Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-12-17 / 6. szám
83 84 szükséges e tételnek bebizonyítására, ha ily átalánosságban állíttatik oda, mivel tudtunkkal nincs búvár, ki minden még kisebb fokú rövidlátás keletkezését is öröklött hajlamtól függőnek tekintené; a kérdés csak a körül forog, mily nagy szerep jut az egyik és a másik mozzanatnak e fénytörési rendellenesség létrehozásában. Senki sem kételkedik többé, hogy a munka még olyan szemet is rövidlátóvá tehett, melyben semmi rendellenesség a szemtekeíalban eredetileg nem volt jelen, míg ellenkezőleg tagadhatatlanul fordulnak elő esetek, melyekben a legnagyobb fokú rövidlátás fejlődött a nélkül, hogy az egyén apró tárgyakkal foglalkozott volna. Látszik, hogy az alkalmazkodási görcselmélet reáctiót szült, mely maga részéről megint az ellenkező irányban túl ment a mértéken a nativisticus nézetet előtérbe helyezvén. Arit nagy érdeme az, hogy ezentúl nem szükséges a többé kevésbé problematicus alkalmazkodási görcshöz folyamodni, ha, azon rövidlátást, mely egyedül munka által hozhatik létre, akarjuk értelmezni. És e tekintetben mondhatni, hogy monograpkiája többet de sokkal többet hoz a tudós világnak, mint a mit előszava kilátásba helyez. Túlgazdag tartalmát olvasóinkkal ismertetni rövid kivonatban alig lehetséges, azért mindenkit, ki ezen igazán fontos ügy körül érdeklődik, eleve utasítjuk a jeles munkálat tanulmányozására. Szerző a rövidlátó szem leírásával kezdi. Ha igazi rövidlátásról szólunk eltekintünk azon ritka esetekről, melyek a porczhártyának vagy a lencsének nagyobb domborúságából erednek, és a fénytörési rendellenesség okának esakis a szemtengely hosszabodását, azaz a sárga foltnak nagyobb távolát a hátsó csomóponttól tekintjük. Miután e hosszabodás a szemteke hátsó falának helyváltozásán alapszik és ez — a mint boncztanilag ki van mutatva — a tűik- és érhártyának többé kevésbé feltűnő véknyulásával jár, nincs értelme a hátsó tülkhártyacsapról mint valami különösről beszélni; minden rövidlátásnál a szónak említett értelmében van tágulat a hátsó sark táján, mely csakis fokára nézve lehet különböző. A boncztani változatok közül, melyek által a rövidlátó szem kitűnik, különös súly fektetendő a sugártest sajátságos voltára, melyre átalánosan már régebben maga a szerző (ismeretes kézikönyvében), újabb időben még pedig körülményes tanulmányok alapján, Jwanoff figyelmeztette a szakembereket. A gyakorolt ember több délköri átmeszetből képes meghatározni, melyik sugártest egy nagyfokú rövidlátó, melyik az emmetropicus és melyik egy nagyfokú túllátó szemé. Jwanoff mindenek előtt megerősítő szerzőnek azon állítását, miszerint a sugártest rövidlátóknál aránylag hatalmasabb voltánál fogva tűnik fel. Azon kívül délköri átmetszeteken még az alaknak félreismerhetlen különbségeit is találta. A nevezett háromszögű átmetszetnek a csarnokvíz felé fordúlt oldala egyenes vonalnak tekintve, ez a tülkhártya felé fekvő oldallal derék szöget képez emmetropicus szemben, hegyest rövidlátó, tompát túllátónál. Ez összefügg a sugárizomnak újabb időben feltalált körrostok térfogati viszonyaival. Ezen rostok — amint tudva van — főképen azon szögletet foglalják el, melyet a csarnokvíz felé fekvő sik a sugárnyujtványoktól íedetttel képez. A nevezett szöglet annál inkább csúcsosodik ki, minél több körsor van jelen, a mint azt a túllátó szemben látjuk; ellenben a rövidlátó szemben csak kevés vagy épen nem találni körrostokat, miért is a nevezett szöglet igen tompa, egyszersmind pedig mind a sugárnyujtványok mind a szivárvány eredési helye kissé hátfelé fekszenek. A körrostok ilyetén elsatnyulásával rövidlátásnál a délköri rostok dúsabb fejlődése jár. Megfordítva találjuk a dolgot túllátó szemekben, itt a körrostok erősebbek, a délköriek gyengébbek. Szerző ezen boncztani viszonyokat, melyek hat, Sattler tr.-tói természet után rajzolt tanulságos átmetszet által igen értketőkké, úgyszólván kézzelfoghatókká válnak, a könyv tulajdonképeni pathogeneticus részében élettanilag taglalja, mely rész ismeretésénél e dologról újra szó lesz. Mellőzvén az ismeretes változásokat, melyek úgy a tülkhártyán mint a belhártyákon és az üvegtestben előfordúlnak, a szemteke külső viszonyai azok, melyek különös figyelmet vonnak magukra. A szemteke fekvése a szemüregben változik az előbbinek hosszabbodásával. A szemteke valamint forgatási pontja mellfelé tolul; az egyenes izmok ennél fogva hosszabbodnak és egyszersmind szorosabban simulnak a tülkhártyához. Azon két nagyfokú rövidlátás — esetben, melyben A r 1 t-nak alkalom nyílt az egész testnek bonczolatára és így a szemtekeizomnak a többi testizomzatával összehasonlítására, feltűnt a külső szemtekeizmoknak valamint a sugárizomnak aráuyiagos hatalmas volta. A szemtekének nyiltengelye irányában történő nagyobbod ásával mozgékonj'ságának csökkenése kell hogy járjon, valamint azou a szöglet kisebbedése, melyet a porczhártyatengely a látvonallal képez. Mindez Donders óta ismeretes dolog. A látideg annál kanyaródottabb befolyást fog mutatni, minél inkább hátfelé fekszik a tülkhártya ama része, melybe amaz belép és evvel együtt kell, hogy az ideg mellső részének elhelyezése a tülkhártyához képest rézsutivá váljék. Ha a szemtekefal nagy mértékben hátfelé tolul, lehetetlen, hogy a látidegnek említett helyváltozása ne eredményezze külső hüvelyének tágulatát és vongálását, mely maga részéről maga után vonja a tülkhártya külső rostrétegének többé kevésbé kifejlett elválasztását a mélyebb rétegtől. Kisebb fokú rövidlátásban ezen utóbbi változatok mindeddig nem találtattak. Következik azon kérdésnek fejtegetése, váljon elöfordúlea rövidlátás mint világra hozott haj? Ezen fejezetben találjuk Jaeger erre vonatkozó adatainak és nézeteinek éles bírálatát, szerzőnek felfogását azonban a következő tételekben: Az újszülötteknél talált rövidlátás — világra hozott tengelyhosszabodás mindeddig (egyetlen egy eset kivételével) nem lévén kimutatva — az aránylag domborúbb lencsének következménye. Az ismert conus nincs összeköttetésben a tengely hosszabbodással, mivel rendes és még túllátó szemeknél is előfordúl, még kevésbé az ébrenyi szemhasadékkal, mely más helyen és irányban t. i. a szemfal alsó részén és délköri irányban találtatik, és magában véve soha sem jogosít a hátsó tülkhártyacsap megnevezésére. A mi a rövidlátás öröklését illeti, szerző oda nyilatkozik, hogy csakis öröklött hajlamról (erbliche Disposition) lehet szó, mely a tülkhártya a hátsó sark körül fekvő részének alászállt ellentállási képességében állana, mi teszi, hegy ezen tájnak tágulata még kisebb fokú erőltetés mellett vagy egészen a nélkül jö létre; e szerint nem szabad a dolgot úgy tekinteni, mintha a szem a nemzés által nyert beteges képzésösztön folytán szükségképen bele nőne a hosszalkatba (in den Langbau hineinwachse), mivel akkor ez létre jöhetne • tülkhártya- és érhártyahántalom nélkül is, mit azonban a tapasztalás nem tanúsít. Azon esetek, melyekben a rövidlátás kimutatható külső befolyások nélkül keletkezik, felhívnak ugyan öröklött hajlam feltevésére, de azért még sem jogosítanak arra, minthogy képzelhető, miszeríat ily kóros állapot még más fel nem ismert okból folvhatik. Ha oly paraszt fiúnál, ki alig járt oskolába, de a kinek családjában több rövidlátási eset fordúl elő, nagyobb fokú rövidlátást találunk, gondolhatunk ugyan öröklött hajlamra, azonban még ily esetben is szem előtt kell tartanunk, hogy a tűik- és érhártyának kórosan leszállított ellentállása és az ennek folytán keletkezett tágulat még más kútforrásból, ugyanis a testnek átalános kóros voltából vehette eredetét, a mint a szarukup (keratoconus) szintén a serdülési időben öröklött hajlam nélkül, de a testnek átalános megbetegedésével szokott fejlődni. Szerző a porczhártyának nevezett tágulata és a hasonló körülmények alatt fellépő hátsó tülkhártyatágulat között nagy analógiát lát. Míg az öröklött rövidlátás csak az említett értelemben engedhető meg és még ilyen határon belül is csak egyes esetekben mutatható ki, addig a munka áltál szerzett rövidlátásnak statisztikája sok ezer eseten alapszik (Cohn, Erismann, ßeusz, Hofmann stb.), melyre szerző csak rámutat. Szerző a körülményeket, melyek alatt a munka e káros befolyással van, igen tanulságos módon adja elő, saját valamint testvére rövidlátásának leírásával és kórelőzményeik tag-
