Szemészet, 1876 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1876-02-20 / 1. szám

SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap* * 8-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1. SZáEL. Vasárnap, február 20-án. 1876. Tartalom: Imre: Nyúlkötbártya átültetése Symbleharonuál. — Hirschler: Két ritkább porczhártya-bántalom. I. Gyürüalaku felületes lobgócz. — II. Heresy mulékony fölhám-elmálás. — Schnabel; A szivárványlobot kisérő- és utóbajok. — Samelsohn: Reczeleválás kezelése nyomkötéssel. — W a 1 b : A köthártya gümősödéséről. — Hock; A köthartya gümőkórái-oz. — Évi jelentések : I. Steffan szemgyógy­­intézete Frankfurtban 1873—1874. II. Adler: kimutatás a bécsi wiedeni- és Szt.-József gyermek-kórházakban 1874. évben ápolt szembe­tegekről. — Königstein: Félbenhagyó egyoldali mór. — Halálozás. Közlemények Schulek Vilmos egyetemi tanár szemkórodájából. Ihre József tr. kórodai tanársegédtől. IV. Nyúl-höthártya átültetése Syniblepharonnál. Az utóbbi években semmi sem okozott nagyobb feltűnést a gyakorlati szemészet terén, mint azon, eddig még csak a kí­sérleti stádiumban levő műtéti eljárás, mely bizonyos nagy fokú hegedések s e szervnél kiválóan súlyos következésekkel járó anyagveszteségek ártalmatlanná tételét czélozza. a megfelelő képlet (bőr köthártya) újonnan alkotása által: a totalis át­ültetés. Mily nagy haladás ezen eljárási mód nagy fokú heges ectropiumok mellett vagy álképleteknek a szemhéjból kiirtása után a gyakran igen nagy éktelenitést okozó Fricke és Dieffen­­bach-féle lebeny-képező módokkal szemben, mindenki érzi; tudjuk azt is, mennyi reménységet keltett egy időben a porcz­­hártyának állati és emberi szemeken Himly, Keisinger és Thomé által megkisérlett s Power által még három év előtt is több embernél végzett átültetése, mely ha valaha sikerül, s erről előre lemondani nem szabad, azon kor legnagyobb vív­mánya lesz. Részint a viszonyok súlyosabb és gyakoribb volta, részint az eddigi közleményekben talált feltűnő siker folytán legörvendetesebb haladás ezen műveletnek alkalmazása a k 51- h á r t y át illetőleg. A köthártya pótlását, s igy a legtöbbször kérdésben forgó Symblepharon megszüntetését (egy esetben nagyobb hegedő terület visszamaradásának meggátlását) vagy az által igyekeztek elérni, hogy szájból vagy hüvelyből, tehát emberi más féle nyákhártyát ültettek át *) vagy tengeri nyúlnak köthártyáját vették. Az utóbbira nézve eddig összesen 10 eset van felje­gyezve az irodalomban. 2) Akár bőrdarabkákat rakjunk a sar­­jadzó köthártyai sebre (a hogy Arit ajánlja s Wecker tette is) akár másnemű nyákhártyát ültessünk át, akár pedig nyálét: úgy látszik lehetséges a legkedvezőbb eredményt érni el s ha választanunk lehet, azt hiszem senki sem fogna habozni az utóbbinak kényelmesebb, előnyösebb voltára nézve. De épen azért mert oly nagy jótétemény volna a symblepharon gyógyí­tásának biztos, legsúlyosabb eseteiben is hatékony módja, kell minden körülményt tekintetben vennünk, mely annak hiányaira figyelmet kelt. E tekintetben nem csekély fontossággal bírnak a kedvezőtlen lefolyású esetek s mi azon helyzetben vagyunk, hogy egy személyen végzett két ily műtétnek elég pontosan észlelt sorsáról adhatunk értesítést. *) Illing, (Stellwag). Allgem. Wiener medii. Zeitung. 1874. 32. az. két eset. *) Wolfe (1872.) Glasgow med. Journal 1873. é» Annales d’oeu­­listique. 1873. 69. köt. 121. 1. 2 eset. R e y m o n d (1873.) Annali d’ ottalmol. 2 eset. Wecker (1873.) Relevé statiatique par le dr. Masselon. 1874. 3 eset. Becker (1874.) Wiener med. Wochenschrift, 46. sz. 2 eset. Feuer N. (1875.) Mittheilungen des Wiener med. Doctoren­­collegiums. 31. sí. 1 eset. 0. M. 21 éves nőcselédnek két hónap előtt lúg-essenciát öntöttek jobb szemébe ; három hétig állt kezelés alatt s ennek végével a bejöttékor látható állapot volt jelen. A kórodára 1875. február 4-ikén vétetett fel. Jobb felöl mindkét szemhéj duzzadt, kékes piros, főleg az alsó; a szemrés jóval szőkébb mint másik felöl, felső szemhéját, bár az sehol rögzítve nincs s teljesen ép, csak tökéletlenül emeli; a köthártya egész felső felében erősen belővellt, alsó fele nem létezik, mert a szemhéj csaknem egész hosszában a szemtekéhez nőtt’. Az összenövés a köthártya-rés legbelsőbb pontján kezdődik, szemhéj és teke az itc-ott szintén heges iatermarginalis térről kiinduló, rövid kö­­tegek által teljesen mozgathatlauul kötvék össze; a szaru alsó szélén mintegy 2 mm. széles heges hely van, melyhez a szem­héj belső ajka felvonatott s e helyen kiválóan vastag, görcsös hegtömeg fejlődött ki. A szemhéj belső ajka csak külső ötö­dében szabad s e helyen egy oly nagy gödör, melybe egy len­cse beilleszthető volna, köthártyával van borítva. A teke alig végez mozgásokat; kettős képeket azonban beteg nem vesz észre. Mint látjuk, itt a symblepharon anteriusnak (Arit) ki­válóan súlyos esetével álltunk szemközt, mely mellett — nem említve a régibb, sikert alig Ígérő módokat — csak két eljárás: a Teale-féle autoplastica és a Reverdin-féle teljes átültetés (anaplastica) jöhetett tekintetbe. Hogy ily esetben az utóbbit s pedig a Wolfe eljárása szerint, kellett választani, az nagyon természetes. A műtét, melyről addig csak négy eset, mind kedvező kimenettel, volt közölve, február 7-ikén történt; a szemhéj­nak lándzsával lekészitése után a szemtekéről, két négyszegletű, szélesebb alapjával az átmeneti redő helyére támaszkodó friss sebfelület jött létre. A szemhéj szélén és tekén itt-ott vaskos hegcsomók lévén még, ezek pontosan eltávolíttattak. Majd a vérzés csilapitása s a rendkívül nyugtalan betegnek kissé ma­gához térése után egy fiatal barna tengeri nyúl köthártyájából, és pedig annak szemtekei s átmeneti részéből, mintegy 1V2 cm. hosszaságú és 8 mm. szélességű részlet práparáltatott le gondosan s aztán némi előleges kiteregetési műveletek után, illesztetett fel a sebfelületre. A nyáltól vett hártya a sebet nem fedte teljesen; úgy hogy az oda varráskor főleg a szemtekei seb s az alsó árok takartatott; a lebeny felső szélének a tekére, az alsónak a szemhéjra erősítése 2—2 varrattal történt. A szemre védkötés illesztetett. A két első 24 óra végével a műtét helyét először tekint­vén meg, a lebenyt kissé duzzadtnak s igen fehérnek találtuk ; ez azonban nem volt meglepő. Az általános köthártyai izgatott­ság igen mérsékelt volt, a szemhéjak nem duzzadtabbak mint előbb. A varratok a 4-ik napon távolittattak el. A következő napok alatt az egész szem állapota csak lassan változott. Leg­előbb lett bizonyos, hogy az átültetett lemez külső széle elhalt és fehéres pépként szétmállott. A többi határozottan megtapadt­­nak látszott; az alap felett nem mozgott, színe lassanként élén­­kebb, itt-ott rózsa-piros lett. Ebből bizonyos tehát, hogy eddig 1

Next

/
Thumbnails
Contents