Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1879-04-27 / 2. szám
25 26 6. Vér sokkal ritkábban és kisebb mennyiségben ömlik a csarnokba. A köthártya sokszor erősen vérzik ugyan, de ha egyszer a csarnokvér kifolyt, a szűkült térbe nehezen fog bejutni vér. Nagyobb vérzések a szivárványhártya sebszéleiből erednek, de ha ezek előreküldött iridectomiánál már begyógyultak, részükről nem foghat a lencsekihuzást akadályozó vérzés beállani. 7. Az iriscoloboma kisebb lehet, mi kosmetikai és optikai tekintetből czélszerű. Ha az irideclomia és a lencsekifejtés együttesen történik a kivágott szivárvány-darabnak arányban kell állania a metszés nagyságával, hogy az iris szélei a sebben ne maradjanak vagy a kilépő lencse által bele ne tolassanak, avagy utólag bele ne jussanak. Ha már elébb vágatott ki a szivárvány egy darabja, akkor csak azon veszély forog fenn, hogy a kilépő lencse a szivárványt belenyomja a sebbe. Ezen azonban a látát szűkítő eserin segélyével könnyen segíthetni. 8. Begyógyult szivárványszélek kevésbé disponálnak lobra mint a frissen sebzettek A lencsekihuzás után mindig kell tartani iritistől, még pedig egyrészt azon erőműtani izgatás folytán, melyet az intact szivárványhártyán tovasikló lencse nyomás által idéz elő, a mi oka annak, hogy iridectomia lett a hályogműtét egyik kiegészítő része ; másrészt a visszamaradó tokrészletek folytán, melyek megpuffadásuknál s a fogva idegen testekként hatnak, végre azon visszahatás miatt, mely egyáltalán be szokott következni némely szemben az extractió után. g. A tokmetszési tér sokkal nagyobb. Ha már elébb vágatott ki a szivárvány egy darabja, akkor a lencsekifejtés előtt atropin által ad maximum kitágított láta a csarnokviz kifolyása után sokkal kevésbé fog összehúzódni, mint ha az iridectomia az extraetióvaí egy időben végeztetik. Ha pedig a láta -a csarnokviz kiömlése után elég tág marad, a tokot sokkal hatályosabban lehet felmetszeni nagy coloboma nélkül is. Hogy pedig mily előnyös a hatályos tokmetszés a lencse kilépésére a tokrészletek lehetőleg nagy mennyiségének kiürülésére és igy a kórlefolyásra valamint a láta tisztaságára nézve is, alig szükséges bővebben fejtegetni. io. A visszahatás csekélyebb. A lencsekifejtés a tekének nagy sebzése folytán oly nagy behatás a szemre, hogy a visszahatás bizonyos foka ki nem maradhat. Mentői kisebb a sebszélek és a sértett részek száma, annál kisebb lesz, mint más testrészeken a visszahatás, és ez bizonyára méltánylandó előnye a műtét kettéosztásának. Ezek azon előnyök, melyek már elméleti abstractió, de még inkább a gyakorlat terén kínálkozott észlelés alapján látszanak igazolni az imént előadott eljárást. Valamely metódus választásánál nem szabad hogy más vezéreljen mint a beteg érdeke. A dicsőség utáni vágynak, kényelem, utilitási és politikai okoknak háttérbe kell szorulniok. A hályogrnűtét kérdése még nincs minden egyes részlétében végleg megoldva, jólehet bizonyos lényéges elvek általán elismervék és elfogadvák. Talán soha sem fogunk birtokába jutni valamely nemzetközi műtétmóduak, minthogy eltekintve egyéb indokoktól, egyeni nézetek, tapasztalatok és az egyesek ügyessége mindig fognak szerepelni, mi a statistikai adatokat nagy mértékben szokta befolyásolni. (Correspondenz-Blatt für Schweizer Aerzte. Jahrg. VIII. Nr. 24). Vidor, tr. A referens utóirata. „Valamely metódus választásánál nem szabad hogy más vezéreljen mint a beteg érdeke.“ Ezek szerző szavai, melyek a gyógykezelés leghumánusabb és legjelesebb elvét fejezik ki. Lássuk megfelel-e az alkalmazott műtétmód ezen elvnek ? Valamely egyszerű műtétnek kettéosztásáról van szó, minőre a lebenymetszés ideje is szolgáltat példái, olyat a hol plane 3 részre is osztatott a műtét. így maga v. Graefe, — hogy a .messze földről hozzájövő, sokszor vagyontalan hályogbetegeket ne kényszerítse uj utazási fáradalmakra és költségekre, ha a hályog még nem volt érett, akként segített a dolgon, hogy tokmetszéssel érlelte azt, de a discisiót mindig iridectomia előzte meg legalább 5 héttel — ugyanezt tette agghályog némely esetével is.— tehát 3 részre osztotta a műveletet ; de miként nyilatkozik az ily eljárásról? „Ueber Kapseleröffnung als Voract der Staarextraction“') munkájában többek közt ezeket mondja: „Dasselbe ganz allgemein für alle senilen Staare zu proponiren, kommt mir nicht in den Sinn, denn einmal muss man nicht ohne zureichenden Grund die Zahl der operativen Eingriffe vermehren, zweitens stützt sich das Verfahren unbedingt auf die Vorausschickung einer Iridectomie und habe ich bereits mehrfach meine Gründe au seinandergesetzt, warum ich dieser Combination, so trefflich sie ist, doch nicht einen durchgängigen Vorrang zugestehen kann.“ Graefenek ezen nyilatkozatát csak azért hozom fel, mert világot vet a műtét megosztásának nem közömbös voltára, pedig e nyilatkozat nem vonatkozik valamennyi hályogalak egyetlen egy műtétmóddali kezelésére, hanem az eseteknek csak kis csoportjára. A mi szerzőnk azonban vezéreltetve másoknak és saját magának nem éppen nagy számban kínálkozott esetei által általánosítani törekszik egy metódust, mely mellett két rendbeli érveket hoz fel. Az egyik, praxisának mindig szerencsés eredményei. Ezen érvvel azonban nem foglalkozom, ámbár ez ellen fel lehetne hozni, hogy mint maga sz. mondja, nem sok szemet operált az általa ajánlott mód szerint; már pedig műtétek becsértéke felett csakis igen nagy számok dönthetnek. A másik rendbeli érvek a műtétmód előnyeinek elméleti úton való megállapítását czélozzák, azért hozzá lehet szólani a dologhoz, anélkül, hogy saját magunk végeztük legyen ezen mód szerint a műtétet. Az előnyök sorrendjében első az, hogy az orvos megismeri a beteget. Az iridectomia folyamában tapasztaltak Ggnak útbaigazítani a sokkat fontosabb extractiónál figyelembe veendőkre nézve névleg ; fog-e kelleni a beteg fejét tartani, szükséges lesz-e a narcosis, milyen a betegnek gyógyhajlama sat. Ha a műtőnek elve mentői inkább biztosítani az eredményt, akkor a fenntebb elsorolt mozzanatok alárendeltek, mert amúgy is mindig szilárdul fogja a beteg fejét rögzíttetni, és keze ügyében lesz a netalán szükséges kábító szer. Az pedig, ha netán kedvezőtlennek vált be az iridectomia után a gyógyhajlam, nem fogja visszatartóztatni az extractiótól. Az útókezelésnek minden körülmény között igen körültekintőnek kell lenni, még akkor is, ha az iridectomiánál minden a legjobban folyt volna le. A beteg megismeri a műbehatást. Ismert dolog, és maga szerző is hangsúlyazza, hogy a hályogkifejtésnek legfájdalmasabb szaka az iridectomia, oly fájdalmas néha az én tapasztalatom szerint, hogy valóságos görcsök állanak be az operálton. Nem hiszem tehát, hogy ha minden esetben, kivétel nélkül igy ketté osztva a műtétet, járnánk el, ne akadnának egyének, kik vissza ne riasztatnának a műtét második és fő részétől. Azon állítás, mely szerint a betegek meggyőződnek arról hogy a műtét befejeztével minden fájdalomnak is vége, az iridectomiáról véleményen szerint áll ugyan átlag, de nem kivétel nélkül. Hogy nyugodtabb kedélylyel vetnék alá magukat a második műtétnek, annál kevésbé lehet feltenni, mert az embereknek általában tapasztalható észjárása az operatiók körül az, hogy a siker és fájdalom nagysága arányban áll. Ha tehát a fájdalom nagy volt már az iridectomia alatt is, mely még vakon hagyta a szemet, milyennek kell annak akkor lenni, ha látás kövesse majd a műtétet. Ha az iridectomia hetekkel küldetett előre, a lencsekifejtés természetesen gyorsabban végeztetik, de a beteg kellemetlen helyzetén való ezen rövidítés mit nyom azon, hetekre nyúló kinos állapottal szemközt, mely a két műtét között szakadatlanul elfogja a beteg kedélyét ? Hogy a lencsekifejtésnél a műtő független a segédtől kétségtelen, de ha Weber-féle csipesszel működünk , úgy a szivárványcsonkolásnál és függetlenekké tétetünk, a mint ezt a „Sze- l l) Archiv f. Aphth. Abth. 10. Bd. 2. S. 215.
