Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-11-02 / 5. szám
7i 72 Hadakozó bátorsága birta őt akkor a következő, az azonossági elméletet lesújtani vélt nyilatkozatra : „Ha (kancsalok strabismus alternanssal) stereoskopba néznek, akkor a testi összeolvadásra tervezett képeket majd egyszerűen, majd kétszeresen látják, utóbbi esetben igen közel egymás mellett. Egyszerű látás esetén határozottan úgy nyilatkoznak a betegek, hogy a kép testi alakot ölt.“ Ha Graefe mai nézetei ezen szavak értelmétől bizonyosan már nagyon eltérnek, még ma is joggal kérdezhetjük: hogyan tévedhetett akkor e férfi ? A kutatás története gazdag ily önámítás adataiban, a melybe különben egy tisztán látó ész juthat, ha bizonyos czélzat által vezéreltetik. Mindig tanulságos, sőt néha, hogy úgy mondjam, majdnem mint egy jó élez pointjének taglalása — érdekes, azon okokat felkeresni, a melyek egyik vagy másik esetben becsületes gondolkozást és vizsgálást oly végzetteljesen tévútra vezethetnek. Stereoscopikus kísérleteknél, mint a kancsalokon tett látási kísérleteknél általában, csak a betegek egyéni állításaira vagyunk utalva. Ilyeneknél a kutatás a hamis adatok veszélyének ki van téve. Feladatunk tehát lehetőleg egyszerű eszközökkel vizsgálni és a vizsgálatot könyen ellenőrizhetővé tenni. Könyelműség volna oly fontos kérdést, mint a milyen a szóbanforgó, complikált stereoscopikus rajzokkal, talán a közönséges fényképekkel és tárt stereoskop-szekrénynyel eldönteni. Tudvalevő dolog, hogy már félig-meddig hű síkkép, épen ha csak egy szemmel tekintjük, bizonyos értelemben stereoskopikus alakot ölt észlelésünkben ; ez olyan tény, mely már Leonardo da Vinci előtt ismeretes volt, s mely képtárak látogatóinak eszközt nyújt, művészeti élvezetüket fokozni s ítéletüket a perspektíva fölött élesíteni. Elég félszemű embert ismerek azonkívül, ki igen szívesen stereoskopba néz, azon meggyőződéssel, hogy ebben a képeket sokkal tisztábban és elevenebben látja. De minden tévedést kikerülhetünk, ha ezen kancsalokon teendő stereoskopikus vizsgálatokat a Panum-féle vagy más e minta szerint készített egyszerű linearis rajzokkal eszközöljük. Azonfelül még említem, hogy én saját kísérleteimnél leginkább az újabb szerkezetű amerikai folding-stereoskopokat használtam, a melyek, minthogy egészen nyitottak, megengedik, hogy az üvegeken át a szemek állását és mozgását ellenőrizhetjük. Tény, hogy kancsalok a stereoskopban majd egyszerűen majd kettősen láttak, sőt mondhatom: az esetek többségében egyszerűen. Tény továbbá, hogy a kettősképek, ha felléptek, többnyire igen közel álltak egymáshoz, sőt néha úgyszólván ugyanazon helyen ; de épen ez utóbbi esetekben annál feltűnőbb, hogy a vizsgáltak mindig állítják, miszerint a két kép azért mégis határozottan egymástól elválasztva észlelés alá kerül, s mindig helyesen tudják, melyik szemé melyik kép. Ha a vizsgáltak ellenben egyszerűen láttak, akkor nem tekinthettem azt soha a két rajz stereoskopikus összeolvadása kifolyásaként — azon egyszerű okból, mert a látottnak leírása mindig csak azon oldalú rajz egyszerű linearis viszonyainak megfelelt, a mely oldalon épen rögzítéssel foglalkozott a szem. — Nem gondolom, hogy ezek után fenáll-e még a kérdés, vájjon valóban kétszemü-e a váltakozólag kancsalok egyszerűlátása. De ha kényszerültünk, a kancsalítás e neménél a kancsal szem excentrikus reczegképének kizáratását a látműveletből csakugyan be is bizonyítani; — az egyoldalú kancsalitásnál észlelt egyszerű látást annál bátrabban egyszeműnek mondhatjuk, mert már tapasztaltuk, hogy itt a vetítési viszonyok általában még nem szenvedték el azon változásokat, melyekhez a strabismus alternansnál oly sokat Ígérő reményeket köthettünk. De épen ezen esetek bizonyos tekintetben nagyon érdekesek. Ott, hol színes üveglemez alkalmazása által kettős képeket előidézhetünk, ott ezeket jól választott hasáb által annyira közelíthetjük egymáshoz, hogy végre is egy képbe össze kellene olvadniok, ha a kancsal szem csak valamiképen is a két látbenyomás ily kétszemű összeolvasztására képesítve volna. Nem egyszer épen itt azon leghatározottabb adatra akadtam, miszerint a két kép egy és ugyanazon helyen, úgyszólván egymás mögött fellép, a nélkül, hogy a kettős látás érzése eltűnne ; de szintén nem egyszer, noha mégis elég ritkán, épen ezen körülmények közt más egyének ép oly határozottan azt állították, hogy a két kép egyszerre egybe olvad; és ezen esetekben csakugyan a lángkép színezete is a várt keveredést mutatta. — — Ha mind az előbbenire visszatekintünk, belátjuk, hogy a kancsalok két szeme között mindenesetre sajátságos viszonyok uralkodnak, — melyek azonban mégis igen távol vannak attól, hogy valódi kétszemű látást létesítsenek. Sőt azon gondolat merül fel bennünk, hogy épen ezen képesség hiánya talán már eredetileg a kancsalság kifejlődésére nem csekély befolyással volt. Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy tulajdonképen a többnyire jelenlevő fénytörési rendellenességek a legelső megindító lökést adják, de vegyük azt is tekintetbe, hogy a kancsalítás általán véve nincsen a törési rendellenességek bizonyos fokához kötve. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy a kancsalság bizonyos családokban öröklékeny, a nélkül, hogy itt nagyobbfokú ametropiával járna, — másrészt találkozunk családokban öröklékeny nagyfokú ametropiával, a nélkül, hogy egyszersmind kancsalság előfordulna. Bizonyára a fénytörési rendellenességek okozta beidegzési impulsusok leginkább ott fognak kancsalítást előidézni, a hol a kétszemű látásra való hajlam már eredetileg is elégtelen. A kancsalítás leginkább gyermekeknél jut kifejlődéshez, kétségkívül azért, mert épen náluk a látás kétszemű központosítása még nem elég szilárd. (Vége következik.) A higany-gyógymód szembetegségeknél. Vidor Zsigmond tr.-tól. A therapia, kivált a közvetett, a vérkeringés útján ható, igen kevés szert véve ki, természeténél fogva mindenkor fennhagyott és fenn fog hagyni egy kérdést: valóban az alkalmazott szernek kell-e tulajdonítani a test egészségének helyreállítását ? oly kérdést, melyre nyugodt, józanul észlelő, tapasztalatait rendszeresen fegyelmezett észjárással gyűjtő orvos soha határozottan felelni nem lesz képes. Nincs szakmája az orvosi tudománynak, melyen úgy magát a körfolyamatot, mint a gyógyszerek által a folyamaton netán létrehozott változásokat jobban, tárgyilagosabban lehetne meg becsleni, mint a szemészeti szakmában, s mégis, eltekintve a mfibehatásoktól, értem az operátiókat kat’exochen, hányszor van alkalma a szemésznek megállapítani egyrészt az észszerűen megválasztott és közvetlen érintkezésbe hozott szernek hatástalanságát a beteg képletre, másrészt azt, hogy az egészen magára hagyatott beteg szemen is végbe megy a maga rendjemódja szerint a gyógyúlás. Ha igy áll a dolog azon szerekkel, melyeket immediate alkalmazunk a beteg szervre, mennyivel jogosúltabb kell hogy legyen a vérkeringés általi közvetítést igénylő szerek hatása elleni skepsis ? A higany-gyógymód ily közvetítést tételez fel. Evek hosszú során át igen sok esetben volt oly szembántalommal dolgom, melynél a higany-gyógymódot nem alkalmazni kötelesség-mulasztásként tűnt volna fel. És valótlant állítanék, ha mondanám, hogy akár csak egyszer is cserbenhagyott volna ott, hol a fennforgó körülmények kedvező jóslatra jogosítottak. De másrészt be kell vallanom, hogy nem egy esetben, ha bevallott is a kedvező jóslat, ez a szem functiójának teljes helyreállítására vonatkozott csupán, de nem a szem szerkezetének tökéletes felépülésére. Szaktársaim bizonyára éppen úgy mint én ismernek számos szemet, melyeken végig kísérték teszem az iritist, mely ellen a helyi szereken kívül eleitől fogva alkalmazták a higanynyali bekenéseket, a látást illetőleg teljes sikerrel, de szémos hátsó odanövés hátramaradásával. És hány oly beteggel van a szemésznek dolga, kiken az illetők foglalkozása, anyagi helyzete lehetetlenné teszi a mégsem egészen egyszerű higanykúrát foganatosítani — a hol tehát, ha a higany beladagolása sem lehetséges, tisztán a helyi szerek igénybevevéséről lehet szó, s tekintve a végeredményt, a látás teljes helyreállításán kívül nem ritkán még azt is tapasztalni, hogy kórtermények, hátsó synechiák nem maradtak vissza ; tehát felépült a szem egész teljességében. Ugyanily tanulságot vonhatni le a szaruhártya, látideg, reczeg, üvegtest, szóval minden képlet azon bántalmainak kezeléséből, melyek ellen a higanyt szoktuk igénybe venni. Beteget vesz kezelés alá az orvos, olyat, kinek egyik szemén a nevezett kóralakok egyike van még csak kezdeti szakában. Merő óvatosságból, még ott is, hol éppenséggel nincs ok bujasenyv előremenését tagadó beteg szavaiban kételkedni, azonnal a higanykúrához fog
