Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-07-26 / 4. szám
53 54 szarumérőt választja, melyben a látát képezni akarja, csipesszel lögzit szorosan a szélen és azon irányban, melyben a láta képzendő és a külső sugár közepén kis gátos késsel (couteau a áriét) hatol be, mely épeu akkora nyílást enged, hogy a csipeszollóval könyen lehessen elbánni. Ezen gátos kés 6 mm. szélességű és a szaru vastagságát leszámítva, 4 mm-nyi nyilatot ad belsőben. Miután a kést nagyon lassan visszavonta, hogy iszamot elkerüljön, bevezeti a szivárványollót; a látaszélhez érkezve, az ollót egyik lapjával a szivárvány mögé csúsztatja és anyira elötólja a menyire a szivárványt bevágni kívánja. Ezután az ollót lassan visszahúzza. Változást a látán csak akkor láthatni, midőn a csarnokviz újból meggyűlt. Akkor látható, hogy a metszés szétterped és láta támad, mely annyival körzetibb a mint körzetiebben vágtunk be. A szivárvány bemetszés másik módja, a kettős szivárványbemetszés alkalmazásba jön, midőn már látacsukulat állott be. Feltétetik például, hogy a Graef'e-féle kivonás végeztetett és látazár következett be. Tudva van, hogy ezen esetben a szivárvány igen erősen a csukult láta télé vonva és többnyire kidomborodva van. Ezen esetben görbített gátos késsel 1 mm. távolban a szaruszéltől szúr be és pedig egyenesen a látacsukulatba. A késsel a szarun és a szivárványon át benyomul ; miután a kés visszahuzatott, közönségesen a szivárvány sebzési széle kissé visszarugódik és kis rés képződik. Azután az ollóval vagy egyszerű vágást tesz a szivárványba vagy kettőset A metszések szétnyílnak, mire tág láta jön létre. Ezen kettős szivárványbemetszésnél a szivárvány megnyílik, az álhártyák és a szivárvány igen gyorsan engednek; oly tünemény, melyet már Sharp pontosan irt le. „Fly open oud apear“ mondja Sharp, és ezen kifejezés egészen jellemző. A mi a kettős .szivárványbemetszést illeti, erősen meg van győződve Wecker, hogy a szivárványcsonkolást teljesen helyettesíteni fogja mindazon esetekben, melyekben látacsukulat hályogkivonás vagy sérülések után állott be. Oly könyen kivihető az, hogy minden mütő által el fog fogadtatni és annyi előnyt nyújt szemben a szivárványcsonkolással, hogy a ki néhányszor szivárványbemetszést végezett látacsukulatnál, bizonyosan nem fog a szívárványcsonkolásra visszatérni.*) Wecker egyszerű szivárványbemetszése az imént adott vázlat szerint, szintén mint a többiek módja, látaképlést czéloz ; Bowman módjától annyiban külömbözik, hogy a látaszél ollóval vágatván be elmarad az uj látával szemben levő szarurésznek meteszelési heg általi zavaritása ; de a toksértés veszélye :alán még nagyobb mint Bowman-nál, miről azonban csak a tapasztalat fog biztos felvilágosítást adhatni. Saját módomtól külömbözik mütételi két mozzanata, külön szaru-átjárat nyitása, a lataszélnek a tokróli közvetlen felszedése, a metszésnek óllóvali végzése és különösen láttani javalata által. Hogy nálam is támadhat szaruheg vonalas irányban, ott hol :i szivárványt a szaruhoz nyomva metszettem be, különbségül Wecker módjától, de egyezőleg Bowmannál azért nem hangsúlyozom, mert ez nálam inkább előnyül és nem mint Bowman-nál hátrányul szolgál a műtétel eredményére nézve. Bowman, Wecker és én egyezünk a szivárványnak sugárirányú látaszéli bevágásában. Wecker kettős szivárványbemetszése, melyet szintén csipeszollójával végez, Heurman-, Beer- és Graefe módjaihoz áll közelebb, sőt ezekkel a műtétéi első mozzanatára nézve egészen azonos és csak a második mozzanatban nyújt igen becses adalékot amazokhoz midőn a szivárványba történt bemetszést ollóval tágítja és megmaradását biztosítja. Czélja látanyítás és némileg lobellem hatás lévén, az elsőre nézve Bowman-nál az utóbbi tekintetében velem követ ugyanazon feladatot, bár kiviteli módja egészen más. Mind ezen kísérletekről, a szivárványcsonkolást egyes esetekben szivárványbemetszéssel helyettesíteni és a szivárványbemetszés kora és érdeme szerint visszahelyezését a szemsebészetbe biztosítani, a blrálatilag ellenőrző szemészügyfelek verdictuma fog végleg ítéletet megállapitni. De tagadhatlan, hogy figyelemre *) Zehender, klinische Menatsblätter für Augenkunde 1873. XI évfolyam, deczemb. füzet 382—384. lap. méltó mozgalom indult meg e téren és hogy remény nyílik, miszerint a szembetegek egy megfelelő csoportjánál egyszerűbben biztosobban és mint látszik kiterjedtebben fogunk segélyt nyújthatni. A szürke háiyog eltávolításáról Graefe Albrecht környi vonalmetszése szerint. Vidor tudortól, a pesti izraelita kórház szemosztályának főorvosától. Jelen fejtegetés 40 szemre vonatkozik, melyeken az utolsó 3 év lefolyása alatt a helybeli izr. kórházban végeztem a szürke hályog ellen műtétet. Az esetek száma oly csekély, hogy statistikai feldolgozásra alig érdemes, kivált ha összevetjük ezen számot azokkal, melyeket maga Graefe és többek között Knapp állítottak rendelkezésünkre az irodalomban. Nem is statistikai munka akar ez lenni számokra fektetett érvelésekkel, hanem igénytelen közlemény, melynek épen az adjon némi értéket, hogy a szerény hatáskörű szemész mily eredményeit bírja felmutatni ezen uj műtétmóduak, mely oly rövid idő alatt volt képes csaknem végkép leszorítani az ezelőtt általános uralomra vergődött szarulebenymetszést a napirendről; de meg az is fog talán némi becset kölcsönyözni a jelen közleménynek, hogy fősúly lesz benne azon esetekre fektetve, melyeknél nem volt semmi eredménye a műtétnes. és igy méltó tekintettel lesz Graefe Alfred hallei tanár azon becses felszólalására*), melyben többek között ez olvasható : rhogy jobban szeretünk a sikerről, mint a sikertelenségről szólani emberi dolog, azonban bizonyos körülmények között az ellenkező eljárás által nem teszünk kisebb szolgálatot az igaznak felderítésére.* Ezeket előre küldve szükségesnek tartom, mielőtt a tárgyalás érdemlegére áttérnék, meg némelyeket megjegyezni. Először is. hogy a régi szarulebenymetszést, minthogy műtői működésem csaknem egészen azon időbe esik, a midőn Graefe uj módját közölte, csak nehány esetben végeztem és igy kritikai összhasonlitásokra illetékesnek nem érzem magamat; ha mégis itt-ott a mütétmódok egyes mozzanatai kritikai latolgatás czéljából lesznek egymással szembe állítva, ezt az emberi természet azon gyengeségének vagy talán virtusának kérem tulajdonítani, mely kritika nélkül legyen az bár aprioristikus is, el nem lehet. Az uj módszerint végzett első műtéteknél Graefe azon tanácsát, mely szerint a szemet kihúzó műszerek — tompa horog vagy lapos kanál —bevezetésétől kíméljük meg a mennyire lehetséges, nem vettem figyelembe, hanem a tokmetszés után legott bevezettem a lencse mögé a lapos kanalat és eltávolítottam a lencsét. Ezt azért tevém, mert minden áron biztosítani akarván a lencsekivélelt, mint főczélját a műtétnek, a buktató müveletuél (Sturzmanöver) elkerülhetlen nyomástól apriori féltettem a Zinni-féle övcsét, illetőleg féltem az üvegtestelőeséstől, melyet könnyebben véltem elháríthatni a kanál azonnali gondos alkalmazása által. De az volt akkor reám nézve főleg irányadó, hogy a buktató műveletnél mulhatlanul szükséges, türelemből maga Graefe is kifogyott néha, és végre mégis a horgot vagy kanalat kellett bevezetnie oly időben, midőn már is neki eredt az üvegtest. Meggondolva ezen, habár nem sokszor beálló kedvezőtlen körülményeket, megemlékezve Iwanoff idevonatkozó becses vizsgálatáról, melynek az a folyománya, hogy az üvegtestiszamoknál nem kevés esetben üvegtestleválás áll be, annál inkább határoztam el magamat a kanál azonnali bevezetésére, mert mindezeken kivül leg • első esetemnél, melyről alább szólani fogok, oly körülmények állottak be, melyek a kanál bevezetésére kényszeritettek. Daczára annak, hogy az igy műtett szemeknél az eredmény elég kedvező volt, műtői ügyességem fokozatos fejlődésével mégis el~elhagytam a kanalat annyira, hogy az esetek utolsó két harmadánál alig volt alkalmam azt többé bevezetni. Hogy végre a nagy mestertől kijelölt útra tértem, ennek az volt természetes oka, mert a kielégítő eredmény még azért nem a legjobb, és a kórlefolyásokban itt-ott *) Archiv f. Ophth. 9. köt. 3. rési, 200. 1.
