Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-07-04 / 3. szám
43 44 czéljából valamennyi tényezőjét ki kell zárni a fény általi ingerlésnek, vagy legalább gyengíteni, s ezt nem monochromaticus fény által érjük el, mi mellett egy faja a színérző elemeknek veszi át az egész működését (mert p. o. kék világításnál a sárgát érző rostok leginkább, a vereset érzők kevésbé, s a kéket érzők épen nem ingerittetnek) hanem szürke üvegekáltal. A szürkés üveg épen annyi meleget nyel el, mint a megfelelő árnyalatú kék üveg; az eleven erőt, vagyis quantitás általi ingerlést tehát épen annyira csökkenti, de egyszersmind a legtörékenyebb sugarakat is elnyeli, mint ezt Magnusnak légenysavas ezüsttel tett kísérletei bizonyítják, és pedig nagyobb fokban, mint a kék üveg. Szürke üvegek tehát védelem czéljából mindennemű világítás mellett a legkitűnőbb szolgálatot teszik. Heymann azon ellenvetése, hogy szürke üveggel a látélesség fogy, épen a kék üvegre illik, mely a maculat (ha csak ennek erethicus állapota nem volt jelen) működésre képtelenné teszi. Végül a színes világításról, miut izgató szerről elmélkedik. E czélra legalkalmasabbnak tartja a több eleven erőt kifejtő, legkevésbé törékeny sugarakat, s alkalmazásukat azon bajoknál gondolja javaltnak, melyek csökkent fényérzéssel járnak s Förster ismert összeállítása szerint (Kiin. Mouatsbl. 1871. 343. 1.) a festenylemez és rá fekvő reczegelemek bántalmaiból származnak. Teljesen basználbatlannak tartja a színes világítást a reczeg atonicus állapotánál. Kék üveggel ily betegek látél - lessége fogyván, közelről tehát sok alkalmazással és összetéréssel néznek; kiválóan fontos ez myopicusoknál, kiknél a baj haladására vezet, s kiknél tehát soha kék üvegeket használni (ha csak a macula hyperaesthesise nincs jelen) nem szabad. Imre József tr. Szemlobok himlőnél. A legközelebbi négy év alatt a himlőjárvány majdnem egész éuropát meghódította; legerősebben és legtartósabban dühöngött poroszországban, majd a többi német tartományokban és Austriában, különösebben ennek fővárosában, hol a járvány még a közel múlt hónapok alatt is a megbetegedések jelentékeny számát képviselte. Betegségek tanúlmányozását az egyidőbeni tömeges elöjövetel már csak azért is megkönyebbíti, mert az egymástól eltérő kórmozzanatok az ugyanazon betegséggel szükségképen behatóbban foglalkozó figyelmet élőbb lekötik mintha az orvos egyes, más nagyobbszámú betegségek közé vegyült esetek megészlelésére van utalva; szóval az időről időre uralgó betegségek elvonúlását az orvosi szakirodalomban mindenkor a kór iránti érdeklődés fokának — megfelelő szellemi termék örökíti. Azon szemlobok, melyek a himlő fejlődése és visszafejlődése alatt, nemkülönben utána keletkeznek, már az előbbi időkben jeles szakférfiak által a legbehatóbban lettek tanúlmányozva és megírva, annyira, hogy újabb kóralakot a legutóbbi számos észlelések folytán alig merülhettek fel; mindazáltal már az adatoknak puszta felsorolása is megérdemli, hogy azokat e lapok t. olvasóival esetről esetre közöljük. Ez idő szerint két idevágó közlemény felszól előttünk; Az egyik Landesberg tr.-tól, ki 40 lapra terjedő rőpiratában azon általa örállólag megészlelt 270 esetet, az érdekesb kóralakot egyenkénti felsorolása mellett tárgyalja, melyeket gyakorlatában a düsseldorfi és westfaliai kerületekben 1871 */5 —187215/9 idő alatt dühöngött himlőjárvány tartama alatt és után észlelt; azonban az esetek legnagyobb részénél a szembántalmak kezdete a himlő alatt nem észleltetett, hanem csak a himlőbőli felgyógyúlás után, már lefolyt szembántalmakkal utólagosan jelentkeztek a betegek; miért még megközelítőleg is alig lehetett kitudni, váljon a himlő melyik szakában keletkezett esetenként a szembaj. Előrebocsátása után annak, hogy a himlővel oki viszonyban állott szembántalmaknál úgy a kóralakot mint lefolyást illetőleg semmi tekintetben sem észleltetett különbség a más okokból keletkező szemloboktól, szerző áttér az egyes csoportok szerinti beosztáshoz; ugyanis volt: a) köthártyabántalmak 156; ezek között egysserű köthártyahurut 91; hurut nagyobb duzzanattal és a Meibom-féle mirigyek lobjával 30; valódi takáros lob 14; roncsoló köthártyalob 2; tüszös lob 18. — 2) Könytömlő lobja 15-ször. 3) Nagyobbfoku terimbeles szomhéjlob 3-szor. 4) Egy esetben a szemgödör felső részének üszködése csonthártyalob után. 5) Szar 11 lobok 81-szer. 6) Valódi (elsődleges) szivárványlob 6-szor. 7) Érhártyabántalom 4-szer. 8) másodlagos glaucoma 1 esetben észleltetett. A gyógymódot illetőleg azon szerelés foganatosíttatott, mint bármely más okból származott hasonló szemloboknál; az eredmény esetenkint a szerint módosúlt kedvező vagy kedvezőtlenebb irányban a mint a betegek korábban vagy későn kerestek orvosi segélyt; különösen a porczhártya, iris- és érhártyalobokra nézve szomorúan tapasztaltatott, miszerint az esetek túlnyomó részénél a legsúlyosabb alakokkal es azok utóbajával kellett megküzdeni, miből kifolyólag mind jobban előtérbe nyomul annak szükségessége, hogy a tudatlan nagy közönség az oltásra és viszonyításra hatóságilag szoríttassék, továbbá hogy a himlőjárvány kitörése esetén a szemnek veszélyben forgásáról és különösen e tekintetből mielőbbi orvosi segély kereséséről hatósági figyelmeztetések által gondoskodva legyen. A porczhártyalobok közül felületes homályok visszahagyásával csak 10 eset végződött; szemlobok vastagabb homály és csekélyebb mellső iris odanövésekkel 11-szer, ellenben mélyebbre hatolt és a szem csaknem egész terjedelmét elfoglalt fekélyző lobok a szivárvány tetemes odanövésével 24-szer; közöttük egy szem sorvadásba ment át; edényzetes szaru- és szivárványlob hátsó odanövésekkel 3-szor; gyurmabeli szarulob 4-szer; áttörő fekély iris előeséssel 14-szer; a szaru tökéletes maceratiója iris lemeztelenítéssel majd tekesorvadássali végződéssel 3-szor: így összesen 12 szem ment teljesen tönkre. A glaucoma esetek egyikénél sikerült a látást műtét által megtartani. Műtét összesen 39 szemen végeztetett; és pedig 2 tekekifejtés, 7 szarucsatolás és 30 mülátaképezés. * * * Adler János tr. a Bécsben 1871/3 évek alatt uralgott járvány alatt mint osztályos szakorvos a polgári és gyermekkórházi himlő-kórházakban megészlelt 165 szembetegről szóló jelentését igen pontos és részletes táblázatokkal ellátva a „Vierteljahrschrift für Dermatologie und Syphilis“ múlt évi folyamában tette közzé. Ezen különlenyomatban is megjelent közleményuz előbbinek annyiból képezi mintegy kiegészítő rész 't, hogy ennél az e-etek kórodailag a himlő tartama alatt lépésről lépésre lettek megészlelve; különben szerző a tárgyat szép alapossággal egészen behatóan tárgyalja, nem hagyván figyelmen kívül a szakirodalomban található, s az előbbi időkből származó adatokat és nézeteket sem. Ezen jeles közleményből rövid kivonatban következőket kívánunk itt felsorolni. Gyermekeknél általában a szemlobok arányszáma nagyobb mint a felnőtteknél; azon többek által felvett okot, hogy a himlő mellett feltűnő nagy számmal tapasztalt szembetegségek jelentékeny része olyanokra esik, kik már előbb átestek szembajokon, Adler tr. adataiban nem találta megerősítve, mivel eseteinek 90%-ában előbb egézséges szemek támadtattak meg. A görvélyes vérvegyüekre nézve többször tapasztalta azt, hogy az ilyenek gyanánt felvett szemlobok (pustulőse Ophthalmie) a himlő kitörésével egyidejűleg megszűntek. Általánosságban megjegyzi szerző, miszerint a szemnek nincs oly alkatrésze, mely a himlő következtében meg ne betegedhetnék, és hogy nem ismerünk hasonló általános betegséget, melynek következtében szembántalmak oly nagy számban fellépnének; mindazáltal ezen szembajoknál nem létezik, nem vehető fel külön jellemző, sajátszerü kóralak; de igen is bebizonyult annyi, hogy ezen szemlobok mindannyian hoszú lefolyásuk és súlyosb alakjuk által elütnek a megfelelő de más okból származó loboktól. Fontos továbbá azon tapasztalat is, mit a legtöbb szerzőnek nem nyílt alkalma megszerezhetni, hogy egyes szemlob-alakok többnyire a himlő egyes kór
