Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-06-21 / 3. szám
37 — 3«s — elhelyezésű mellső odanövéseknél a szárak előtti szarurészlet nagyon homályos volna, akkor a zárizommetszés nem volna biztosan kivihető, sőt az eszköz menete nem lévén jól látható és ellenőrizhető, toksérülés is könnyen jöhetne létre, itt tehát biztonság kedvéért inkább szivárványcsonkolás ajánlható, anyival inkább, mert a rés is kevésbé fog zavarni sürü homálynál. 2., Szivárványcsucsok, részletek és szárak benövései széli szarusebekbe, mindennemű de különösen a Graefe szerinti hályogkivonás után, úgyszintén szivárványcsonkolások és másnemű szivárvány mütételek után, midőn akár glaucománál akár más esetekben a végezett szivárványmütétel szabatossága e tekintetben hiányos és belőle ártalom várható vagy már beállt. Hogy tömlös (cystoid) hegeknél, ha ezek szivárványbecsiptetésből származnak, hasznavehető e eljárásom, még nem tudom, de alkalmilag meg fogom kisérleui a becsiptetett szár átmetszését, észlelve hogy a tömlös heg és a mellső csarnok közötti közlekedés megszünik-e. Az esetek e csoportjánál a többiek mellett a 4 szám alatt közölt mütételi változat is kényelmesen kivihető, ha a lencse már ki lett vonva. Ezen javalatcsoport a műtéti eljárás előnyeit úgy hiszem legmegkapóbban mutatja, mert ha p. o. Graefe szerinti hályog kivonás után a szivárványszár nem eléggé kivágottnak mutatkozik és a sebbe nőve marad, mi lehet egyszerűbb és czélravezetőbb, mint eljárásom szerint a szárt a heg közelében bemetszeni ás ez által a szárbecsiptetésből származó ártalmakat elhárítani ? 3., A most érvényben levő Graefe szerinti hályog kivonás után néha beálló szivárványfelhúzodás. Ez tudvalevőleg anyira kifejlődhetik, hogy a szivárványnak tágult és lelhuzott alsó része a szaru központjánál is jóval magasabban áll, és igy a láttanilag legjobban használható szarurészt hatályon kivül helyezi, sőt tekintve miszerint a felső szemhéj egyenes tekiutetirányu szemállásnál a szarunak közel fehső harmadát fedi, a látának felül megmaradt és a művi szivárványrés szárai között fekvő részletét is hasznavehetlenné teheti. Az ilyen esetekben alólról végzendő szivárványcsonkolás helyett szintén a tárgyalás alatt levő műtétmód egyszerűbb és épen oly sikeres eszközül szolgál. Ugyanis ha a szivárvány felhuzodás a szárak becsiptetéséből származik, akkor a szárak látaszéleni bemetszése a kívánt eredményt, a szivárvány alább szállását szülendi; ha ellenben a felhuzodás szivárvány lobok következménye, akkor a 4 szám alatti eljárással könyen sikerülend elegendő függélyes állású rést vágni, mely utóbbi művelettel egy időbeu köuyü lesz a netalán jelenlevő utóhályogban likat készíteni; sőt az ilyen eljárása szivárványcsoukolás fölött nevezetes láttani előnyöket is ad, mert a szemben képezett függélyes rés a haránt irányban tetszés szerint szűkíthető szemréssel együtt a mütöttuek kitűnő alkalmat nyújt szórköreit kisebbíteni és ez által a pápaszem javítás hiányait is közel megszüntetni, anyira hogy sok mütöttre nézve a pápaszem használata is csak kivételesen fog szükséges lenni. Hogy a sphincterotomia nem végezhető szűk hátulsó csarnok mellett, valamint hogy heveny lobos tünetek is időszerint ellenjavalják, felemlíteni is alig szükséges, bár nem kerülheti el a figyelmet, hogy utóbbi esetben inkább koczkáztatható mint a behatóbb szivárvány csonkolás. A mellső odanövéseknél végezett szivárványcsonkolás vég eredményei ismeretesek. Midőn helyettesítését ajánlom, felelni kell még arra, hogy előnyösebbnek bemutatott mütételi eljárásom képes-e állandóság tekintetében is olyan végeredményeket előállítani. Túllépném az eddigi mérsékelt tapasztalataimból következő folyományok horderejét, ha biztos felelet adására vállalkoznám. De hozzávetőleg szabad állítanom, hogy igenis, hasonló eredményeket képes létrehozni. Egy esetben a tágulni Kezdő heg ismét lelapult, és a szaru rendesebb görbületet vett fel, mit a látás javulása tett bizonyossá; más esetben a nagyon feldomborodott heg szintén visszahúzódott, a glaucomatünetek heveny és mulékony része azonnal teljesen megszűnt, a látás feltűnően javult; a többi esetekben csak prophylactics mütöttem.2) Hogy a végeredmények 2) Vannak szemészek, kik a hivatott eredményeket nem a szárbemetszésnek, hanem a csarnok akaratlanul történt lecsapolásának fogják a szivárváuycsonkoláséit felülmúlják, felérik vagy legalább anyira megközelitik-e, hogy a látazárizommetszés általános meghonosodásra biztos kilátással bírna, ezt csak számosabb megfigyelés fogja kimutathatni. A végeredmények egymáshozi viszonya feletti döntés azonban, mindég feltéve hogy maga az eljárás előnyösebbnek ismertetik el, csak a már jelenkezö kórfolyomatak megszüntetése kérdésében lehet aránylag könyü. mig a prophylacticus hatás kérdésében csupán a parallel esetek nagyobb sora vezethet megnyugtató Ítéletre, melynél ismét a positiv irányú döntés a kevésbé biztos, míg az esetleg negativ alakú ítélet könyebben hozható. Miután az 1. és 2. szám alatti javalatcsoport és igy maga a mütétmód eszméje főképen azon elfogadott nézeten alapul, hogy a mellső odanövések káros következményei a hegbe vonuló szivárványszárak vongálásaiból származnak, félreismerhetlen, hogy a mütétmód végeredményei egyszersmind ezen nézet criteriumát is képezni, és azt vagy törvény erőre emelui, vagy alapnélkülinek bizonyítani togják. De több, nagyon iehetö, miszerint képesítve leszünk a másodlagos glaucomfolyamat okainak eddigi tömkelegéből valamely részletet a tudomány világával áthatni. A felállított javalatok 3 szám alatti csoportját feltétlenül megállónak vélném. (Vége következik.) Kisebb közlemények a gyakorlatból. Hirschi.kr J. tud.-tói. I. (Köthártya alatti hólyagfértg. Cysticercus cellulosus subconjunctivalis.) Tudva levő dolog, hogy a hólyagféreg nálunk valamint a lajtántul sokkal ritkábban észleltetik mint éjszak németországban, oly annyira, hogy addig mig Graefe egy esetet a másik után közölt, évekig nem sikerült a bécsi korodászoknak egyetlen egyre találni, és élezés megjegyzésre szolgáltatott alkalmat, midőn 1857-ben Bécsben bemutottam az egyik példányt, melyet ugyanazon évben a mellső csarnokból éltávolitottam. (1. Arch. f. Ophth. IV. 11. 113). Daczára aunak, hogy az óta mind Bécsben mind nálunk az észlelők száma tetemesen szaporodott, a szembeli hóiyagféreg esetei nálunk még most is a legnagyobb ritkaságokhoz tartoznak, és ezért minden egyes eset-jóllehet hogy semmi uj adatot nem nyújt a dolog ismeretéhez-közlést érdemel. Az említett mellső csarnoki eseten kivül még kétszer láttam ezen élösdit az üvegtestben, és múlt év végén találtam azt először a köthártya alatt. F. T. 17 éves, állítólag egészséges hatvani leány, egyszerű de eléggé értelmes anyja tudomása szerint soha bélférgekben nem szenvedett, valamint hasonló bántalom a családban sem fordult elő. Decz. 4-én jelent meg nálam feltűnő halavány sárga arczszinnel. Mintegy 4 hét előtt vettek észre némi vörösséget a belső szemzug táján a szemtekén, mely nehány nap alatt múlt ugyan, mire azonban kisded gömbölyű dagocska mutatkozott, mely azon időtől gyorsau növekedett. A belső szemzugban, félig fedve a félholdszerü hártya által, borsónyi, gömbölyű, kékes színű, áttetsző dag találtatik, mely alapjában mozgatható ugyan, de a köthártya alatt tovább nem tolható. Fájdalom nincs, nem is volt; csupán a dag gyors növekedése aggasztja a leányt, ki attól tart, hogy a szemcsillag felé terjedése által elrutitani fogja. Mindeddig nagyobb részt a belső zug által fedve lévén, nem igen tűnik fel, és csakis a szemhéjak széthúzása után észlelhető részleteiben. Mind alakja mind keletkezési módja a mellett szólt, hogy tömlös daggal van dolgunk, de biztoson állítani, hogy hólyog féreg okozza, nem lehetett, mivel a kékes színű dag áttetszett ugyan tulajdonítani. De miután azon esetben, ha szivárványcsonkolás történt volna, szintén oly módon létrejöttnek állítanák az eredményt, nem szükséges hogy ellenük védekezzem, mert a szivárványcsonkolás érvei engem is fedeznek.
