Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
63 — 64 — kipirúlással, erős könnyezéssel, a szemhéjak görcsös becsukodásával és a bal szemteke kötbártyájának belöveltségével. Műszemet a beteg nem viselt, hanem csak védő lebenyt hordott. A bal szem héjai folytonosan görcsösen pislognak, félig nyitvák. A rendes belnyomással és mozgékonysággal birő teke kissé a szemiirbe van húzódva; láta valamivel szűkebb, fény behatására — kisebb fokú köthártya alatti belöveltség megjelenése mellett — erősen összehúzódik ; közegek tiszták, a mellső csarnok valamivel szűkebb. Szemtükörreli vizsgálás iránt a beteg igen érzékeny, bő könycsurgás mellett a szemhéjak görcsösen összehúzódnak ; atropinnali mérsékes látatágitás után gyenge világítás mellett mégis kilehetett venni annyit, hogy az idegdombcsa halvány, lapos, tojásdad alakú s a reczegtől éles határ választja el ; üterek rendesek; visszerek rendesnél teltebbek és részben kanyarúlatosak ; a sárga folt környéke elmosódottnak, fellazúltnak tűnt fel; mintha csekély beszürödés lenne jelen. A vizsgálat kezdetén S=l5/jo, de a vizsgálat folyatna alatt 15/ioo-ra sülyedt; Jäger i, 2, és 3 igen nehezen és a bal szem erős kifelé forgatása mellett olvasta, míg Jäg. 4-et már elég folyékonyan ; szemüvegek nem javítottak ; — a teke egyenes tartása mellett állítólag nagy, fekete folt fedi el a láttér közepét, mely oldalra nézéskor a rögzítési ponttól kifelé helyezkedik el. Láttér központosán szűkülve, nagy hiánnyal be és fölfelé. Aether-kábitás alatt a közelebbi vizsgálatnál kitűnt, hogy a látidegcsonk a szemgödörbeli szövetekbe hegedve felettébb rongálva volt mellfelé. A kikészített idegvég mintegy 8'" hosszú volt, és azonnal a látlik előtt lemetszetett. Műtét után a gyógyúlás gyorsan megtörtént; a nyálkás elválasztás összehúzó szerek alkalmazására megszűnt; a heves fájdalmakat okozott nyomási pont eltűnt, úgy szintén a szemür körüli ideges fájdalmak is, annyira, hogy a 19-ik napon az ectropium is sikeresen műtetett. A bal szem az első műtét utáni 4-ik naptól — az astigmatismus meghatározása végett — atropin becsöppentéseknek vettetett alá ; különben a műtét rendkívül jó hatása ezen szemre közvetlenül nyilvánúlt, mennyiben beteg már a műtét utáni napon a szemet szabadon nyitva tarthatta, s az izgatottsági tüney tek gyorsan eltűntek, miért is a szemtükörreli vizsgálatot égésen szabadon és szabatosan lehetett elővenni. Az astigmatismus -fellő javítása mellett a szem kitartó munkára képes. (Kiin Mntbl. für Aughlk. XVII. Jahrg. Juni.) , . Torday tr. A gyermekek intermittáló összetérő kancsalságának kezelése lát^tágíío vagy szűkítő szerekkel, mindeíl műleges behatás nélkül. ' Bucheron tr.-tól Párísban. (Az „Academie des sciences-nak előterjesztetett 1879, marczius 17-én.) Az összetérő kancsalság, mint Donders bebizonyító, az esetek legtöbbjében a szem túllátó alkatától függ. A túllátó szemek tehát már korán alkalmazkodnak messzelátásra, és ha közel akarnak látni, nagy alkalmazkodási erőlködésre késztettetnek. Ám a szemrendszer organisátiójánál fogva a közel tárgyakra való alkalmazkodásnak az a következménye, hogy a látvonalak convergálnak. Az alkalmazkodási és összetéritő izmokat egyazon ideg (oculomotorius) idegzi be. Ezen két izomműködés tehát egyesülve megy végbe. De az alkalmazkodás uralkodik a convergentia fölött; az utóbbi csak alárendelt működés, oly olyképen hogy túlságos alkalmazkodási erőlködésnek túlságos convergentia a következménye. Minthogy a túllátó szemeknek alkatuknál fogva nagyobb alkalmazkodási erőlködést kell végbevinniök, kényszerülvék a láivonalakat erősen összetéríteni, tehát kancsalítani. Eieintén csak pillanatokig kancsalitanak, még pedig akkor, ha nagyobb mérvű alkalmazkodást eszközölnek, és élénk agyi izgalom van jelen: ilyenkor tehát a kancsalság inter?nittáló. Csak később, mikor a szokás kifejlődött, lesz a kezdetben intermittáló kancsalság állandóvá ; az izmok ezen hibás állásba visszahúzódnak, és ekkor az állandóvá vált kancsalság csakis műlegesen gyógyítható. A míg azonban a kancsalság intermittáló, a hibás szokás még nem fejlődött ki véglegesen, a kórnemző tényezők ellen irányított kezelés lesz legalkalmasabb a kancsalság legyőzésére. Minthogy pedig az alkahnazkodás uralkodik a convergentia fölött és túlságos alkalmazkodási-erőlködés túlságos összetérést idéz elő, csak az alkalmazkodást kell megszüntetni, hogy a túlságos convergentiának és a kancsalságnak véget vessünk. Ezen czélt igen könnyen lehet elérni, ha mindkét szemig nehány csepp atropint eresztünk, ez által az alkalmazkodás é's a közellátás, ezzel együtt pedig az összetérésre és kancsalftásra való törekvés is megszűnik. Nehány nap alatt (2 —15) az intermittáló kanc§Mságnak teljesen vége lesz. Ha ekként az egyensúly helyre van álljjvá, a gyermek természetes fejlésével, növekvésével a szemek gzen egyensúlyi állapotban megerősödnek és nehány hónap^alatt (•$, 5, 8, 10, a gyermek korához képest) meggyógyúlnak. Minthogy az összetérési converggptia a legtöbb esetben intermittálva kezdődik, ebből következik, hogy módszerünk a legtöbb kancsal gyermeknél bajuk eJéjén alkalmazandó. Ha egyszer a kancsalság .^éget ért, fődolog a szemek hibás alkatát, a túllátást megfelelő szemüvegekkel javítani, kivált midőn a gyermek elérte azon időpontot, hol a nevelés tekintetéből tartósan kell, hogy közelnéjésre alkalmazza szemét. Minden látatágító szer, az atropin, duboisin sat. egyenlő sikerrel alkalmaztathat^, és helyettesítheti kölcsönösen egymást. A látaszúkito dereket (az eserint), a mennyiben az alkalmazkodás és a cijhvergentia közti egybe függést megszüntetik, szintén igénybe vehetni, különösen a kezelés vége felé, olvasási kísérleteknél. Ezen szerek, kellő adagban, még igen fiatal gyermekeknél is teljesgft ártalmatlanok. (Monatsbl. f. Augenhk. XVII. Jahrg. Julius). Vidor tr. Szembántalom leukamiánál. Kramstik tr.-tól. Diss. inaiig. Warscho 1879, pag. I—40. Szerző Párisban. lengyel nyelven megjelent tárgyilagos optometriájának első részében a retinitis leukämica Liebreich, Becker, lieber, Sämisch, Perrin és mások által leírt eseteit elemzi. A •második részben két saját észleletét közli (45 éves asszony, és 32 éves férfiú). Az illető betegeket, midőn még éltek, a szemtükörrel, elhalálozásuk után pedig a szemeket górcsővel vizsgálta. A harmadik részben Kramstik tr. a retinitis leukämica jelenségeit különösen kórszövettani szempontból elemzi. A szemháttér halavány czitromsárga színét, a kérdéses betegségben szenvedőknél, a reczeg elszinesedésének magának iulajdonítja. Mint tudva van, ezen bántalomnak jellegző tüneménye a reczegvérzés. A vérömlenyek a szövetnek csak azon részét semmisítik meg, melyet elfoglalnak ; közvetlen szomszédságukban beállanak változások a csap- és pálczarétegben. Ezek egymáshoz szorítvák, és köztük függélyes irányban csoportosúlnak vértestecsek, olykor ezen réteget leválva találták a reczeg többi rétegeitől, egyes esetekben a csap- és pálczaréteg nem volt már többé jelen. Leukämicus betegeknél ezen vérömlenyek rendszerint kiindulási pontjai a reczeg fehér foltjainak. A leukamicusokéhez egészen hasonló vérömlenyeket észlelt Kramstik tr. három igen vérszegény egyén szemein. Szerző azon következtetésre jut, hogy a bonczi elemek olyatén változásai, melyek eddig a retinitis leukämica kritériumául szolgáltak, semmi oly pathognomonicus jeleggel nem bírnak, melyei azokat a reczeglob egyéb alakjaitól megkülönböztetné, és hogy ennélfogva az úgynevezett retinitis leukämica nem tekinthető különös kóralaknak. Egyrészt, nézete szerint, a retinitis leukömica nem lobfolyamat, másrészt előfordúl az nem csupán a leukamiánál is. (Dr. Talko referátuma. Monatsbl. f. Augenhk. XVII. Jahrg. Julius). Vidor tr. Budapest 1879. Khór & Wkin könyvnyomdája (Dorottya-utcza 14. sz.)
