyira, hogy a szem­teke falzat —- ha meg nem reped — kénytelen lesz engedni, kitá­gulást szenvedni; vagy oly annyira megvékonyodott és ellenállásra képtelen a szemteke falzat, hogy már a normális belső nyomás (intraoculaerer Druck) is képes az! előre boltositani. Világos, hogy az első esetben is (gyarapodott nyomás mel­lett) annál könyebben jön létre az ectasia, minél inkább lazít­­tatott a szövet rendes összeállása előre ment kóros folyamatok által ; egy már élettanilag is az ectasia létrejövésére szükségelt csekély fokú ellenállási képességgel biró képlet a papilla nervi optici. Ezen mondottak után áttérünk az egyes szarucsap fajokra, így először a valódi szarucsapra (cicatr. corn, ectat. c. syne­chia ant.). Mi előzi meg a szarucsapot? A szaruhártyának fekélyese­­dési folyamatok által feltételezett megvékonyodása, átfuródása. Már azon időszakban, midőn ezen hártya hátsó rétegei még épek, a membr. Descemetii hólyagszerüen előre boltosítta­­tik a szem belső nyomása által, ezen hólyagszerű előreboltosulás porczhártya-sérvnek (keratokele) neveztetik. Azon pillanatban, midőn a szaruhártya egészen áttöretik, kifolyik a csarnokviz és iriselőesés (prolapsus iridis) következik be, úgyszólván pótolva a cornea szenvedett állományveszteségét. Az iris ilynemű előnyomulását követi a lencse és üvegtest is. Az első pillanatban (áttörés) a szem belső nyomása — a kifolyt csarnokvíz miatt — rögtön csökken, de a szem belsejé­ben folyton történő nedvelválasztás következtében csakhamar újra éri el eredeti fokát, mivel a cornea nyílása úgyszólván vízmen­tesen záródott el az előesett iris által. Midőn a nyomás eredeti fokára hágott a szemteke falzat egy része (t. i. a prolabált szivárvány hártya), mely csak csekély ellenállási képességgel bir, előre boltosul ; az előboltosodási fo­lyamat mindaddig fennáll, míg csak a fiatal szarucsap szövete a rendes nyomásnak megfelelő resistentiával nem bir. Törvény tehát, melynél fogva a szarucsap képzéséhez a ren­desnél nagyobb nyomás nem szükségeltelik. Oly körülmény jelenlétében, hol a szem belső nyomása mindig a rendesnél kisebb, szarucsap nem jöhet létre ; ha például a szemteke falzat valamelyik pontján sipoly volna jelen, melyből a szemfolyadék folyton kiszivároghatna, a staphyloma keletkezése lehetetlenné válna. A szarucsap keletkezése lehetetlenné válik akkor is, ha köz­vetlen a cornea áttörése után oly viszonyok lépnek föl, melyek­nek következtében a szemteke mellső falzata ép állapotnak meg­felelő, eredeti ellenállási képességéi visszanyerte; így például ha nagyfokú köthártya hurut mellett áttörő fekély keletkezik, a csar­nokviz kifolyik, prolapsus iridis is következik be, lehetséges azon­ban, hogy a duzzadt köthártya a képződött cornea nyílás fölibe fekszik és annak széleivel és az irissel összenő, pótolva a fekély által tönkre ment corneaszövetet ; a szemteke falzata így megint elzáródott. Ha fekélyesedés mellett chemosis, t. i. a conjunctiva cor­neae savós átivódása van jelen, ugyanaz történhetik ; a fekélyt befödő és odanövő conjunctiva corneae megakadályozhatja a staphyloma képződését ; — volt alkalmunk egy ily esetet vizs­gálnunk : a szem egy 16 éves fiútól származik és egy nagy nem ectaticus fehér szaruheggel (leukoma) ellátott, a heg a szaruhártya két harmadára terjed ki, a conjunct, corneae széles redő alak­jában nyomul feléje és összenőtt vele (Pseudopterygium) ; átmet­­szetét vizsgálva kitűnik, hogy az iris egy nagy része a hegbe nőtt; górcső alatt következő mutatkozik ; a felhám túltengett, dudoros; egyes helyeken az alatta lévő szövetbe nyomúl, ennek megfelelőleg látszólagos felhám­fészkek mutatkoznak ; az iris messzire nyomul a hegszövetbe, edényeket vivén magával, mely edények közül egyesek a hegbe lépnek ; a heg szomszédságában a szivárványhártya a membrana Descemetiihez nőtt. A fent említett törvény érvényes a cornea globosa, kerato­­conus és cicatrix ectatica-ra is, sőt egyes staph, interca/aret sem lehet kizárni. A cornea globosa és keratoconus nagyobbrészt világra hozat­tak, sokszor öröklöttek és előfordulnak scrophulosis — tubercu­losis — siketnémaság -mellett is ; ezen említett két ectasia a szaruhártya vékonysága és szövetének laza összeállása által tételt-z­­tetik fel, mivel az igy elváltozott cornea szövet és a rendes belső nyomás között nem áll fent az egyensúlyi viszony. A cicatrix corn. ect. simplex-nél szintén megvékonyodott szaruhártya szövet fordul elő ; ezen megvékonyodás, melynek kö­vetkezménye a szövet ellenállási képtelensége, a szaruhártyán át nem hatott fekélyesedési folyamatból keletkezik. A mi az idevágó staph, intercalare egyes eseteit illeti, úgy ezek a szem egyenlítő tájától a cornea széléig és ezen túl ter­jedő lobos folyamatok, p. episcleritis által előztetnek meg, minek következtében a szövet ellágyult, megvékonyodott lesz és igy az ectasia fejlődésének útjába nem gördit akadályokat. A szarucsappal illetett szemteke — magától értetődik -— már nem lesz rendes; vérkeringési viszonyai minden esetre kárt szenvedtek és a hegbe benőtt iris folytonos vongáltatása által ezen hártya idült lobosodása jöhet létre, a lob innen a sugár­testre, úgyszintén az edénynártyára terjedhet, és ezen utóbbi hártya részletes sorvadását eredményezi, az érhártya sorvadása pedig — mint Goldzieher1) és Brailey kórboncztanilag és Fuchs-) kórodailag bebizonyították — leggyakoribb oka a szem belső elválasztás fokozottságának. így a kórokoknak egész lánczolatát lehetne követni, melyek mindannyian a szem belső nyomásának rendellenes gyarapodásá­hoz és így ectasiakhoz vezethetnek. Közlemények Schulek V. tanár koródájából. A kóroda hályogmütételei az 1877-—78. és 1878—79. tanévekben. Juhász Lajos tr. tanársegédtől. Miután a szemészet iránt érdeklődő orvosi körök a múl évek kimutatásaiból eléggé megismerhetők a koródánkon divatos műtéti eljárásokat, ezek végrghajtásánál, valamint az utókezelés­nél követett elveket; s miután ugyanazokban elég kimerítően el van mondva — különösen a Graefe műtétmódját illetőleg — mindaz, mit a módszer tökéletesítésére és a gyógyulási százalé­kok javítására elérhetőnek tartottunk: ezúttal csak arra szorít­kozom, hogy a fentjelzett két év hályogműtéteinek rövid statisti­­káját közöljem, csak a legérdekesebb eseteknél és a még alig tárgyalt többi műtétfajokat illetőleg bocsátkozva némi részle­tezésbe. *) Centralblatt für d. Mediz. Wissensch. 1875. 2) Bericht des ophthalm. Congresses in Heidelberg. 1878.--------T

Next

/
Thumbnails
Contents