Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1876-05-14 / 2. szám
27 28 a másikban az üvegtestbe történnik, miért a belnyomás az egyikben csökken, a másikban öregebedik. Szerző számos észlelés nyomán mondhatja, hogy minden fris reczeleválásnál a belnyomás csökkentnek laláltatik, s horry * csökkenés oka az üvegtest kimutatható jelentékeny kisebbedésében leli magyarázatát. Ezpn kisebbedés néha igen sokáig áll fenn, rendesen azonban néhány hónap múlva kiegyenlíttetik. Szerző többször észlelt változásokat a belnyomás tokában a nélkül, hogy egyidejűleg a levált recze állasában változás előfordúlt volna. A reczeleválás és a phthisis essentialis egy és ugyanazon bántalomnak különböző kifejezéseként tekinthetők. Az előbbi csak azért tartatik gyakoribbnak, mert az utóbbi rendesen kikerüli az orvos figyelmét. Több mint valószínű, hogy a megtámadott szem tulajdonságaitól függ, miszerint az üvegtest beállott csökk enésére az egyik esetben reczeleválás a másikban phthisis essentialis következik, és igen értherő, hogy nagy hátsó tülkhártyatágulatu szemekben, melyekben a nevezett hártya minden ruganyosságát régen elvesztő, a szembennék részbeni eltűnésére a nyomás alól rögtön felszabadult érhártyaedényekből kiizzadás csak hamar bekövetkezik. Az egyensúly állás a szemléli folyadékok elválasztása és felszívódása között mind a glaucománál mind a reczeleválásnál változva van, és miután az idegműködés az, mely e tényezőket szabályozza, ezen működés zavarában kell okát keresnünk, úgy az üvegtest állandó szaporodásának az első, valamint annak állandó csökkenésének a második bántalomban. A glaucomának egész lefolyása, a nagyobb belfeszület ép úgy mint a porczhártyahomály és a fájdalmak az idegbántalom sajátságait viselik magukon, melyek között a rohamos, szabványos fellépés első helyen áll. Szerző igyekezete ezek után oda irányul, hogy kimutassa, miszerint az úgynevezett glaucomalob tünetei ép úgy, mint a belnyomás növekedése idegbántalomnak képezik kifolyását, mivel ily módon a kérdés meg lenne oldva, váljon a lob miért növeli a belnyomást. Az említett tüneteken szemlét tartván, mindenek előtt azt törekszik bebizonyítani, hogy a porczhártya érzéketlenségét nem szabad a nagyobb belnyomás eredményének tekinteni s pedig már azért sem. mivel legnagyobb belnyomással járó egyszerű glaucománál valamint hydrophtbalmusnál a porczhártya ezen tünete hiányzik, míg azt glaucoma-féle lobroham után kivétel nélkül fellepni látjuk. A porczhártya érzéketlensége szerző szerint az idegzsába közvetlen következményének tekintendő. Hasonló módón tagadja, hogy a látatágulat és a mellső csarnok sekély volta a nagyobb belnyomásból egyszerűen levezethetők volnának, az előbbit szintén a zsábának, az utóbbit a lencse alakváltoztatásának ! tudván be. Még maga a vájulat sem állja meg a próbát, melynek szerző aláveti, a mennyiben általa valamint mások által észlelt esetekben az ideg vájulata legkisebb nyomástöbblet nélkül létre jött volna. Végre a láterő nagy hanyatlása előjön zsábarohamokban a nélkül, hogy más változások a szemen észleltedének. Ily módon szerző aztán állíthatja, hogy nézete szerint a belnyomás növekedése a giauconca alaptünetének többé nem tekinthető; hogy daczára nagy jelentőségének a szem életére nézve, a többi tüneteknek csak coordinálva van, nem pedig törzs melyből ezek származnának, hogy végre azon anyagi változatoknak ismerete, melyeknek működési kifejezése épen a belnyomás növekedése, semmiképen nem azonos a glaucoma lényegének ismeretével. A mint a bajnak elemezése, úgy szintén maga a gyógymód is, mely azt legyőzi, érvül szolgál Schnabel-neí saját tételének bebizonyítására. A szivárványhártyacsonkitás egészséges szemben sem tetemes lobos visszahatást, sem (tökéletes behegedés után) a belnyomás csökkenését nem szokta előidézni. Lobos állapot alatt véghez vitt iridectomia a lobot rendesen fokozni szokta. Glaucomában szenvedő szemben ellenben a műtét egyszerre szünteti meg mind a fájdalmat és a porczhártya homályt, mind a belnyomás nagyobb fokát. Míg e szerint a szivárvány magatartása a mellett szól, hogy nincs dolgunk tulajdonképi lobbal, addig a fájdalom rögtöni megszűnése valamint a porczhártyáuak bámulatosan gyors felvilágosodása félreismerhetlenül utalnak a nagy hason latosságra, melyet ezen hatás a zsábának megszüntetésében idegmetszés után talál. A szivárványcsonkitás hatásával glaucoma ellen a gyógytan egész terén csakis idegmetszés és kinal mérkőzhetnek meg, gyorsaság és biztosság szempontjából. A mi pedig a műtétnek hatását a belnyoraásra illeti, nem szabad azt átalában mint a belnyomást csökkentőnek jellemezni (mivel bizonyos lobesetekben, melyekben a belnyomás alábbszállt, azt még növelni is bírja) hanem mint olyan eljárást tekinteni, mely a kórosan növekedett belnyomást a rendes fokra visszavezetni képes. Ezen hatást továbbá nem szabad egyszerűen erőmüvinek tekintenünk. Nem azáltal szabadítja fel a szemet a nagyobb belnyomás alól, hogy az edényterület egy részének eltávolításával az elválasztás kútforrását csonkítja, mivel 1° tudjuk, hogy még az egész szivárváuy eltávolítása után is a rendes feszülés lassanként újra beáll, 2° pedig azért sem, mivel a tapasztalat tanítja, hogy az említett hatásra nézve az iridectomia mekkorasága nem döntő, hogy pl. a legkissebb iridectomia tökéletesen elégséges heveny esetekben, míg néha a legnagyobb sem segít idült esetekben. Kell tehát hogy a műtét hatásának megmagyarázásában azon szervekhez folyamodjunk, melyek az egyensúlyállást elválasztás és felszívódás között szabályozzák t. i. az idegekhez. Azon kérdésre, váljon mely idegek legyenek bántalmazva, szerző felel, hogy a háromosztatú ideg ágai minden bizonnyal azok között levőknek tekinthetők; hogy a látatágulat igen valószínűvé teszi az együttérzrostok bántaluiazottságát: hogy eddigelé nem vagyunk képesek meghatározni, a kettő közül melyik eredményezi a belnyomás fokozódását, Úgy szintén határozattan mondhatjuk, hogy a műtét eredménye nem egy bizonyos idegszáll átmetszésétől van feltételezve, miután a metszés elhelyezése közömbös, a mennyiben a porczhártyabatár minden pontján egyenlően sikertől van kísérve, és közömbös az is, a szivárvány melyik sectorát távolítjuk el; ellenben nem tudjuk, a központ, melyből az idegtűnetek kiindulnak, a szivárvány körzeti részében avagy a tülkhártyábau keresendő-e. Valószínű azonban, hogy ,az ártalmas befolyásnak kiindulási pontja a mellső csarnok körzeti részében létezik, miután a hydrophthalmus kórtanánól tudjuk, hogy a szivárvány sugárszélének vongálása okvetlenül növeszti a belnyomást. Bizonyos továbbá annyi, hogy a műtét eredménytelen marad, ha a metszés magában a porczhártyában vitetik véghez, czélját ellenben eléri, ha a metszés a porc/hártyahatáron túl történik, és pedig még akkor is, ha a szivárványnak akár pupillaris akár körzeti része véletlenül megmaradna. Tudva van, hogy Solomon már évek előtt egyszerű tülkhártyametszést szivárványcsonkitás nélkül ajánlt glaucoma elleni műtétül. Wecker az iridectomiának glancoma elleni jótékony hatását szintén nem a szivárvány csonkításában, hanem ettől egészen függetlenül a tülkhártyametszésben, illetőleg az arra következő sajátságos hegképzésben vélte találni, a mennyiben a heg glaucomában épan a nagyobb belnyomás következtében mindig többé kevésbé tökéletlen marad, mely a folyadékoknak átszivárgását bizonyos mértékben könnyítené. E búvár e szeríut ugyanazt minden esetben mint tényezőt vélte felvehetni, mit Coccius csak bizonyos, szánt szándékkal előhozott tökéletlen hegekről állított. Stellwag a kötszöveti hegben látja a fő mozzanatot, mivel ezáltal a tülkhártyának glaucoma folytán veszendőbe ment nyúlékonysága némiképen pótoltatnék. Mindkét nézet azért nem kielégítő, mert csupán a belnyomás leszállításának értelmezésére szorítkoznak; glaucoma azonban nem azonos a belnyomás fokozódásával, a mint az fennt kimutattatott. (Archiv f.'Augen- und Ohrenheilkunde V. 1. 50. 1.) Kórtani keringési tünemény a porczhártyában. Nagel A. tanár- és Heimann tr.-tól. Két idevágó eset észleltetett a tübingeni kórodán. A különben átlátszó porczhártyában, alsó széléhez közel, vérfolt volt látható, melynek mekkorasága és alakja nagy változásokat mutatott, és átalában nagyon különbözött az igazi vérömlenytől, melyet szerzők más esetben észleltek. A nevezett vörös
