Szemészet, 1878 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1878-04-14 / 2. szám
29 30 Daczára annak, hogy E. úr a legjelesebb, sőt tekintélyes orvosoktól hallotta, hogy bajának meggyógyítására ez idő szerint nincs szerünk, mégis sajátságos erélylyel ragaszkodott az élethez. Ez iránybani tudakozódására tréfásan azt jegyeztem meg neki, hogy pemphigusnak ily súlyos alakját csakis a hasonszenvészet gondolja kigyógyíthatni. Ezen gondolatot a szegény beteg komolyan vette, és én, kedélyének megnyugtatására, engedtem kívánságának és írtam dr. Kunkelnek. Ez Thuját küldött neki, és később, miután a betegség nem fordúlt jobbra, a beteg Kunkel által dr. Bruckner baseli hasonszenvészhez utasíttatott. A beteg és környezete kissé meg voltak vigasztalva. 1876. nyarán utoljára láttam a beteget. Időközben többször volt szarúlobja, a lobok közötti időben a beteg aránylag elég jól látott. A lényeges változások, melyeket akkor megállapítottam, következők: A háromszögű redő alapja a jobb szemen a belső zug felé tovább terjedt. Ettől befelé, csekély térközt hagyva, 3—4 mm. új röphártya vonúlt az alsó héjtól a szaruhártya belső-alsó széléhez. Továbbá a belső szaruszéltől közvetlenül vonultak befelé igen feszes köthártvaredők, a nélkül hogy még magára a szaruhártyára átterjedtek volna. A mozgékonyság tehát még korlátoltabb volt mint előbb. A felső-belső negyed küllemére nézve változatlan maradt. A bal szaruhártyának kivált külső része, kevésbé volt átlátszó mint előbb, és a látától fel- és kifelé, a hol ugyancsak leggyakrabban volt a szaruhártya lobfolyamatnak kitéve, röphártya támadt vízszintes irányban, a külső zugtól befelé. Továbbá az aránylag jó állapotban fennmaradt felső héj külső részéből redős köteg képződött a szaruhártya felső széle felé, mi által e helyt a köthártya mélysége jóval csökkent. Utóbbi időben a beteg felhagyott az olvasással, minthogy nagyon megerőltette. Május i-ei kelettel Rösli iigytárs úr ezeket írja: „ 10 1 2 év óta pemphigusban szenvedő sógorom halála és felszabadulása végre april hó 26-án bekövetkezett. A boldogult az utóbbi hónapokban csaknem végkép megvakult, a mennyiben az előbb kevésbé megtámadott szemen a szarulob folyton terjedt és nagyfokú homályosságot idézett elő. A halál végre genyvér tüneményei alatt állott be.‘‘ Megjegyzendő, hogy a pemphigus-pusztítások a külső szemzugtól és az alsó héjtól indúltak ki, itt leghevesebbek voltak és csak lassankint terjedtek át a többi részekre. Az én és a Kunkel esete abban hasonlítottak egymáshoz, hogy mindkettőnél jelentékeny része volt mindkét szemnek a betegségben, a szaruhártyákon a túltengések, a szemek felső részének aránylag csekélyebb szenvedése, daczára annak, hogy az én esetemben nein lettek etető szerek alkalmazva. A jobb szaruhártya felső része kissé kitisztult már akkor, midőn betegem nem is gondolt hasonszenvi eljárásra. De hogy valamely szaruhártya, melynek pemphigus következtében nyoma sem látszik többé, egyáltalán átlátszóvá válhatnék ismét tapasztalataim nyomán absolut lehetlennek kell kinyilatkoztatnom. Eddig köthártyabubornak 9 esetét ismerjük, ha Klemm 3 esetét hozzávesszük. 4 férfi, 2 nő és 3 gyermek, kiknek neme nincs megemlitve. 3 halállal végződött. A pemphigus a 3 épen előadott roszindulatú eseten kívül általános elterjedésű volt a Kunkel esetében, valamint valószínűleg Klemm másik két esetében is. Hogy mily ritkán támadja meg a pemphigus a köthártyát, kiviláglik abból, hogy Hebra 1873-ig 200 esetnél többet látott, hol egyikben sem volt a köthártya megtámadva. Végre még egy esetről akarok megemlékezni, melyet legközelebb dr. Kuhn mutatott be nekem. D. Mari 16 éves, 4 év előtt pemphigus vulgáristól támadtatott meg, mely 3 évig tartva koronkint, télen gyakrabban mint nyáron, hólyagos kipattogzásokkal új meg új rohamokat mutatott. A fejen és törzsön megjelenő hólyagok nagyobbak, de kisebb számúak voltak mint a végtagokon fellépők ; a bal halántékon levő heg 2 frank nagyságú. A pemphigus tetőpontján a bal szem is megbetegedett, fájdalommal, fényiszonynyal, bő nyák- és genyelválasztással járó lob, e mellett az erősen megdagadt, kékes-vörös héjakon gyakran voltak hólyagok, de melyek nem hagytak jelentékeny nyomokat hátra. Váljon a teke és héjak köthártyáján is voltak-e hólyagok, sém a beteg környezete sem orvosa nem tudja bizonyosan. Jelenleg a bal szem el ; van veszve ; két, a szarúháítya közepén közel egymás mellett lévő, régi átfúródási helyeket látni, szivárvány-odanövésekkel, minek buphthalmus lett a következménye. A köthártyazseb semmi irányban sincs' megrövidülve, röphártyaszerü redőképződést nem látni, a teke mözgékonysáa nincs korlátolva. De azon körülmény, hogy a szarulob a héjakon jelentkező hólyag kitöréssel és mérsékelt nyákelválasztással együtt lépett fel, valószínűvé teszik, hogy itt is pemphigus corneae volt jelen, de mely hólyagképződés nélküli, szaruközponti fekélyedésként nyilvánúlt. A bubor, mely pemphigus vulgaris benignus jellegével bírt, egy év óta teljesen megszűnt. A kóralakú hegek a bőrön és a bal szemnek említett változásai a hátramaradt jelek. Dr. Vidor., Műleges eljárás általános szaruhomálynál. Hippej. tr.-tól. Azon czélból, hogy a porezhártyának egész kiterjedésben történt elhomályosodása mellett fennálló vakságon mennyire-annyira segítni lehessen: eddigelé háromféle müleges eljárás lett megkísérelve ; ú. m. a sclerectomia, a porezhártya átültetése és mesterséges pótlása a szarunak — cornea artificialis —. Ez utolsó eljárás, mint ismeretes, NussbaumtiA származik; emberi szemekben azonban sem neki, sem másoknak nem sikerült ezen műtét által maradólag csak némi eredményt is elérni. A sikertelenség okát H. egyrészről a porezhártya pótlására szánt üveg hosszúkás alakjában, — másrészről annak keskeny párkányában véli rejteni ; legnagyobb baj azonban az, hogy még végleges behegedés esetén is az űvegecske hátsó felszínén okvetlenül bekövetkező elhomályosodáshoz nem férhetni. H. ezen hiányokon az által vélt segíthetni, hogy a köralakú üvegecskét széiesb korongokkal ellátott aranykeretbe foglaltatta, oly módon, hogy a korongok közötti bevágásba a pontosan kimért porczhártyaszélek inggomb módjára illesztettek be ; ezen felül később még sikerült azon czélt is elérni, hogy az üvegecskét keretéből tetszés szerint ki lehetett venni és ismét visszahelyezni. A szaru kimetszésére a Mathieu-féle, általa részben módosított trepant használta, s magát az egész műtétet chloroformmali mély elaltatás mellett négy szakaszban vitte ki. Első a trepanatio, mely a porezhártya közepén vitetik ki, s a kés a szarun kívül a szivárványt és ha lencse jelen van, annak tokját is átvágja, hogy azután a nyitáson át a rendesen nagy fokban töpörödött lencse kivétessék ; a vérzés jégen hűtött vékony vászonhengerkék által megszüntettetvén, a műtétel második szakában a porezhártyaszélben vízszintes irányban kis bemetszések tétetnek ollóval, azon czélból, hogy a keretnek a testnél szélesebb hátsó részét a porezhártya alá lehessen illeszteni; a bemetszések után a lik szélétől egy mm. távolságra be- és kifélé egy-egy beszúrással igen vékony fonál lesz bevezetve s a végek lazán sebészi kacsra kötve; ilyenkor többnyire nagyobb mennyiségben ömlik ki üvegtest, minek azonban utólagosan mi rósz következése sem tapasztaltatott. Legnagyobb nehézséggel jár a harmadik szak, nevezetesen a cornea artificialis beillesztése a szembe, különösen akkor, ha sok üvegtest folyt ki s a teke mellső fele be van süppedve. A beillesztésre a régi Fischer-féle csipesz arany gorgocskákkal úgy lett módosítva, hogy azzal a mesterséges szárút négy ponton rögzíthetni. A negyedik szak végre abból áll, hogy az üveg beillesztése után az a csipeszszel mindaddig helyben tartatik, míg a fonalak kellő meghúzás után csomóra köttetnek. A gyógyulási folyamatot illetőleg rendes lefolyású esetekben jelentékenyebb visszahatás a szemben nem tapasztaltatott, s csupán valamivel több nyákélválasztás, kissé erősebb tekebelöveltség
