Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-06-21 / 3. szám

37 — 3«s — elhelyezésű mellső odanövéseknél a szárak előtti szarurészlet nagyon homályos volna, akkor a zárizommetszés nem volna biz­tosan kivihető, sőt az eszköz menete nem lévén jól látható és ellenőrizhető, toksérülés is könnyen jöhetne létre, itt tehát biz­tonság kedvéért inkább szivárványcsonkolás ajánlható, anyival inkább, mert a rés is kevésbé fog zavarni sürü homálynál. 2., Szivárványcsucsok, részletek és szárak benövései széli szarusebekbe, mindennemű de különösen a Graefe szerinti hályog­kivonás után, úgyszintén szivárványcsonkolások és másnemű szivárvány mütételek után, midőn akár glaucománál akár más esetekben a végezett szivárványmütétel szabatossága e tekintet­ben hiányos és belőle ártalom várható vagy már beállt. Hogy tömlös (cystoid) hegeknél, ha ezek szivárványbecsiptetésből szár­maznak, hasznavehető e eljárásom, még nem tudom, de alkalmi­lag meg fogom kisérleui a becsiptetett szár átmetszését, észlelve hogy a tömlös heg és a mellső csarnok közötti közlekedés meg­­szünik-e. Az esetek e csoportjánál a többiek mellett a 4 szám alatt közölt mütételi változat is kényelmesen kivihető, ha a lencse már ki lett vonva. Ezen javalatcsoport a műtéti eljárás előnyeit úgy hiszem legmegkapóbban mutatja, mert ha p. o. Graefe szerinti hályog kivonás után a szivárványszár nem eléggé kivágottnak mutatkozik és a sebbe nőve marad, mi lehet egyszerűbb és czélravezetőbb, mint eljárásom szerint a szárt a heg közelében bemetszeni ás ez által a szárbecsiptetésből szár­mazó ártalmakat elhárítani ? 3., A most érvényben levő Graefe szerinti hályog kivonás után néha beálló szivárványfelhúzodás. Ez tudvalevőleg anyira kifejlődhetik, hogy a szivárványnak tágult és lelhuzott alsó része a szaru központjánál is jóval magasabban áll, és igy a láttanilag legjobban használható szarurészt hatályon kivül helyezi, sőt te­kintve miszerint a felső szemhéj egyenes tekiutetirányu szemállás­nál a szarunak közel fehső harmadát fedi, a látának felül meg­maradt és a művi szivárványrés szárai között fekvő részletét is hasznavehetlenné teheti. Az ilyen esetekben alólról végzendő szivárványcsonkolás helyett szintén a tárgyalás alatt levő műtét­­mód egyszerűbb és épen oly sikeres eszközül szolgál. Ugyanis ha a szivárvány felhuzodás a szárak becsiptetéséből származik, akkor a szárak látaszéleni bemetszése a kívánt eredményt, a szivárvány alább szállását szülendi; ha ellenben a felhuzodás szivárvány lobok következménye, akkor a 4 szám alatti eljárással könyen sikerülend elegendő függélyes állású rést vágni, mely utóbbi mű­velettel egy időbeu köuyü lesz a netalán jelenlevő utóhályogban likat készíteni; sőt az ilyen eljárása szivárványcsoukolás fölött nevezetes láttani előnyöket is ad, mert a szemben képezett függélyes rés a haránt irányban tetszés szerint szűkíthető szem­réssel együtt a mütöttuek kitűnő alkalmat nyújt szórköreit kiseb­bíteni és ez által a pápaszem javítás hiányait is közel megszün­tetni, anyira hogy sok mütöttre nézve a pápaszem használata is csak kivételesen fog szükséges lenni. Hogy a sphincterotomia nem végezhető szűk hátulsó csar­nok mellett, valamint hogy heveny lobos tünetek is időszerint ellenjavalják, felemlíteni is alig szükséges, bár nem kerülheti el a figyelmet, hogy utóbbi esetben inkább koczkáztatható mint a behatóbb szivárvány csonkolás. A mellső odanövéseknél végezett szivárványcsonkolás vég eredményei ismeretesek. Midőn helyettesítését ajánlom, felelni kell még arra, hogy előnyösebbnek bemutatott mütételi eljárásom képes-e állandóság tekintetében is olyan végeredményeket elő­állítani. Túllépném az eddigi mérsékelt tapasztalataimból következő folyományok horderejét, ha biztos felelet adására vállalkoznám. De hozzávetőleg szabad állítanom, hogy igenis, hasonló ered­ményeket képes létrehozni. Egy esetben a tágulni Kezdő heg is­mét lelapult, és a szaru rendesebb görbületet vett fel, mit a látás javulása tett bizonyossá; más esetben a nagyon feldomborodott heg szintén visszahúzódott, a glaucomatünetek heveny és mulékony része azonnal teljesen megszűnt, a látás feltűnően javult; a többi esetekben csak prophylactics mütöttem.2) Hogy a végeredmények 2) Vannak szemészek, kik a hivatott eredményeket nem a szárbe­metszésnek, hanem a csarnok akaratlanul történt lecsapolásának fogják a szivárváuycsonkoláséit felülmúlják, felérik vagy legalább anyira megközelitik-e, hogy a látazárizommetszés általános meghonoso­dásra biztos kilátással bírna, ezt csak számosabb megfigyelés fogja kimutathatni. A végeredmények egymáshozi viszonya feletti döntés azonban, mindég feltéve hogy maga az eljárás előnyösebb­nek ismertetik el, csak a már jelenkezö kórfolyomatak megszün­tetése kérdésében lehet aránylag könyü. mig a prophylacticus ha­tás kérdésében csupán a parallel esetek nagyobb sora vezethet megnyugtató Ítéletre, melynél ismét a positiv irányú döntés a kevésbé biztos, míg az esetleg negativ alakú ítélet könyebben hozható. Miután az 1. és 2. szám alatti javalatcsoport és igy maga a mütétmód eszméje főképen azon elfogadott nézeten alapul, hogy a mellső odanövések káros következményei a hegbe vonuló szi­várványszárak vongálásaiból származnak, félreismerhetlen, hogy a mütétmód végeredményei egyszersmind ezen nézet criteriumát is képezni, és azt vagy törvény erőre emelui, vagy alapnélkülinek bizonyítani togják. De több, nagyon iehetö, miszerint képesítve leszünk a másodlagos glaucomfolyamat okainak eddigi tömkelegé­ből valamely részletet a tudomány világával áthatni. A felállított javalatok 3 szám alatti csoportját feltétlenül megállónak vélném. (Vége következik.) Kisebb közlemények a gyakorlatból. Hirschi.kr J. tud.-tói. I. (Köthártya alatti hólyagfértg. Cysticercus cellulosus subconjunctivalis.) Tudva levő dolog, hogy a hólyagféreg nálunk valamint a lajtántul sokkal ritkábban észleltetik mint éjszak németországban, oly annyira, hogy addig mig Graefe egy esetet a másik után közölt, évekig nem sikerült a bécsi korodászoknak egyetlen egyre találni, és élezés megjegyzésre szolgáltatott alkalmat, midőn 1857-ben Bécsben bemutottam az egyik példányt, melyet ugyan­azon évben a mellső csarnokból éltávolitottam. (1. Arch. f. Ophth. IV. 11. 113). Daczára aunak, hogy az óta mind Bécsben mind nálunk az észlelők száma tetemesen szaporodott, a szembeli hóiyagféreg esetei nálunk még most is a legnagyobb ritkaságok­hoz tartoznak, és ezért minden egyes eset-jóllehet hogy semmi uj adatot nem nyújt a dolog ismeretéhez-közlést érdemel. Az említett mellső csarnoki eseten kivül még kétszer lát­tam ezen élösdit az üvegtestben, és múlt év végén találtam azt először a köthártya alatt. F. T. 17 éves, állítólag egészséges hatvani leány, egyszerű de eléggé értelmes anyja tudomása szerint soha bélférgekben nem szenvedett, valamint hasonló bántalom a családban sem for­dult elő. Decz. 4-én jelent meg nálam feltűnő halavány sárga arcz­­szinnel. Mintegy 4 hét előtt vettek észre némi vörösséget a belső szemzug táján a szemtekén, mely nehány nap alatt múlt ugyan, mire azonban kisded gömbölyű dagocska mutatkozott, mely azon időtől gyorsau növekedett. A belső szemzugban, félig fedve a fél­­holdszerü hártya által, borsónyi, gömbölyű, kékes színű, áttetsző dag találtatik, mely alapjában mozgatható ugyan, de a köthártya alatt tovább nem tolható. Fájdalom nincs, nem is volt; csupán a dag gyors növekedése aggasztja a leányt, ki attól tart, hogy a szemcsillag felé terjedése által elrutitani fogja. Mindeddig nagyobb részt a belső zug által fedve lévén, nem igen tűnik fel, és csakis a szemhéjak széthúzása után észlelhető részleteiben. Mind alakja mind keletkezési módja a mellett szólt, hogy tömlös daggal van dolgunk, de biztoson állítani, hogy hólyog féreg okozza, nem lehetett, mivel a kékes színű dag áttetszett ugyan tulajdonítani. De miután azon esetben, ha szivárványcsonkolás történt volna, szintén oly módon létrejöttnek állítanák az eredményt, nem szük­séges hogy ellenük védekezzem, mert a szivárványcsonkolás érvei engem is fedeznek.

Next

/
Thumbnails
Contents