Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-06-21 / 3. szám

34

44

függőleges irányban átmetszetvén nyilván kivehető volt, miszerint az a tökéletesen elfajúlt látidegből állott, s hogy a tekét hátúiról mellfelé annyira összenyomta, hogy ennek folytán valamennyi szemürbeli rész tönkrement. A dag csupán a látideg szemürbeli részére terjedt, és egészben rostos szövet által egymástól elválasztott tömlőkből állott, melyek őreiben kocsonyás anyag volt A górcsői vizsgálatból röviden csak az eredmény van följegyezve; hogy t. i. a dag szövetelemei megfelelnek azon Myxomanak, mely más idegeken gyakoita észleltetik.

Ifjabb Sichel is érint a látideg nyákdagjának (Myxoma gelatinosum) egy esetét 16 éves leánynál, ki 9 év óta szenved baloldali düllszemben, és S év óta ezen szemére tökéletesen vak; fájdalma sohasem volt; tekemozgatás csak kifelé nem lehetséges; tapintásra a teke szivacsszerü ; szemtükörrel nagyfokú túllátó szemalkat mellett tökéletes látidegsorvadás. A kiirtott teke mögött a látideg kocsonyás külemü anyagba volt burkolva, mely anyagot a górcsői vizsgálat nyákdagnak ismert tel, kiindúlással az ideg és annak burka között.

A hatodik eset Neumann E. tnr. által közöltetett és 20 éves nőre vonatkozik, ki 6 évig szenvedett főfájásban, s 3 év óta vette észre szeme elóbbretolúlását. Tekemozgatás csak fölfelé volt kissé nehezítve, láterő kevéssé gyengült; tapintásnál kemény mozdulatlan dag a teke mögött; ez a tekével együtt kiirtatván diómekkoraságúnak bizonyult, rajta a látideg szabadon vonult keresztül, úgy hogy a dag csupán a látideg külső burkával van összenőve, mig a belső burok fénylő, sima. Górcső alatt a dag szövete töraöttebb és likacsosan sejtes részre osztható; a sejtes rész gerendezése hasonlít a rákok gerendezetéhez, a burkok között órsó alakú, közepükben olykor megkeményedett sejtek; a tömöttebb rész durva rostocskákból áll, helyenként sűrűn csoportosúlt húsdagszerű sejtelemekkel. Neumann ezen dagot Psammom-nak nevezte, mi elfogadható, miután a látideg külső burka a kemény agykér folytatásának tekinthető.

Áttérve as általa megvizsgált esetekre:

Az első esetben a 10 éves fiúnál mérsékes düllszem mellett a teke mozgathatósága elég jó, de minden irányban gyengült. A kábítás alatt elővett kitapintásnál a külső szemzug táján dag terjedt a szemür méjébe; az ujjak 15—16'-ra számiáltattak, s Jäg, 16-ot képes volt még olvasni. Túllátó alkat mellett a töröközegek tiszták, teljesen átlátszók, idegdombcsa kissé duzzadt, szélei elmosódottak, maga fehérre elszinesedett. Eeczeg mintha homályos lepellel volna elfedve, csikóit külem mellett visszerei erősen belöveltek, kanyarulatosak, erősebben megtöltvék vérrel. A kórisme Becker tnr. által szemürbeli dagtól föltételezett ideg-reczeglobra (Neuro-retinitis) tétetett, és a teke nyolcz nap múlva kiizeltetett. A látideg azonnal a teke mögött kezdődő toj ásdad alakú dagba volt beágyazva; feszes tapintátú, egy helyen közel a tekéhez kicsucsorodó. Közelebbi vizsgálatnál a látideg a tekén túl kis darabra még változatlanúl halad a dagba, hogy rostjai azután egyszerre szétoszoljanak a dag egész szélességében, de úgy, hogy az idegszálak nagyobb része a dag körzeti részén belől marad, mintha együvé tartozó kötelet képeznének. A dag túlsó végén az idegrostok ismét egyesülnek az idegtörzsbe. Egy része a dagnak szivacsos, és pedig az, melyben szabad szemmel idegrostok ki nem vehetők; itt a hurkok közeit kocsonyás, áttetsző tömeg tölti be. A dag külfölszinét az ideg külső burka takarja, mely burok egészen a tülkhártyáig követhető. Teke rendes összeállású, hátúi kissé laposra nyomott; idegdombcsa kissé duzzadt, reczeg a megtekintés után Ítélve mindenütt odafekszik alapjához. Górcső alatt a külső idegburkot rendesnek, de a belsőt tetemesen msgvastagodva, számos igen erősen megtöltött véredényekkel ellátva találtam. A megvastagodás leginkább kifejezett ott, hol a belső burok az ideg külső falához illeszkedik, befelé a vastagodás lassanként apad. A belső buroktól hatalmas, igen kevés sejtes elemekkel vagy magvakkal biró kötszöveti geren- ! dezet nyomúl az idegbe ; ezen gerendezetek át és áttörik az ideg- j

törzsöt, képezve mindenik nyaláb számára vastag hüvelyeket, melyek azután ismét másodrendű sövényeket küldenek a nyalábok be'sejébe.

A vastagabb kötszövetes részekben számos, vérrel telt edény. — Maga az idegállomány egészen rendes külemmel bir ; a külső és belső idegburok Közötti hézagban széles, szalagszert! rostok, melyek hálószerüleg rendeződvék, és egyik buroktól a másikig hidakat képviselnek, s hordozói az itt található véredényeknek; ezen szalagszert! rostok tisztán kivehető üvegfényi! takaróval bírnak, s helyenként egész korongszerű sejtcsomókat hordoznak. M a n z és Michel ezen sejtlemezeket, vagyis frkozott sejtszaporodást a nyirkürnek lnbos folyamat következtébeni összenyomatásából magyarázzák, mely föltevés ezen esetben is egyedül elfogadható.

A dagnak tekéhez közelebb eső részében a kórkép lényegileg ugyanaz mint a túlsó végén, de azon módosúlással, hogy a kötszövetszaporodás az idegpamatok belsejében és az ideghüvelyen észreveletőleg nagyobb ; továbbá tisztán kivehető, mikép az ideg nem csupán egy síkban hanem különböző irányú sikokban lesz rostjáira szétosztva. A dag legvastagabb része is ugyanazon külemet mutatja mint a többi, és éppen nem lehet mondani, hogy az idegrostok sorvadtam volnának ; azonban itt már egy uj szövetelemmel, a nyákszövettel találkozunk, mely a kötszövetpamatok közeit kitölti ; ezen nyákanyagban találhatók a véredények legnagyobb számmal. A szivacsszerű dagrész leggazdagabb ilyen nyákanyagban, következéskép véredényekben is.

Felsoroltak alapján tehát ezen dogott „Fibroma myxomatodes“-nek lehetne nevezni, mely a látideg belső burkából és a Perineurium internum-ból indult ki. — Hátra van még röviden az idegdombcsáról és rétin ról némelyeket felemlíteni. A látideg a tülkhártyáni betérésénél még vastagabb a rendesnél, a dombcsa mérsékesen duzzadt; ezen duzzadtság nyilván csak a kötszövetszaporodásra vezethető vissza. Központi edények közül a visszér rendkívüli mérvben megtelt, közelében számos fehér vértekecsek; a rostalemez között és alatt elvonúló idegnyalábokat világos hézagok veszik körül, melyek edényhézagoknak bizonyulnak. Magában a reczegben igen csekélyszerűek a megváltozások, s csupán a visszerek teltebb voltára és az ezek körül felhalmozott nyáktestecsekre szorítkoznak. Ellenben bukkantam két figyelemre méltó tüneményre. Egyik az üvegtest odatapadása a belső határ hártyához (limitans interna . Én ezen körülményt csaknem minden esetben igy találtam, ahol az életben remeglob, az az más kórtünet között a reczeg eihomályosodása (Verschleierung) ki volt mutatható; ellenkezőleg nem emlékezem reá, hogy a bonczolatnál találtam volna akkor, hogy ha a reczeg ép volt. Miután valamenyi készítményemnél ugyanazon folyadékokat használtam, föl kell vennem, miszerint az úgynevezett reczegelhomályosodásoknál nagy szerepet játszik az üvegtest leghátsóbb rétegeinek vegyi megváltozása. Második felemlítendő tünemény a reczeg megránczosodása a túltelt visszerek körül. Erről a következő kóresetnél.

Erhártya egésaen rendes. Megjegyzendő végre hogy a gyermek jelenleg, egy év múltával, egészen jól érzi magát, s visszaesnek semmi nyoma.

A második esetben 4 ‘/2 éves gyermeknél a jobboldali dülszem keletkezését a szülök körülbelől egy évre viszik vissza ; a teke mozgékonysága minden irányban megvan, de, az főleg fölfelé korlátoltabb a rendesnél; szaru eihomályosodása miatt a háttér nem vizsgálható; tapintásra a teke igen érzékeny. A teke kiirtatván a mögötte fekvő hoszukás daganat a szem hátsó tengelyétől kezdve csaknem központosán körülveszi alátideget; összeállásra szivacsszerü. A látideg az idegdombcsán túl szemlátomást szélosbedett, némileg görbülve nem a dag tengelyének irányában, hanem oldalra tolva fekszik. A dag külseje a látideg külborka által van bevonva. A metszlapon már szabadszemmel kivehetők sárga szinü helyek különböző kiterjedésben, mely helyek gondosan szétszedve a górcső alatt nyákszövetnek bizonyulnak; ellenben az ezen helyekkel határos részek aprón likgatott, finom fonalakból álló hálót mutatnak, melynek csomós helyeiben meglehetősen nagy magvak láthatók, s ezen magvak keskeny protoplasmaszegélyel bírnak. Ezen górcsői kép egyedül a glio-