Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-06-09 / 3. szám
4i 42 Gräfe-nek azt az észleletét, hogy az alkalmazkodási görcs közben a látás tompul, felemlíti Giraud-TeulonJ) is, és a Gräfe magyarázatával egyezőleg azt mondja róla, hogy: a láta alakváltozása és ingadozása, továbbá a világosság korlátozása eléggé megfejti a látás kimutatott tompúlását, minthogy ugyanakkor az alkalmazkodás is ingadozó lehet. — E magyarázat elégtelensége azonban ki fog tűnni, ha tekintetbe veszszük, hogy a láta szűkülése az alkalmazkodási összehúzódás esetleges ingadozásának befolyását kirekeszti, mert már magában is elegendő volna az éleslátás fenntartására a szóródási körök felfogása által, és hogy a világosság csökkenés szűk láta mellett az iris helyzeténél fogva nem olyan nagy, mint ha stenopäikus lyukon néznénk keresztül ; továbbá, hogy Gräfe látás rosszabbodást látott az iris nélküli szemen is, a hol tehát a világosság hiányát okolni nem lehetett, és ugyanitt kiemeli az optometer vizsgálat és a látási próbákkal tett kísérletek összeegyezését. A nyomás emelkedése mellett több körülmény szól. — így az az észlelet, a mely szerint az asthenopiás betegek ideghártyája többnyire vérbőséget mutat a szemtükörrel való vizsgálatnál, a mikor a beteget rendesen távolnézésre utasítjuk ; ilyenkor az alkalmazkodás félbenszakad és hirtelen nyomáscsökkenés áll be az üvegtestben, mint az újjnyomás abbanhagyása után, és ez a véredények kitágulását idézi elő. — A Förster észleletét én bizonyító erejűnek találom, bár Coccius azt mondja, hogy az ilyen porczhártya fekélyes szemről nem igen lehet az ép szemre következtetni. Az üvegtest belső nyomásának emelkedése mellett szól továbbá a sugárnyúlványoknak az alkalmazkodási izom összehúzódása után látszó felduzzadása. — Igaz hogy Waller, kis fehér állatok kificzamított szemeiben, a melyek véredényeit nagyítóval vizsgálta, sem villamos ingerlés, sem Belladonna alkalmazása után nem látott különbséget a sugárnyúlványok vértartalmában, de az embernél a vér-odatódulás kétségtelen, mert a felduzzadás be van bizonyítva és az más úton nem jöhet létre. ■—• Hogy ha pedig az alkalmazkodási izom összehúzódása után a sugárnyúlványok felé vértódulás támad, ez nem mutat egyébre, mint a szem mellső csarnokában a belső nyomás csökkenésére. — Én ugyanis a sugárnyúlványok felduzzadását a következő módon képzelem : A csarnokvizet a sugártest termeli ; a csarnokviz nyomása és a sugártest vérbősége közt tehát olyan állandó összefüggés van, hogy az egyensúly a két oldalról egymás ellen ható nyomás közt változatlan marad, illetőleg minden legcsekélyebb változás is gyorsan kiegyenlítődik. E szerint ha alkalmazkodás közben az üvegtest nyomása nő , ugyanabban az időben a csarnokviz nyomásának csökkenni kell, s ennek következménye activ hyperämia a sugárnyúlványokban. — Nem azért activ, mintha a vérszükségletet az litereken át gyorsabb odatódulás pótolná, hanem azért, mert a vérelfolyás útjában nem áll erőművi akadály, mint a passiv hyperämiánál lenni szokott. Hogy a szemgolyó mellső és hátulsó részében nyomáskülönb ség volna és egyáltalában lehetne, az ellen látszik szólni a Monnik * 2) kisérlete, a ki a csarnokvizbe és az üvegtestbe egy-egy manóméiért illesztett, hogy így a lencse, a zonula Zinnii, és a sugártestből álló diaphragmának a nyomás tovaterjedésére való ellenhatását tanulmányozza. Monnik azt találta, hogy mind a két manometer egyszerre emelkedett, s ebből azt következtette, hogy ugyanazon a szemen és egymás után történtek, ingadozást mutatnak, és pedig a mérési különbség hasonló körülmények közt II tonometer fokig terjed. mig a középszámok különbsége becsepegtetés előtt és után legfeljebb 3 tonometer fok. — E mérésekről tehát távolról se lehet azt mondani, a mit Weber mond, hogy : ich glaube, dass diese Messungsmethode den Grad der Genauigkeit besitzt, um die frühere allgemeine Annahme zu erschüttern. — A számok sokkal inkább mutatják, mintsem hogy még mondani kelljen, milyen könyelmüség ilyen mérési eredményekből következtetéseket vonni, és még oly következtetéseket, a melyeket a gyakorlatban is értékesíteni lehessen. — A vizsgálat felületességét az is mutatja, hogy az inhártya feszülésének mérésénél egészen ki van felejtve a számitásból az a belső-nyomási változás, a melyet a szem oldalra fordítása múlhatatlanúl előidéz, és pedig különböző fokban a szem állása szerint. Ezeket azért tartottam szükségesnek röviden elmondani, mert akadnak könnyen-hivök. a kik megfontolás nélkül ténynek veszik azt, a mi nyomtatva van, és a Weber semmit se jelentő méréseiből azt következtetik, hogy az atropint a porczhártya-bántalmaknál alkalmazni nem tanácsos. x) Giraud-Teulon : Precis de la refraction et accomodation de l’oei] et de leurs Anomalies. Mackenzie. Traité pratique des maladies de l’oeil. Supplement. 2) Nagel’s Jahresbericht f. d. J. 1870. a diaphragma ellenállása igen csekély, úgy, hogy nagy nyomásnál se haladhat túl i-—2 mm. magas higanyoszlop nyomást. — Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy e kísérleteknél és az alkalmazkodásnál a viszony nagyon különböző. Ha az üvegtestbe folyadékot nyomunk be, mint Monnik tette, az üvegtest növekedett nyomása miatt a szóban levő diaphragma változtathatja helyét, a feszülés növekedésével arányosan előre fog nyomulni és így a nyomást közli a csarnokvizzel, míg az alkalmazkodásnál ilyen természetű helyváltoztatás nincs, sőt ellenkezőleg az alkalmazkodási izom összehúzódása a diaphragma hátravonulásával egyenlő értelmű, — Vőlckers és Hensen x) kutyáknál tett kísérleteik közben úgy látták, és kétféle eljárás szerint mutatták ki, hogy a lencse alkalmazkodáskor hátra az üvegtest felé nyomul. Minthogy pedig a szemgolyó nagysága nem változ meg, az üvegtestben növekedett nyomást a szem mellső részében szükségképen nyomás-csökkenésnek kell kísérni. — De ez a nyomás-csökkenés csak rövid ideig tart, mert a vér benyomulása, a véredények túlságos megtelése a különbséget kiegyenlíti. A nyomási különbség kiegyenlődését még az a körülmény is elősegítheti talán, hogy az alkalmazkodással egyidejű összetérítésnél a külső egyenes izom esetleg összenyomhatja az egyik vagy a másik viszértörzset és így nehezíti a vér elfolyását. — Arit 2) a mellső csarnokban mutatkozó vérbőséget az alkalmazkodásnál épen ebből a körülményből származtatja. — É11 azt hiszem, hogy ha ugyanabban az időben a vérodafolyás az üterek felől gátolva nem volna is, egy vagy legfeljebb két viszér elnyomása olyan vérbőséget nem tudna előidézni ; ha pedig meggondoljuk, hogy a sugárizom összehúzódása miatt az odavezető ütereknek ha elzáródni nem is, legalább szűkülni kell, s így a vérodafolyás ha megszüntetve nincs is, legalább korlátozva van, az említett körülmény fontossága nagyon alászáll, és a fentebb kifejtett magyarázat valószínűsége nő. — A sugárnyúlványok felduzzadása kétségkívül létrejöhet a vér elfolyásának megakasztása által is, de az alkalmazkodáskor látszó duzzadásnak nem előidézője, hanem legfeljebb is csak elősegítője, növelője. Különben hogy e két magyarázat közül melyik a helyesebbik, azt kísérletileg könnyen ki lehet mutatni. — Az a tapasztalat, hogy a sugárnyúlványok felduzzadását alkalmazkodás közben akkor is láthatjuk, hogy ha a szem nem végez egyszersmind összetérítési mozgást is, — a víszerek összenyomására tehát nincs alkalom, — határozottan én mellettem bizonyít. Calabár becseppentés után az olyan szemekben, a melyeken előbb iridectomiát végeztünk, többnyire szépen látszik a sugárnyúlványok felduzzadása.3) Tekintetbe jön még az alkalmazkodással egyidejű látaszűkület, vagyis az iris vérpályájának tágúlása és nagyobb teltsége is. Ha ezek a mellső csarnok feszülésének csökkenése mellett szólnak, bizonyítják egyszersmind az azzal múlhatlanúl karöltve járó feszülés növekedést is az üvegtestben. A szem belső nyomásának fokozódása a látás roszabbodására nemcsak az ideghártya vértartalmának kevesbítése és a vérkeringés akadályozása által hathat, hanem az idegelemekre való közvetlen nyomás által is. Erős bizonyítéka továbbá a szem belsejében az alkalmazkodási erőlködéssel járó nyomás-emelkedésnek a haladó myopia. — Sokszorosan bebizonyúlt már, hogy az írás, olvasás, — egyáltalán az olyan foglalkozás, a mely közelnézést igényel —, myopiát képes Experimentaluntersuchun,ff über den Mechanismus der Accomodation. 1868. Man erkennt, dass sich ihre (der Linse) Wölbung vermehrt und dass die Hinterfläche etwas in den Glaskörper zurückgeht. — Wenn durch eine feine Sc’eraöffnung ein Glasfaden an die Hinterfläche der Linse gelehnt wird; die Ausschläge seines frei hervorragenden Endes zeigen an, dass eine Verschiebung der Linse nach hinten statt hat. 2) Ueber d. Ursachen u. Enstehung d. Kurzsichtigkeit. Die Möglichkeit der Compression der einen oder der anderen von den 5—6 Wirbelwenen, welche nahe hinter dem Aequator die Sclera verlassen, nachdem sie wohl 2 mm. lang in dieser verliefen, kann vom anatomischen Standpunkte aus dem m. rectus externus nicht abgesprochen werden, wenigstens nicht bei emmetropisch gebauten Augen. — Der Circulationshinderniss kann, wie aus der Zahl und Lage des Wirbelwenen erhellt, immer nur ein oder zwei dieser Emissarien treffen. 3) Weber (Archiv f. Ophth. XXII. 4.) Nach Anwendung von Calabar die Ciliarfortsätze nicht nur weit hervorrücken, sondern auch so mächtig anschwellen, dass sie sich in den Zwischenraum des Coloboms nach Aussen Umschlägen, und so über das Niveau der Irisfläche hervorwölben.
