Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-12-19 / 6. szám
95 9G zonyos nagyobb fokára képesek vagyunk mint a milyen az összetérési foknak megfelelne, és ezt nevezzük viszonlagos alkalmazkodási képességnek (relative Aceommodationsbreite) így péld. oly emmetropicus szemek, melyek távolra minden alkalmazkodás nélkül élesen látni bírnak, ugyanazon párhuzamos állás megtartása mellett még 12 számú vagy még erősebb homorú üvegen keresztül is képesek tisztán látni; ezen alkalmazkodási feszülés azonban párhuzamos látvonalok mellett sokáig el nem tűrhető. Ha a kicsavart csövek hosszaságából valamint a domború és homorú lencse gyútávolából kiszámítjuk a kelletkezett képnek helyét, akkor azt találjuk, hogy erősen rövidlátók a képet távpontjukba, kisebb fokú rövidlátók 12—20"-nyi, rendes szeműek 20—60"-nyi, túllátók alkalmazkodásukhoz képest ugyanebbe vagy még nagyobb távolba helyezni szokták. Abból következik, hegy emmetropikus valamint hvpermetropikus szemek kéntelenek párhuzamos látvonalok mellett viszonlagos alkalmazkodásuk kisebb-nagyobb részét felhasználni és huzamosalb időig működésben tartani, és ez oly feszülés, mely sokáig el nem töretik, miért is az üveg hosszabb használására elfáradás következik. Ehhez csatlakozik a másik, eddig még nem eléggé méltányolt mozzanat. Csak igen kevés szemet találni, melynél az oldalizmok tökéletes egyensúlya jelen volna mind távol- mind közellátásnál. Emmetropikus szemek távolra rendesen egyensúlyt, 12"-nyire a külső izmok csekély túlsúlyát mutatnak; erős rövidlátóknál távollátásban a külső izmok tetemes túlsúlya észleltetik, mely közellátásnál még nagyobbodik ; túllátóknál v gre távollátásban a belső izmok túlsúlya nyilvánúl, mely közellátásnál vagy fennáll, vagy egyensúlyra vagy — a mi igen ritka — a külső izmok túlsúlyára átváltozik. Ha ezek szerint emmetropikus vagy hypermetropikus szemek oly kettős távcsöven keresztül néznek, akkor a külső izmoknak, melyek a mondottak szerint már úgy is feszülve működnek, az által hogy most a párhuzamos látvonalok melletti alkalmazkodás foiytán a belső izmok még erősebben beidegeztetnek, oly nagy feladat háramlik, hogy a kétoldali látást csak a legnagyobb erőltetéssel fenntartani birják. (Ahhoz még az is szokott járni, hogy az operacsőnél az egyes üvegek egymástóli távola rendesen nagyobb mint a láták egymástéli távolának megfelelne, minek következtében a szem kéntelen az ocular belső szélén keresztül nézni, mely ily viszonyok közt mint elvezető basábüveg (abducirendes Prisma) hat, e szerint a külső izmok feladatát még öregbíti.) Ezen viszás körülményen azonban igen jól segíthetni, h a a látcsövek oculárjához oly erejű bevezető (a dducirende Prismen) hasábüvegek csatoltatnak, hogy az ezek által eredményezett jösszetérés (Convergenz) azon alkalmazkodási foknak megfelel, mely a látcsöven keresztüli nézéssel össze van kötve. A mondottakból folyik, hogy a különféle fénytőrésű szemek különféle fokban veszik igénybe az ilyen hasábüvegeket. Nagyobb fokú rövidlátók e szerint azokat egészen nélkülözhetik kisebb fokú íövidlátók 1°, emmetropikus szemek 2°, hypermetropikus szemek 3 hásábot rendesen kívánnak. Szerző oly operaüvegeket a bécsi látszerész Waldstein S. által készítetett és pedig oly módon, hogy a homorú sik 1—2 és 3 fokú hasábüvegen fel lett köszörülve, és a megkívánt hasáb élével egyenesen befelé áll. Minden közönséges operacső átváltoztatható ily bevezető látcsőre az okular mondott módosítása által. Az ily operacsöven keresztül sokkal hosszabb időig lehet nézni, a nélkül hogy elfáradás beállana. (Separatabdruck aus W. Med. Presse.) Veleszületett igazi kttnysipoly. Seinheim tr.-tól, A 14 éves leány, mely ezen közlés tárgyát képezi, jobb oldalú könyfolyásban szenved. A szemteke egészséges, a könycsatornácskák, rendesek, a felső szemhéj valamint a könymirigy semmi más eltérést a rendes állapottól nem mutat, mint azt, hogy amannak külső harmadában körülbelőí 4—5"' a szőrszáltól nagyobb kisebb szőrökből álló csomó találtatik, melyből folytonosan kiárad egy igazi könyforrás. Ezen helyen a bőr tölcsért képez, mely igen fi rom észrenemvehető likkal végződik ; az egész tölcsér szőrrel tele van. Ezen állapot, atyja állítása szerint születése óta fennáll. Szerző a szőröket csipeszszel távolítá el, hogy ily módon a kifolyási nyíláshoz eljusson, mi azonban nem sikerült, mivel a tölcsér nehány vonalnyira felfelé terjedvén, a nyílás a bőr alatt feküdt. Végre összeszorító csipeszszel volt lehetséges az egész csatornát a nyílástól a kö thártyazseb fenekeig összenyomni és a könyezést ily módon megállítani; midőn aztán kiderült, hogy a járat kívülről és felőliül a szemhéjporcz domború szélén kezdődve, a por con lefelé terjedt a nyílásig, sörtét azonban itt csupán 2—3"'-nyira lehetett bevezetni. Az igen bőven folyó, tehát könnyen felszedd ető folyadék minden tekintetben a könyekéhez hasonlónak mutatk ozott. Szerző az egész irodalomban nem ismer hasonló esetet, melyben t. i. a könymirigy kivezető csövei a szemhéj külső felületén végeztek volna, Mackenzie esetének kivételével, melyben különben a sipoly sebzés után keletkezett. (Kiin. Monatsbl. 1875. 303. 1.) Egy évig tartott szemhéj görcsnek múlékony gyógyítása iblanyfestvény külső alkalmazása által. Zehenbek tnr.-tól. Egy fiatal, gyöngéd testalkatú leány, ki azelőtt sápkór következtében szívdobogásban szenvedett, 1872 máj. 7-ikén állítólag rögtön lepetett el erős szemhéjgörcstől, mire a szívdobogás és más addig jelenlevő sápkóros tünetek megszűntek. Ezen szemhéjgörcs ellen számtalan belső és külső gyógyszerek egészen siker nélkül voltak alkalmazva. Még a faradisatióval is fel kellett hagvniok, mivel fájdalmassága mellett semmi javulást nem hozott. A szemhéjgörcs különben nem különbözött semmiben a szokottól; folytonos rángások és zármozgások a szemhéjkörizomban, melyeken a homlokizmok és némelykor még a szájzuggal összeköttetésben álló arczizmok is részt vettek. A felső valamint az alsó szemhéjgödör ideg kilépési helyén, de azon kívül még számos más ponton is a szemgödör körül nagyobb nyomás fokozta a görcsöt. A görcs kitűnő módon növökedett, ha a felső nyakcsigolya a fejjel való összeköttetési helyét nyomták, kevésbbé a felső hátcsigolyák tövisnyújtványára gyakorolt nyomásra. Még említendő, hogy a görcs még balfelé nézésnél is nőve cedett és pedig inkább mikor a beteg bal- és felfelé mint mikor bal és lefelé nézett. Jobb- és lefelé nézés alatt a szem legnyugodtabb volt. A többi testviszonyokra nézve csak az tűnt fel, hogy az érlüktetés ritkán 100 alól vol t és gyakran 130-ra rúgott, a nélkül, hogy szívbántalom jelen volt volna. November közepén szerző először megkísértette a legfelsőbb nyakcsigolya tájnak iblanyíestvónynyeli beecsetelését. Hatása meglepő vala; körülbelőí hét órával a beecsetelés után a görcs tökéletesen megszűnt és csak 19 óra elmúltával tért vissza. Három nap múlva újra beecseteltetett, mire a görcs már 5 óra múlva szünedezni kezdett. A bőr nem sokára lobosodván, mindig új még új helyeket (a fennt említett közül) kellett a gyógyszer alkalmazására választani, későbben azonban a bőr érzékenysége oly annyira szállt alább, hogy kevés kivétellel minden 3-ik vagv 4-ik nap a felső nyakcsigolyatáj beecseteltetett. Az érlüktetés nem sokára 96—98-ra szálott le. Szerző márcziusban remélt, hogy az egész betegségnek ura lesz, midőn a baj rövid gőzhajózás után egészen más küllőmet vett magára. A görcsös rángások eltűntek ugyan, de a helyett a felső szemhéjak mozdúlatlanúl csüggtek le mint hüdésnél lenni szokott; ,ez azonban nem volt hüdésnek következménye, hanem a körizom merevgörcsének kifolyása, melyet a szemhéjemelő csak rövid percznyire le birt győzni. Ezen állapot, most sokkal nyomasztóbb volt az előbbinél, a beteg kedélyi lehangoltságban kezdett szenvedni, a mellett a hószám rendetlenül és igen bőségesen jelent meg, miért is hidegvíz-gyógyintézetbe küldetett. Említésre méltó, hogy a homlokon, körülbelőí egy hüvelyk - nyire az orrgyökértől egy nyomási pont volt, melynek mérsékelt nyomása közvetlenül eredményezte mindkét szemnek felnyitását. (Kiin. Monatsbl. 1875. 293. 1.) ~7 7 Budapest 1875, KHÓR és WEIN könyvnyomdájában, Dorottya-útza 14. szám.
