Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1875-05-02 / 2. szám
25 26 Más tünemények álltak be, mikor szerző a reczegvérnek be- | és elvezetését a látideg átmetszése által rögtön beszüntette. Kéthárom nap ezen műtét után a Dagyobb viszerekben üres helyek sötétvörös helyekkel felváltva mutatkoztak, hasonló látvány jelen volt még a kisebb viszerekben is, melyek az által némileg hasonlók voltak az olvasóhoz. Ugyanazon tünemény jött létre a látidegtörzs lekötése után, csak hogy itt még a pangás jelensége is hozzá csatlakozott; merően azonos az edények azon dugaszhúzó kinézéssel, melyet Graefe embolia után a viszerekben, Jaege r még az üterekben is talált, csak hogy vérmozgásnak nyoma sem volt észrevehető. Mindezekből látni, hogy a látidegbeli vérzések által keletkezett szemtűkrészeti lelet nagyon hasonlít ahhoz, melyet eddig csakis mint a reczegütér betömülése eredményének tekintettek. Későbben említeni fogjuk a különböztető mozzanatokat, melyek szerző szerint a kórismét biztosítani képesek. Szerző a reczeg idegrostjaiban másodlagos módon létrejövő változatokat nem volt képes vérbefecskendezés által előteremteni és tanulmányozni, hanem e czélxa szintén az idegnek lekötését vagy átmetszését vette igénybe. Mindkét eljárás után a tengeri nyúl reczege szürkésfehér elszinesedést mutatott, mely górcsőben az idegrostok zsíros elfajulásán alapulónak bizonyult be és mindig sorvadáshoz vezetett. Tegyünk most egy pillantást a látidegvérzések kórképére, a mint azt szerző részint az említett kísérletek, részint kórodai észlelés nyomán összeállítja. Ha a látidegtörzsben történt nagyobb véiömlés által annak rostjai zúzódást vagy szakadást szenvedtek, akkor a reczeg azon részei, melyek a sérült idegrostokkal összefüggésben vannak, szürkésfehér színben mutatkoznak, átlátszóságuk nagyobb-kisebb csökkenése mellett. Ezen elváltozás nagyobb vagy kisebb terjedelemben lesz jelen a szerint, a mint a sértés több vagy kevesebb idegrostot érte. Miután a létrejött átlátszatlanság az edények mögött székel, ezek még nagyobb fokban tűnnek fel, mint rendes viszonyok alatt. Szétterjedő reczeglob keletkezésével az edények természetesen többékevésbé fátyolozottságot mutatnak. Mindezen változások többnyire a sárga folt és az idegdombcsa körül találhatók, mi valószínűleg az idegrostok lefolyás! módjával összefügg, tudva lévén, hogy az említett reczegrészek rostjai a látideg közepéből jőuek, mely a vérzéstől eredő sérülésnek leginkább ki van téve. A szürkésfehér foltok képződése legrövidebb időben a vérzés után szokott mutatkozni; szerző azt egy kórodailag észlelt esetben, melynek szemtüköri leletét festett ábrában közli, már 6 órával a vérzés után látta, két nappal későbben azon helyen az érhártya vörös színének utolsó nyoma már hiányzott; ezen gyors elváltozás különben tökéletes összhangzásban van úgy a szerző mint mások tapasztalataival. Egy másik tünet, mely egy esetben sem hiányzott, azon ismeretes vörös folt a sárga folt táján, melynek jelentősége felett a vita még nincsen befejezve. A vörös folt sajátságos rajza (hol középpontja világosabb, hol a körzeti része, máskor á kettő közti tér) szerző szerint határozottan szól az ellen, hogy reczegbeli vérzésnek tekintendő legyen; ő azt csupán ellentéti tüneménynek (Contrsst-Erscheinung) tekinti, mely a piros hátsó sark és a szomszédos reczegrészek fehérszürkés elszinesedése által létrejön. Semmiesetre nem szabad szerző szerint a vörös foltnak oly jelentőséget tulajdonítani, mintha az kizárólag a reczegütér betömülésénéi előfordulhatna, hanem valószínűleg minden oly megbetegedésnél kell hogy fellépjen, melyben a reczeg belső (idegrostos) rétege szenved, a külső rétegek pedig épségükben fennállanak, miután a szem hátsó sarkán tudvalevőleg az idegroslréteg hiányzik. A mint már fent említve volt, még a reczegedények sajátságos küleme is járúl a szemtüköri kép kiegészítéséhez, a menynyiben többé-kevésné kifejtett ütéri vérhiány mellett a viszerek pangása feltűnik, melyekhez némely esetekben a körzeti edények túlteltsége, valamint a véroszlopnak már érintett szakadozottsága is csatlakozhatik. A látidegkorong kezdetben sokkal csekélyebb változásokat mutat mint a reczeg. Határa, különösen azon irányban, hol a reczeghomály fellépett, kissé zavaros lehet, közepe — főleg ha a vérzés nem túlságos nagy — átlátszó, csakhogy rajta kisebb vérömlenyek láthatók, melyek még a reczegsikra is kiterjedhetnek. Ezen vérzések a látidegben történt vérömlések tovaterjedésének köszönhetők, és megkülönböztetendők azon vérömlenyektől, melyek későbben a reczeg másodlagos elváltozására bekövetkezni szoktak. Különben magától érthető, hogy a látidegkoro.ig a betegség későbbi és végleges időszakában a sorvadás minden jellegét mutatja. Említendő még az is, hogy a látidegkorong kivételes esetekben már a betegség elejétől fogva az úgynevezett pangási dombcsa képet mutatja, mikor t. i. a vérömlés által létrejött nyomás azt eredményezi. A láta kezdetben jól reágál, későbben lomhább lesz, mig végre közvetlen fénybehatásra Összehúzódással már épen nem felel. — Az átlátszó közegek semmi zavart nem mutatnak. — A vérömlés által okozott látzavart rögtöni heveny fellépés jellemzi. Villámként beálló részbeni vagy tökéletes vakság, mely erős káprázás- vagy lángtüneménynyel áll be, miután már órák, napok vagy hetek előtt egy vagy több múló látzavar jelen volt — ez az illető betegek szokott kórtörténete. — A láttér különféle alakú lehet; majd csekély körzeti, majd középponti fényérzés található, némelykor féllátás vagy végre sectoralakú hiány van jelen, mely különféleségek nyilván a különféle iránytól tételeztetnek fel, melyben a vérömlés az idegtörzsben történ és tovaterjed. Miután szokássá vált. minden heveny egyoldalú megvakulást — ha a szemtükör a Graefe által először leírt ütérbetömiilési tüneményekhez csak némileg hasonló leletet mutatott — különbség nélkül embóliának tekinteni, az ehhez igenis sokban közel álló látidegvérzés kórképe a szakemberektől egészen félreismertetett vagy inkább elhanyagoltatott. Azért igyekszik szerző a két baj közti külö böztető kórismézés alapkövét lerakni. Két tünetre vau az leginkább fektetve, t. i. a szürkésfehér reczeghomályra és a reczegedényekbeu fellépő változatokra. Az előbbit illetőleg igaz ugyan, hogy a reczegütér betömülésének eseteiben szintén mutatkozik, de sokkal későbben. Hogyha tehát rögtöni megvakulás után már néhány óra vagy néhány nap elteltével a sárga folt körül homály támad, mig ez maga vörös színben feltűnik, akkor legnagyobb valószínűséggel a látidegtörzsben előfordúlt sérülést lehet fölvenni. A véredényekre nézve pedig szerző okoskodása szerint az ütérbedugulás kórképéhez nem csupán a reczegüterekuek, hanem még a viszerekuek vérszegénysége is szükséges kelléket képez. Ellenben ha az a viszerekben hiányzik, akkor nem szabad embóliára gondolni, hanem vérzést kell felvenni a látidegtörzsben. — Minthogy t. i. a vérömleny által nyomás gyakoroltatik egyaránt mindkét — a látidegtörzsben lefutó — edénynemre, nem csupán a vérbevezetés lesz meggátolva, hanem egyszersmind kivezetése is, miért ütérvérhiány mellett viszéri vérpaugás támad. Szerző csak egyetlenegy minden kétségen felett álló és azért remek példányát ismeri a reczegütér embóliájának, és az Graefe ismeretes első közlésében található. Ebben a rögtöni megvakulás, mind ütéri, mind viszéri nagyfokú vérhiáuy, a reczegnek két hétig zavartalanul fennálló tiszta átlátszósága a kórismét illetőleg semmi kétséget sem engedne meg, még akkor sem, ha azt a bonczlelet meg nem erősítette volna. Azóta alig közöltetett egy eset, mely kételyeknek nem eugedne tért. Egy harmadik különböztető jel lenne még a láttér minőségében is, a mennyiben a fent mondottak szerint tökéletes középponti vakság némi körzeti látképesség mellett látidegvérzés mellett szól, mivel embóliánál a dolog megfordítva van. A látidegvérzések kóroktanát illetőleg, a vérömlés leggyakrabban a törzsben lefutó központi edényekből származik, ritkába ban a kisebb sugáredényágakból. Az edények kásadagos elfajuláskétségkivül nagy szerepet játszik a vérzés előidézésében. Szívbaj következtében keletkezett keringési akadályok, főleg a barlangos öbölnek valamint az ebbe nyíló viszereknek összenyomása leggyakrabban vezet a látideg vérzéséhez, mig a belső fejviszérre gyakorolt nyomás inkább szembeli vérzésre szolgáltat alkalmat. Ismeretes dolog, hogy a látidegtörzsben még lobfolyamatok utján. T
