Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-04-12 / 2. szám

29

3U

bizonyos értelemben hajlandó az annyiszor megdöntött régi elméletre visszamenni.

A nagy utrechti tanár erre nem sokáig hallgatott. Remek dolgozatából, melyben ezen kérdéssel újonnan feglalkozik mindenekelőtt szó szerint idézem Förster eljárása feletti ítéletét : „Förster ellátja a szemet bizonyos üvegekkel és consta„tál terjedelmes tért, melyben az nagyobb és kisebb olvasási „mintákat felismer — a nélkül, bogy a térnek határait viszonozná a betűk mekkoraságához és a látélesség fokához, mely „utóbbit nem is említ; a nélkül, hogy a fénytörést meghatározná, hogy a láta nagyságát, szabad voltát és összhuzódási „képességét figyelembe venné; a nélkül, hogy tekintettel lenne „a látának a felső szemhéj által részbeni befedésére mi olvadásnál létre jó lefeléirányzás folytán ; a nélkül, hogy magát a „felől biztosítaná, hogy a szem mindig csak az üveg tengelye „irányában nézzen — szóval a nélkül, hogy azon óvatossággal „járna el, mely büntetlenül még egy elvileg megczáfolhatlan „módszernél sem hanyagolható el. Es mivel felteszi, hogy a „talált tér szóródási körökben való látással meg nem magyarázható, arra tartja magát feljogosítva, hogy azt önkénytes meny„nyiség levonása után, alkalmazkodás fejében grosso modo számi„tásba hozza.“

„Még ha Försternek (vagy jobban mondva Home-nak) módszerre eivileg helyes is lenne, ily pongyola alkalmazás mellett „sem czáfolni sem bizonyítani nem lehet. De a módszer „nem helyes. Épen a szóban levő kérdésre nézve Helmholtz érthetőleg igy nyilatkozott: „„az alkalmazkodási képesség jelenlé„ „tének bebizonyítására szükséges, hogy a beteg ugyanazon szemsüveggel egy határozott távolságban levő tárgyat önkényt majd „„tisztán, majd roszul látni képes legyen, a szerint hogy szemét majd a tárgyra majd más távolságra alkalmazza.““

Arra, hogy a szemészeket óvatosakká tegye és az élettannal foglalkozó szakembereket megnyugtassa — úgy mond Bonders— nem volt szüksége uj nyomozásokra. Hisz nem is akarja Förster adatait kétségbe vonni, melyeket úgy ö mint minden szakember tapasztalásból ismer; csak arra volt szükséges figyelmeytetni. hogy belőlök nem folyik az alkalmazkodási képesség jelenléte. Mit is jelent oly nyomtatásnak különféle távolságban való olvasása, mely nem igélylí a szemnek tökéletes látélességét ? Ha Snellen XX számával teszünk kísérleteket, akkor Förster módszerével oly alkalmazkodási képességet találunk, milyennek még a legjobb fiatal szem sem örvend. Ha Förster 1 y2 ésIII-at kisebb távolságban alkalmaz,mint milyent a tökéletes látélesség kíván, akkor, jóllehet kisebb mértékben ugyanazon hibába esik: IV-el nagyobb, X-el még nagyobb alkalmazkodási képességet eredményezne. Csakis akkor, ha kimutatta volna, hogy bizonyos határok közt a 1 á télesség nem ugyanaz a különféle távolságokban, lehetne szó alkalmazkodásról. Miután ilyképen kétségen kívül áll, hogy igazi alkalmazkodásról szó nem lehet, hátra marad neki csupán, hogy megmagyarázza a jelenlevő szóródási körök mellett meglehetősen jó látást különféle távolságban.

Ezen kérdés megoldására két kísérleti sorozatot vitetett végbe Coert és Baumeister tanítványai által. Az első foglalkozott a látélességgel, mely találtatik innen azon ponttól, melyre a lencsenélküli, üveggel ellátott szem alkalmazva van. A beteg ül a Bonders által leirt optometer előtt, feje oly nagy távolságban van hypermetropiája fokához megfelelőig választott üvegtől, hogy a látélesség 10' vagy 15'-nyira éri el maximumát. E távolságnak helyes volta ellenőröztetik ^ és — ^íu-nyi üveg egymás utána hozzáadása által, mely két üveg a látélességet körülbelül ugyanazon mértékben leszállítja. Ha most egymásután Snellen egyes betümintái majd kisebb és kisebb távolságban a szem elhelyezésének és irányának gondos megtartása mellett megpróbáltalak, akkora látélesség szabatos módon csökkent a betűk közele désével még azon esetben is,hol a láta szűkülése s a befedett másik szem betérése az alkalmazkodási igyekezetét kétségen kívül helyezték.

A látélességnek a betűk közeledésénél észrevehető csökkenéséből kiviláglik az alkalmazkodás hiánya vagy legalább elégtelensége. A kísérlet azonban még döntőbbé lett az általi hogy a csökkent látélesség rögtön visszanyerte eredeti fokát, m,helyt az illető pótüveg az első üveghez csatoltatott. Bonders azon kívül még Förster eljárását is ismételtette több betegnél,hol aztán Försteréhez hasonló eredményekhez jutott; itt azonban a tökéletes látélesség szintén cs k a kellő pótüveg hozzáadása által jött létre, jeléül, hogy a szem az egész moztérben olvasott ugyan, de nem alkalmazkodott.

Hogy Förster fiatalabb egyéneken nagyobb (látszólagos) alkalmazkodási képességet talált, onnan van, hogy ezeknél átalában nagyebb látélesség találtatik mint idősöbbeknél. Jellemzetes tünemény a kísérleteknél az volt, hogy atropin, mely az igazi alkalmazkodási képességet bénítja, a látszólagos alkalmazkodást csupán azon mértékben szállította alá, a mely mérték a látatágulatnak épen megfelelt. Coert egyik esetében plane annak növekedését észlelte.

A második kísérleti sorozat a szóródási körök tanulmányozása körül forgott. Ezt Bonders még nem tartja befejezettnek, azonban a már nyert eredmények nyomán is bírja a nagy tért meymagyarázni, melynek határai közt a lencsenélküli szem üveggel olvasni képes. Kiindulási pont gyanánt áll a törvény, hogy a szem annál inkább képes a betűk alakját megismerni, minél kisebb a szóródási kör az elmosódott reczegkép mekkoraságához képest. Miután felt enni nem lehet, hogy az aphakiában szenvedő szem üveglencsé vei azon ponton kívül, melyre alkalmazva van, kisebb szóródási köröket nyerne, mint a rendes szem, sőt az ellenkező viszony áll fenn, (mit Donders az ismert fénytörési törvények nyomán kimutat), már a priori valószínű, hogy csak is a láta kedvező mekkorasága és alakja az. mi a látszólagos alkalmazkodást némely aphakiánál megmagyarázza.

Az ezt kimutató kísérletek kétfélék. Az elsőkben magok a szóródási körök tárgyilagosan tanulmányoztattak egy azokat felfogó ellenzőn, egy második sorozatban nyomoztatott a szóródási körök viszonylagos mekkorasága, mely mellett az alkalmazkodási képességétől atropin által meglosztott rendes szem, hol szabad látával hol 3 — 1 mm.-nyi ükön keresztül betűket felismerni képes. A táblázatból kivehető, hogy aránylag annál nagyobb szóródási körök töretnek el, minél kisebbek a reczegképek — ha ez utóbbiak csa k nem oly kicsinyek, hogy a látélesség határaiba esnek. Összehasonlítás kedvéért aztán a Z : b (a szóródási körnek vizonya a reczegképhez) két aphakia-esetnél számíttatott ki, és úgy staláltatott, hogy a szóródási körnek e viszonya nem tért el lényegesen azon viszonyoktól, mely mesterséges alkalmazkodási bénulás alatt mutatkozott.

Már ezen kísérletek világosan tanúskodtak arról, hogy a lencsenélküli szemnek szóródási körei nem kénytelenének bennünket igazi alkalmazkodást feltenni. A dolog még szembeszökőbb, ha az atropinizált rendes szem Förster eljárása mellett olvasási képességéről értesülünk, melyet alkalmazkodási szélességben kifejezve Baumeister saját szemén 4 mm.-nyi likkal SnIII-ra nézve M=i-nek talált, tehát épen oly nagy látszólagos alkalmazkodást mint Förster aphakiánál. Bonders hiszi, hogy a lencsenélküli szemek olvasási képessége e számok után többé nem lesz nek csudálatosak. (Accommodationsvermögen bei Aphakie. Von Prof. Dr. Förster in Breslau. Klin. Mon. X. Jahrg. 1872. S. 40.—Über scheinbare Accommodation bei Aphakie. Von. F. C. Donders Arch. f. Opth. XIX. I. S. 59.) H.

Köthartya alatti hályogkivétel.

HÁSNÉK tl\-tÓl.

H., ki még mindig azon törődik, mily módon lehetne a lebenymetszést tökéletesbiteni, állítólag uj javító inditványnyal lép fel, mely abban áll, hogy a szokásos, a tülkhártya határáig érő alsó lebeny metszése után a köthártyalebenyt nem metszi keresztül egészen, hanem a belső zug felé két—három vonalnyi széles