Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-02-22 / 1. szám

oly részekre ment át, melyek ka nyomást gyakoroltak, azt csakis a chiasma hátsó szögletére bírták tenni. Úgy hizzi, hogy ezen esetben könnyű volt volna, a kórgócz helyét kórodailag felismerni, ha akkor a chiasmábani tökéletes kereszteződést felvettek volna.

Ad 3) Bernhardt esetei, melyekben aphasia oldal féllátással jelen volt, szintén hangosan szólnak az uj boncztani adat mellett. Már Graefe megjegyzette, hogy guttaütés után hasonoldali (gleichseitig) láttérszükület gyakran marad fenn, azonban ő is mint Bernhardt a tünetet az egyik huzam megbetegedésére Vonatkoztatta. Ha tekintetbe vesszük, hogy Aphasiánál majdnem kivétel nélkül a Sylvius-féle árok falai s pedig kiválóan a baloldaliak szenvednek a vérömlés által, s hogy az eddig közölt esetekben, melyekben Aphasia hemiopiával együtt előfordult, ez utóbbijobboldali volt, nem tagadhatni, hogy ily esetekben a chiasma külső szögletének bántalmazottsága valószínűbb a huzaménál.

Ad 4) csak két eset hozható fel. Az egyikben (Demmetői) baloldali vérömlenyes reczeglob volt jelen; a hullában a jobb agyacsfélben tojás mekkoraságu vellősrák találtatntt. A másikban (Ber o n i u s-tól) baloldali mór után a hullában a jobb agyacs tentoriuma alatt rostdag találtatott, mely alkalmasint négydombra kihatott.

Ha szerző czikkét azon remény kifejezésével végzi, hogy jövendőbeli kórodai észleletek és bonczleletek a tökéletes kereszteződés tényleges voltát még inkább bizonyítani fogják, hozzá tehetjük, hogy az daczára mindannak, mit felhozott, ily érvényesítésre nagyon is szorul. Kísérletei igazán oly bonyolódottak és a nehéz kivitel folytán oly sötétek, hogy alkalmasint döntőknek nem fognak tekintetni az ítélő élettanárok által. Sokkal többet tanúsít a górcsői vizsgálat, mely mások által is történt hasonló eredménynyel. Legtöbb világosságot várhatunk azonban gondosan észlelt kóresetektől, melyeknek tünetei majd részletes bonczlelet által kellő értelmezésüket nyerendik. Mindenek előtt szükséges lesz ezentúl a hemiopiát tüzetesebben kutatni a perimeter segítségével, nevezetesen a két szemben való egyenlő vagy egyenlőtlen kiterjedését és éles vagy nem éles határvonalát szeműgyre venni, minthogy ezen mozanatoktól függ nagyobbrészt azon tünetek belbecse mely által a fél- vagy tökéletes kereszteződés plausibilitására vezettetik Ítéletünk.

Michel tanár górcsői nyomozások utjáu szintén megerősíti Biesiade ck i véleményét, miszerint a cbiasmában a látidegeknek tökéletes keresztözédése találtatik. Vizsgálatai főképen vízszintes átmetszetekre vonatkoznak, melyeken az idegrostokat még a chiasma határain túl is mind huzamba mind az idegtörzsbe követni bírta. Élettani kísérletek nevezetesen az egyik idegnek átmetszése vagy az egyik szemteke kiirtása által előidézett idegsorvadásnak tanulmányozása döntő eredményt nem nyújtottak, minthogy a sorvadási tünemények csak rövid darabra voltak felismerhetők.Csupán egy kutyában, melynek egyik szeme világra hozott hiba folytán vak volt, az idegsorvadás még a chiasmán túl is terjedett a huzamba, s ezen esetben a sorvadt idegrostoknak az épekkel való tökéletes keresztőződését észlelte.

Az idegrostoknak a chiasmában történő keresztözédése a különféle állatosztályokban különféle, és minteny jelemző vonást (typisch) képez azokra nézve. A legegyszerűbb mód a halaknál találtatik, hol a két látideg egymás felett fekszik, mig hüllőknél és madaraknál lemezbeli (blätlerförmige), emlősöknél szalmafonatszerü (Korb- oder Strohmattengeflecht) keresztözédés létezik. Ez utóbbihoz közel áll az, mely az embernél jelen van. M i c h e 1 mindezeket körülményesen leírja és rajzokkal mustrálja, fősulyt fektetvén a sajátságos helybeli viszonyokra, melyek a chiasmához szomszédos agyrészben találtatnak, nevezetesen azon öblöt illetőleg, mely épen a chiasma fölött fekszik és a harmadik agygyomrocscsal közvetlen közlekedésben áll. Ezen közlekedés nagy fontossággal bírna némely móreseteknek értelmezésében, melyek rögtön beállnak és vagy mindkét szemet egyidejűleg vagy hamar egymásután támadja meg, de azon kívül a hemiopia magyarázására nézve is, ha tekintetbe vesszük, hogy a nevezett öbölben meggyülömlött folyadék által gyakorolt nyomás az egyik esetben a chiasma közép, a másikban annak oldalrészét illetheti.

A hemiopiát illetőleg szerző helyesen megjegyzi hogy annak éles katárára nézve tüzetes nyomozások még hiányoznak kivált a perimeterrel, és hogy még az idegrostoknak a reczeg két felére való felosztása sincs tökéletesen ismerve. Említi, hogy a látdegrostok madaraknál az idegdomcsában kereszteződnek, mielőtt a reczegre átmennének, mire mind Schwalbe mind hazánkfia Mihalkovicz figyelmeztetett.

Végre megjegyzi, hogy tanulmányozásának befejezése után megtudta, hogy B r o w n-S é q uar d éllettani kísérletek által ugyanazon eredményhez jutott mint ő maga, a mennyiben a chiasmának a középvonalban történt átmetszése kétoldali mórt az egyik ideghnzamnak átmetszése pedig az ellenkező oldalon mórt eredményezett. (Arch. f. Optht. XIX. II. 37. 1.) H.

A Köthártyának amyloid elfajulása.

Lebek tnr-tól.

Ezen bántalom, jóllehet hogy az utóbbi évek irodalmában ismételve elő fordúlt, elég ritka és átalábau ismeretlen a gyakorló orvosok körében, miért is a göttiugeni tanár kimerítő tanulmányának eredményét t. olvasóink tudomására juttatni czélszerünek véljük. De vessünk előbb egy pillantást az esetnek kórodai képére, mely e tanúlmánynak tárgyát képezte.

A beteg 22 éves, joghallgató, ki erőteljes testalkata által kitűnik; szembaját kivéve, mindig egészséges volt. Életének 12 évében bal felső szemhéja lob nélkül alácsiingem kezdett, s ez így több évig tartván, 1866-ban Mooren műtéttel gyógyította. A nevezett szakférfiú akkor köthártyabajt nem talált, ennek eredete tehát csak 1867- re vihető vissza. Egy másik szemorvos látta a beteget 1868-ban, mikor m ndkét felső szemhéj az átmeneti redő túltengése folytán csüngő állapotban vala. A félholdszerü hártya szintén túltengett vala. de rögnek nyomát sem lehetett találni. 1869-ben mindkét szemben a félholdszerü hártya valamint a túltengett köthártya eltávolíttatott, mi által javúlás állott be. Végre 1870-ben egy harmadik orvos kocsonyás bujálkodást talált a bal felső szemhéjon, mely egész a porczhártya közép tájáig ért, és egész terjedelmében a szem egyik zugától a másikig műtét által eltávolíttatott.

Leber 1871 dec. havábau a beteg első megjelenésénél a köthártyának, nevezetesen az átmeneti résznek és a tülkhártyarésznek sajátságos túltengését találta, mely hasonló volt a rendkívül nagy mértékben fejlődött kocsonyás szemcsékhez, csak hogy még tömegesebb és némi tekintetben szokatlan küllemű volt. A szemtekék rendes állapotát mutattak. Egy évvel későbben a beteg újra megjelent. Már kívülről lehet a felső szemhéjak kivált a jobbnak megvastagodását felismerni. A köthártyának elfajulása mindkét szemben a hártya nagyobb részére terjed; leginkább azonban az átmeneti valamint a tülkhártyarészt illeti, kisebb fokban a porczrészt. Mind az átmeneti, mind a tülkhártyarész megvastagodott, részint elszórt durva kocsonyás szemcsék, részint sárgás, áttetsző, terimbeles kocsonyás beszürődmény által, mely a ha-onló szemcsés rögtől tömegesebb voltánál fogva különbözik. Már maga a beszűrődött anyag nagyobb vastagságot mutat, azonkívül a köthártya lapja szerint is tetemesen túltengett, úgy hogy itt-ott erős ránczokat képez. A bal szemben egy ily sárgás kocsonyás ráncz bújik ki a szemhéjrésből, mig egy másik a felső tülkhártyarészből indúlva föggönyszerüleg fedi a porczhártya felső részét.

A kisebb mértékben megbetegedett jobb szemen a tülkhártya a felső átmeneti részhez szomszédos tájának kivételével meglehetősen ment a bajtól; a félholdszerű hártya idomtalan dombort képez ; a felső átmeneti résznek belső fele igen bujálkodó, úgy az alsó is valamint a porczrész ; ez utóbbi nagyobb fokban mint a bal szemben. A porczrész megbetegedése — nyilván feszültebb volta folytán — különbözik a leírt átme .éti rész elfajulásától Itt majdnem egyenletes kocsonyás megvastagodás található, mely teszi, hogy a köthártya szokott színvonalán túl emelkedik; felületét sűrű finom hajszálé lényreczézet fedi, mely alatt, kivált nagyító üveggel, a sárgás beszürődményt fel lehet ismerni. Oly benyomást tesz, mintha a felületes edéuyreczézet az alsótól a beszűrődött anyag által elkülönítve lenne. Az alsó szemhéjak porczrésze nagyobb mértékben szenved a felsőkénél.

Többször jöttek elő vérzések. Aköthártyában a beteg főképen