Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-08-24 / 4. szám
57 5« sebszéleivel oly szoros érintkezésbe hozni, hogy a táplálkozás már eleitől fogva szabályoztathatott volna, be kell ismerni, miszerint átültetett lebenyeknél genyedésre vagy elhalásra rendkívül csekély hajlandóság van jelen. A lebeny, mely a sebnek csak felső szélén feküdt, szilárdul odahegedt. Másrészt érdekes azon körülmény, hogy hacsak az üvegtest maradt tiszta, a lebeny nagy mértékben elhomályosodhatik a nélkül, hogy a láterő megsemmisülne ; és épen ez az, mi talán az átültetésre nézve egyáltalában nagyfontosságuvá válhatik. Egyelőre nincs szerünk, melylyel a lebenynek egyszer elmúlt átlátszóságát visszszerezhetnők. De az operátionál a tokmaradványok és irisczafatok gondos eltávolítása által talán több esetben fog az üvegtest átlátszó maradni mint eddig. A 9 eset közül legalább ez az egyetlen, hol később, a míg a lebeny még félig átlátszó volt, nem konstatáltam az üvegtestnek másodlagos eihomályosodását. Mindenesetre nagy észlelési anyag lesz szükséges annak biztos megítélésére, hogy akárcsak a műtevésnek melyik pontja a különösen fontos, és így remélem, hogy a szaktársak egyike-máson lesz szíves velünk a szaruhártya átültetéséről nyert tapasztalatait közölni. Vitatkozás. Weber Ad. Az én tapasztalásom szerint félnem kell, hogy ezen dologban az üvegtest a renitens rész. Az én műtéteimnél a lefolyás egészen más volt, mint a szaktárs urak által eddig leíratott, és minthogy az oly nagyon eltérő, engedjék meg elmondanom miként végeztem én az átültetést. A beteg bal szemén 12 év előtt könvtömlő-takártól kisért genyes szarulob következtében a szaruhártya tönkrement és csepszeríi elfajulásnak esett alája. E nyáaon az illető beteg hasonló módon elvesztette jobb szemét is, mely elsorvadt. Ugyanazon időben egy 6o—70 éves asszonynak érhártyasarcoma miatt enucleáltam szemét. Minthogy a sarcoma még nem harapódzott messzire, a szaruhártyát teljesen kiválaszthattam a szemből. Következőleg jártam el. A csap básisán körülvágtam a köthártyát azon a helyen, hol a sugártestet feküdni gondoltam. A mint később kiderült, a fekvés dolgában csalódtam. Ezután a csap aljáról a köthártyát leválasztám, és a míg a vérzést csillapíttattam, a másik beteget egyelőre elaltatám. Ezen betegnél aztán a szaruhártya básisából hátfelé 10—12 mm. távolban körkörösen felhasítám a köthártyát és kipraeparálva a limbusig, átborítám az egész lebenyt a szaruhártyára, melyet hályogkéssel leválaszték, csak felül és alul hagyván azt keskeny hidacskák által még összefüggésben a tekével. Ezt bevégezvén, a tekét enucleáltam, miközben sajnos, megrepedt az üveghártya és az üvegtestből piszkos tömeg ömlött ki. Midőn ennyire elő volt minden készítve, a chloroformmámorban levő kísérleti beteg szeméről a hegcsapot lemetszettem. Azon reményem volt, hogy időközben a vérzés megszűnt. De midőn nehány kampó segélyével az egyenes izmok ragpontjáig kikészített köthártyazseb felemeltetett, uj vértömeg ömlött elő és a szabadon fekvő üvegtest felszínére helyezkedett. Nem volt sok idő vontatni a dolgot. Miután valamennyi műszert 25 °/0 carbolsavba mártottam volt, az enucleált szem szaruhártyáját a két hidacska táján végkép lebontottam és sipka módjára ráterítém a csapsebre, a szaruhártyán lógó xo mm. széles köthártyafodort a lecsupaszított tütkhártyára simítám, és e felett két oldalt egyesítém két-két varrat segélyével a köthártyát, úgy hogy immár az átültetett szaruhártyát maga a köthártya tartotta helyben. A hegedős gyorsan ment végbe. 48 óra múlva már leoldám a varratokat, kettő már ki volt lódítva. A szaruhártya nem tolatott félre, nem volt zavaros, tisztán lehetett az üvegtest fölötti vértömeget látni. A legközelebbi napokon is jól ment minden. A köthártyaredő, mely a két varrat által tartva, haránt feküdt a szaruháríva fölé, lassanként az átültetett szaruhártya körzete felé húzódott vissza ; a szaruhártya még most átlátszó, felhám nem vált le róla, vascularisatio nem mutatkozott rajta. Ellenben 14 nap múlva az üvegtest fölötti vér kezdett megváltozni, sárga, fehér lett, és néhány nap előtt ezt paracentesis segélyével kíséreltem meg eltávolítani a végből, hogy magammal hozva a beteget, a szaruhártya átlátszóságát mutassam be önöknek. De mit tapasztaltam, midőn megcsopoltam a szaruhártyát ? Semmi sem folyt ki. Erre a Graefeféle késsel behatoltam a szem mélyébe, és úgyszólván áthatlan kérgesedésre akadtam. Vascularisatio még nem mutatkozott, de az átlátszóság kezd már szenvedni. A műtét óta most 18 nap múlt el. A correctura napján, 1878 dec. 5-röl keltezett utóirat. Augustus végén a borító köthártya a 11 mm. tevő szarubásison túl visszahúzódott, és most az átültetett köthártyán az őrzési képességnek nyomai voltak találhatók, nem így a szaruhártyán, mely az észlelés utolsó napjáig (1878 oct. 9.) érzéketlen maradt, míg a köthártya sept. közepéig teljes érzékenységre vergődött. Octoberben nagyító üveggel a könnyedén rózsapiros szarukörzet mentén uj, egyenesen vonuló, vékony edények phalanxát lehetett látni, ezen edények azonban soha magasabb fejlődési fokra nem jutottak, hanem az észlelési idő vége felé úgy szélesség, mint láthatóság tekintetében fogyatkoztak ismét. September vége felé azonban oly folyamat keletkezett, mely az egész eredményt megsemmisítette : sugárzsába és chemosis kíséretében az üvegtest terén jelentékeny genyedés támadt, a geny a paracentesis sebén ürült ki. Az eddig rendes feszességű teke töpörödni kezdett, és ezzel együtt a szaruhártya folyton kisebbedett, egyszersmind elhomályosodván, a nélkül azonban, hogy felhámját elveszítette vagy a genyedés körébe belevonatott volna. Az észlelési idő végén a teke lapos, sorvadt csonk, hegyén redős, kis szarukúppal. Ha a szem magatartását illetőleg reményem a csap levágásakor legott megsemmisült, mert e műveletnél azonnal kiderült, hogy a csap tetejéhez közel fekvő sugártest is kimetszetett, úgy ez eset még is tanúskodik a mellett, hogy emberi egész szaruhártyát átültetni nem lehetetlen. — Meg kell még említenem, hogy nem történt fertőzés a sarcoma által. Hippel: Weber szaktárs ur közleménye alkalmából megemlítem, hogy esetleg múlt szerdán épen ily módon végeztem egy szaru-átültetést. Az eljárás tulajdonképen nem uj, Power hozta javaslatba. Én is leválasztván egy csapot, széles köthártyaszegélylyel ellátott egész szaruhártyát plántáltam át, és az odahegedés igen gyorsan látszék bekövetkezni, de az üvegtest már két-három nap múlva szürke lett. Weber: Az én esetemben vérömleny volt az üvegtestben. Hippel: Továbbá, nehány nappal ideutazásom előtt Rosmini módja szerint kíséreltem meg egy átültetést. Úgy látszik, hogy ennél is sikerül az egybehegedés. A műtétet így végezni mindenesetre könnyebb mint Power szerint; mert ha a tekét oly nagy mértékben nyitjuk meg, mint ez az egész csap levágásánál történik, mindenkor kiteszsziik a szemet nagy üvegtestveszteségnek, mitől Rosmini eljárásánál nem kell tartani. De hogy a láta vagy a lebeny nem homályosodnak-e el, erről még nem mondhatok semmit. Schweigger: Az átültetésnek egy esetéről, melynél a Charité-osztályon dr. Se/lerbeck törzsorvos segédem által végeztettem a műtétet, legközelebb az Arch. f. Ophth.-ban körülményes leírást fognak találni. Én magam a műtétnek csak szemlélője valék, és egyedül odatörekedtem, hogy a műtét sikerének föltételeit men tői kedvezőbbekké tegyem. E czélból emberi szaruhártya átültetése volt kiszemelve, mire egy 2 ‘/2 éves gyermek, kinek reczegglioma miatt enucleáltatott szeme, nyújtotta az anyagot. Az átültetés fiatal ember szemén, mely 11/2 év előtt blennorrhoea folytán vakult volt meg, hajtatott végre. A jobb szemen a szaruhártya egész terjedelmében heges, de domborulata még rendes volt. A műtét utáni nyolczad napon az átültetett szaruhártya még egészen átlátszó. Ezután 2 héttel a szaruhártya könnyed homályosságot mutatott, 4 hét lefolyása után pedig az átültetett szarudarab annyira zavaros lett, hogy a beteg 1 m. távolból csak nagy nehezen volt képes ujjakat megszámlálni. Valóban deprimáló az oly igen kedvező feltételek alatt operált, és eleintén oly sokat Ígérő esetben a szaruhártya elhomályosodása által látni végre teljes sikertelenségét működésünknek, és be kell vallanom, hogy ez az átültetés további kísértéseire engem nem igen bátorít. Hippel: Csak azt bátorkodom kérdezni, váljon a lebeny a leucomának közepébe vagy perifériájába lett-e beültetve? Schweigger: Könnyedén periferice. Hippel: A szarutülkhatárig ért? Knapp: Én láttam az esetet, és úgy találtam, hogy a lebeny teljesen behegedt. Reám a központi beültetés benyomását
