Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-11-03 / 5. szám
Jf kép mind a két szer indifferens, és a látára gyakorolt mechanakai hatásuk csak azon időtől kezdve veendő igénybe, midőn felszívatásuk már kétségbe nem vonható. A mi pedig a strict javalatot illeti, a látaszél előesésének kikerülése végett oly szarubeszürödés jelenlétében, mely inkább körzetileg fészkel eserin, olyan ellen pedig, mely inkább a központot foglalja el atropin van javalva akkor, midőn ezen beszűrődések a szaruhártya megrepedését helyezik kilátásba. Ezen igen élesen kiváló javalatokhoz azonban eddig strictissimo sensu még nem tarthattam magamat, tisztába volt ugyanis hozandó egy másik állítás, mely ha valónak bizonyul, az eserin mindenesetre jóval öregbedik értékében. Azon állítás t. i. hogy eserin alkalmazása folytán a szarufekélyek nyomtalanul, azaz hegek, foltok hátrahagyása nélkül múlnak el. Weber tr. erről következőleg nyilatkozik: „Der nekrotische Geschwürsgrund und Rand stosst sich ab, der Limbus conj. vascularisirt sich dicht und schwillt dadurch mächtig an, so vielleicht einen Schutz bildend gegen den fortdauernd zerstörenden Einfluss des Lidschlags, dann zieht er sich vom Rande her vorstossend in kurzer Zeit über den Gschwürsgrund hin, diesen vollständig ausfüllend, und unter dieser Decke regenerirt sich der Substanzverlust in wenigen Tagen, nach Schwinden der Vascularisation auch nicht die geringste Trübung zeigend.“1) Az eserint tehát, hogy W. tr. fenntebbi állításának jogosultságáról meggyőződjem, hónapokon át alkalmaztam nemcsak átfúródással fenyegető szarukörzeti mély fekélyek, hanem minden oly szarubántalom ellen, melyek rendszerint foltokat, hegeket hagynak maguk után. Alkalmaztam pedig a szert a kezelés elejétől kezdve a hol lehetett, — és lehetett sok esetben — 4—5 sőt 6 hónapon át is. Ezen hosszas kitartásra két ok indított, egy az, hogy W. tnr. állítását apriori támogatta az ugyancsak általa kipuhatolt azon tény, mely szerint ez eserin a szaruhártya feszességét csökkenti, tehát oly állapotot létesít ezen szövetben, mely a regeneratióra nézve igen kedvező, más az, hogy egy esetben, melyet múlt közleményem felemlít, valóban volt alkalmam egy nagyfokú koratitis parenchimatosát aránylag rövid idő alatt minden foil nélkül eltűnni, egy másik esetben pedig a szaruhártya niveauján nagyon kiemelkedő' képlelet szintén igen rövid idő lefolyása alatt elmúlni látni. Anyagot az ezen iránybani tanulmányozásra a gyermekkórház szolgáltatott eleget, az eredmény azonban általában nemleges. A fekélyek helyén hátramaradt hegek, foltok úgy terjedelmükre mint vastagságukra és sziniikre nézve egészen olyanok, mint az atropinnal ezelőtt történt kezelés után. Voltak ugyan eseteink, melyeknél a hátramaradt heg kicsisége nem állott arányban az előrement tályog illetőleg fekély mekkoraságához, de az ily aránytalanság rég ismert dolog a szemészek előtt, és én magam is megemlékeztem már erről a Szemészetben közölt „visszapillantásában. Voltak más esetek, melyeknél a kórfolyamat a szaruhártya mélyébe nem hatolt, ezeknél vagy épen semmi folt, vagy pedig oly jelentéktelen maradt hátra, hogy alig volt észrevehető ; de ily eredményre az ily betegségeknél az atropin is vezérelt, kivált ha gyengéden izgató szerek p. Calomel vagy sárga higanykenőcs (Pagenstecherféle) lett utólag rövidebb-hosszabb ideig alkalmazva. Resummeálva tehát az eserinnel tett tanulmányozásom eredményét a szarubántalmak körül, alig lesz kétségbe vonható, hogy a betegség első időszakában fel nem szívatik, és így hatása ugyanolyan mint az atropiné, azaz egészen indifferens, tehát úgy az egyik mint a másik szer egészen mellőzhető ; a betegség későbbi időszakában pedig midőn felszívatik, daczára szarúiazitö hatásának, nem vet gátat, hegek és foltok képződésének. Ezekből váltig kiderül, hogy az eserinnek nem az adja meg tagadhatlanul nagy becsét a szemészetben, hogy a szaruhártya feszességet csökkenti, mert, hiszen sem nem rövidíti meg ezáltal a körfolyamatot sem nem hárítja el a foltokat, hanem egy másik momentum, t. !. az hogy a látát igen erélyesen összehúzva, feszített állapotba juttatja a szívárványhártyát, mi által — itt csakis a szarubántalmak elleni javalatrói van szó — körzeti átfúró fekély jelenlétében a szivárványt előesni vagy épen nem engedi, vagy ha ezt nem akadályozza is meg, az előesést a legkisebb mértékre szorítja és a látaszélt kieséstől egészen megkíméli. Hogy ezen mozzanatoknak *) (rraefe’s Arch. f. Ophth. Bd. XXtr. Ablh. IV. S. 22”). — 53 — mily nagy a jelentősége a szemre nézve, fölösleges taglalni, az eserinnak üdvös hatását pedig épen ott nem kell kicsinyleni, a hol a szaruhártya ellentállási ereje elégtelen lévén átfúródás és szívárvánviszam jött létre, mert az előesés növekedését a láta zárizmának folytonos összehúzódása gátolja. Analizáljuk csak röviden az előesésnél fejlődő körülményeket. A kieső szívárványhártya idegen test gyanánt izgatja a szaruhártya azon részét, melyre ráfekszik és ebben is létesít beszűrödést. Mentői nagyobb a kiesett rész, annál nagyobb részét fogja fedni a szaruhártyának, és e szövetnek annál nagyobb része foghat elpusztulni, minek ismét az lesz természetes következménye, hogy az iszam szakadatlanul öregbedik. Az egész tehát circulus vitiosus, melynek végre a szem áldozatául esik. Az eserin ellen tehát azt hozni fel, hogy nem képes minden esetben megakadályozni az előesést, a mily tagadhatlanul jogoséit, mert a mindennapi tapasztalás által igazolt, oly helytelen dolog tovább menni, és végkép elejteni a szert. Ezen kórlefolyási viszonyokra egy utóbb kezelt esetem vet igen tanúlságos világosságot, azért e helyt körülményesen fogom előadni. A beteget Torday tr. ügytárs úrral együtt kezeltem és a lehető legpontosabban íi«íveltem meg. A beteg P. I,. 20 éves bajai. Már 3 év előtt is volt szembetegsége, mely ellen hosszabb ideig érintetett mind a két oldali köthártya étetőszerrel Bécsben. Jelenleg nehány hét óta húgycsőtakárban, és nehány nap óta szembajban szenved. En f. é. julius 4-én következő állapotban láttam a beteget. Bal szemén a nagy mértékben duzzadt, veres héjak, és ezeknek szintén igen tetemesen megdagadt, belővelt és átlátszatlan köthártyai takarója, a szaruhártyát körülfoglaló chemosis, a kinyit - hatásában igen korlátolt héjrés, és az ebből folyvást élőáram ló nyákos-genyes váladék, kétségtelenné tevék a heveny köthártyatakár jelenlétét. A bal szemen, mely később betegedett meg, az említett jelenségek mind jelen voltak, de kisebb fokot mutattak még ez napon. A szarúhártyák sehol beszűrödést nem, hanem csupán általános, de igen csekély bágyadtságot kidőlnek. A betegnek szemére, mikor én láttam volt először, jeges borogatások, chloroldattali kiöblögetések alkalmaztattak, ezeken kívül Opium-higanykenöcs dörzsöltetett homlokára. Ezen therapián változtatni nem volt okom, és így folytatását ajánlottam. Julius 6-án a jobb, tehát a később megbetegedett szem szaruhártyájának alsó belső szélén igen kis térre szorítkozó felületes elhomályosodást látni szabad szemmel is, de oldalvilágítás mellett jobban; a bal szaruhártya még tiszta. Ekkor atropint rendeltünk, még pedig elővigyázat kedvéért mind a két szemre. A jobbról a jeges borogatás félretétetett. Julius 7-én a jobb szaruszéli elhomályosodás helyén már fekély volt jelen. A bal szaruhártya belső alsó negyedének közepén szintén mutatkozik zavarosság, a láták tágak. A jeges borogatás itt is félretétetik, és mind a két szembe atropin helyett eserin naponkint rendeltetik négyszer becsepegtetendő. Julius 8-án. Jobb szem. A szaruhártya alsóbelső szélén mákszem mekkoraságu piszkos fekély felett a limbus mentin egy hoszúkás, a függélyes -közepetti meridian felső végéig elnyúló, keskeny beszűrödés, mely a kifekélyedés kezdetszakában látszik lenni. A chemosi s mindkét oldalt nagy, a váladék folyvást igen bő ; a láták igen azfikek. A bal szaruhártya zavaros helye ma már fekélyedett. Julius 9-én délben a jobb szemben a mellső csarnok megszűnt, jeléül annak hogy megrepedés történt, de szívárványelőesés a legszabatosb vizsgálásra sem constatálható. A bal szarufekély mind mélyebbre terjed. Az eserin erélyes alkalmazása folytattatik, ezenkívül már 7-ike óta, midőn a jeges borogatások félretétettek, félpercentes Opiumoldat alkalmaztatik langymelcgen naponkint 4—5 óráig borogatás alakjában. Julius 10-én. A bal szem állapota változatlan mi a szaruhártya és a. mellső csarnokot illeti, a chemosis azonban csökkent és a váladék is mérsékeltebb. Jobb szem. Itt a fekély megrepedt, és a szivárvány testéből egy gombostűfej mekkoraságu darab előesett, az igen szűk láta alakja azonban rendes kerekdedséget mutat, a látaszél tehát nemcsak hogy ki nem esett, de a húzás kifelé, még csak nem is hat reá. A chemosis itt is csökkent úgyszintén a kiválasztás is. Minthogy a lobtünemények hevessége engedőben van, elérkezettnek láttuk az időt a köthártya touchirozására. 15pokolköoldattal tehát meg is kezdettük azt. • 4* ~ 54
