Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-12-21 / 6. szám
81 82 fölött, részint ha az anyaghiányt bármi segédfogás által egyesíteni akarnék is, a lebeny könnyen feszülést szenvedhet, s így a jó gyógyipar megakadályoztathatnék. Kevésbé kedvező eredményt nyerünk külalakra nézve, ha a pótanyagot egyenesen az orr fölötti bomloktajból vesszük. Itt ugyan Petit-féle varrattal a támadt anyaghiányt mindég minden nehézség nélkül egyesíthetjük, tehát csakis vonalos heg marad vissza, de az áthajitásnál 90° írunk le, tehát nagyobb bőrcsomagot kapunk a belső zugnál, oly helyen, hol a meglevő^ mélyedés következtében a két sebfelület egyes pontjai kevésbé érinthetik egymást tökéletesen, s a két bőr közti külömb ség is feltűnőbb. Még kevésbé kedvező az eredmény ha alsó szemhéjat akarnánk a kérdéses modorral képezni. A pofabőr zsirdús kötszővete még inkább elvitt az alsó szemhéj lágy vékonyságától, s a hurka szerű vastag új szemhéj itt mint bőrtömeg igen kellemetlen benyomást okozhat, s ha e czélra a halántéktájt akínník igénybe venui, nagy fordítású szög miatt magas alaktalan bőrkúpot kapnánk, mig egyátalán kérdéses mily befolyást gyakorolna a későbbi zsugorodás az alsó könypont helyzetére. Az alsó szemhéj teljes kiszegélyénél kitűnő szolgálatot tesz Dieffenbach modora, mely szerint képzett héj leginkább megközelíti a rendeset, de kivitele sokkal nehezebb. Mig a fenn említett modornál mintegy segítségünkre jön a fölső szemhéj, és a lebeny kite jedésém'k meghatározása korántsem képez .nehézséget, mert javulásra mindig számíthatunk, addig itt egy rövidre szabott lebeny az eredeti állapotot minden esetre csak rosszabíthatja. minden utójavítás sokkal nehezebb. Fősulyt kell feklttnünk a lebeny kiterjedésére, átalában alapjának átmérőjére, s azon háromszögű anyaghiány csúcsára, melyet a lebeny elhelyezése, s a lehúzott szemhéj fölszabadítása illetőleg visszahelyezése tekintetéből okozunk, s a belső szemzugtájra. A lebenyt itt hosszabban illetőleg csúcsát mindig sok- i kai magasabbról vehetjük mint a rendes szemhéj széle, mert | mihelyt az utóbbit visszahelyeztük, s a lebenyt lekészítettük a szomszéd lágy részek lesülyednek, s a fedeud'ő anyaghiány nagyobb lesz. továbbá a lebeny folyton, s nagy arányban veszt hosszából, mivel tompább a keretül készített háromszög csúcsa, minél szélesebb a lebeny alapja, és ekkor annál nagyobb bőrcsomag tömörül az átcsavarás helyén össze. Minden a dolog lényegéből önként folyik. Minél hegyesebb a háromszög csúcsa, annál közelebb áil a négyszögű lebeny belső szára a háromszögű anyugh’ány orrfelüli szárához, minél keskenyebb a lebeny alapja annál revidebb utat kell a külső oldalszárának leírni, hogy a háromszög teljesen fedessék. Ha a lebeny alapja kétszer oly széles, mint csúcsa felvéve, hogy az egész alsó szemhéjat kell pótolni, a kellő áthelyezés nem is jöhet létre, a lebeny -hosszából egy hüvelynél többet felemészt, s nagyobb púpot képez egy j galambtojásnál a háromszögű anyaghiány csúcsával. Ezen kö- I rülményt sajnosán tapasztaltam tanulmányozásom első időszaké- j ban, midőn a gyógyipar biztossságát a lebenyalap szélességében i kerestem ; kis mogyoró nagyságú börcsomayot kaptam a többször • említett fordítási ponton, ha a lebeny alapját csúcsával egyenlő szélesre szabtam. Azonban redözetnek még nyoma sem jött létre, ha az alap keskenyebb volt csúcsánál, ha a kettő úgy aránylott egymáshoz, mint egy a háromhoz. Okom ezen módosításomat megbánni nem volt. Az utólsó esetem egy leányt illet, kinél bőrlarkas által támadt az alsó szemhéj kiszegélye. A lebeny alapját keskenyebbre vettem csúcsánál, pedig ennek egyedül fölső harmada volt ép. alsó része helyenkint ibolyaszinü, helyenként fehér fényes kiemelkedő hegszövetből álló t, de heges volt az anyaghiány széle is, mellyel egyesíteni kellett. A műtét terét még negyedév előtt egyes beszűrődött csomók, fekélyek lepték el, melyeket ezüst éleggel kellett érinteni, s higanytapaszszal fedni, a gyógyúlás gyors hegedés által történt, s a csavarás heh ón a redőnek még nyoma sem maradt vissza. Fölbátorít ennek folytatására ezentúl nem csak magam csekély tapasztalása, hanem azon körülmény is, hogy a sebészek orrképzés alkalmával a homlokból vett lebeny alapját mily keskenyre veszik anuak csúcsához képest az áthelyezés alkalmával 180 fokot Írnak le. Végre föl kell említenem a belső szemzugtájot, az alsó könypontot. melynek nem lévén támpontja, azt saját, s a lebeny önsúlya és a zsugorodás ellentétes iránya oly könnyen kimozáithelyéböl, ott oly könnyen kifordulat marad vissza. Ezen hátrányt csakis az által ellensúlyozhatjuk, ha a lebeny belső csúcsának tehát a belső zug felüli részének támpontjául nem az alsó szemhéjat magát vesszük, hanem a lebeny nevezett csúcsát magasabb résszel hozzuk érintkezésbe, az orr oldalrészével, a belsőzug szálagának magasságában. Ekkor a zsugorodásnak határ van szabva, huzó ereje az ingatag alsó szemhéjra hatni megszűnt, támpontja szilárd. Midőn tehát a szemhéj szélét rendes magasságára visszahelyeztük, s e czélra szükséges háromszögű anyaghiányt rnegkészitettük. ennek azon csúcsát, mely a belső eresztékhez esik, a rendes szemhéjszél színvonalán felebb visszük, hogy így a lebeny megfelelő csúcsának szilárd támpontot adhassunk. Némi érdekkel birand, ha felemlítem azon módot is, melyet utójantásúl használtam midőn a szemhéj belső harmadán kiszegély maradt hátra. A műtét után 3 hónapra ugyanis egy metszést tettem, mely a belső zug szálaga fölött kezdődött, s lefelé a vonalos hegben haladt ivszerűleg a pofacsont széle középéig, a lebenyt most alá ástam, hogy az mozgathatóvá lett, s föltoltam, miáltal a belső ereszték magasabban fekvő pontokkal egyitethetett, rendes helyére jutott, A művelet kitüuőeu sikerült, s úgy hiszem hasonló esetekuél alkalmazva, mindig jó szolgálatot teend. A mi ezen modor (Dieffenbach) szépészeti oldalát illeti az előbb emlitett fölött (Fricke) sokkal magasabban áll. Itt a lebeny nem csak azért nem kuposodhatik fel, mert szilárd alapon nyugszik, mely a körkörös zsugorodá-nak gátot vet, hanem egyszersmind a lebeny egyenlő vastagságú bőrrel egyesitetik, s a heg teknyő alakú mélyedést nem képez. Mig Fricke s Dieffenbach eljárása szerint mütevésem mindig sikerült, addig a tévesen Sámsonnak tulajdonított modor szerint (Szimanovszky) 5 közül teljesen egy sem. Az eljárás ha azt tankönyvekben leírva és lerajzolva látjuk, annyira megnyerő, hogy midőn első kísérleteim nem sikerültek, inkább hajlandó voltam a hibát magamban mint magában a mütétmodorban keresni, s adandó alkalommal újra hozzáfordultam, mig azon meggyőződésre jutottam, hogy a rósz eredmény oka a nagy viszeres pangásban rejlik, mely a lecsüggő háromszögletű lebeny hegyes csúcsában támad. Ez már kivétel nélkül lekészítés időtartama alatt, bár mily rövid volt is az. megkékült. s más napra elhalt. Hiába ügyeltem, hogy az egyesítés alkalmával feszülést ne okozzak, nogy a lebeny új fekhelyének minden pontjaival összetapadhasson, a kettő közt véralvadék ne maradjon, eredmény nélkül alkalmaztam a csúcsra nadályt, eredmény nélkül scarificaltam, a kékes szinti csúcs elhalt, el kelle azt távolitanoin. A támadt anyaghiány genyedés által gyógyúlt, a geny a Petitféle varratok közé szivárgott, ezek is szétváltak, s így az arczbőr az elhalt csúcsai kevesebb lett, a kiszegély legjobb esetben csekélylyel javult, sok esetben sőt vosszabúlt is, a mint a csúcsból kisebb vagy nagyobb része halt el, a mint kötözés által a feltolt szemhéjat helyében megtartani a hegedés okozta lehúzást ellensúlyozni lehetett. Adams és Ammon követése által is sok szép sikert arattam, s minthogy Adam modora mint elavult elvettetett, védelmére pár szóval akarok járulni. Javalva van mindkettő mint már említém, a kiszegély azon neménél, mely hosszas köthártyalobok folytán jön létre, ha az alsó szemhéj minden rétegében meglazulván, s meghosszabodván lesülyed. Adams a meghosszabbodott részt a szemhéj egész vastagságából háromszögletű darab alakjában távolítja el , melynek alapja összeesik a szemhéj szabad szélével, lefelé irányított csúcsa pedig erre függélyesen áll; mig Ammon ezen eljárást olyformán módosítá, hogy az eltávolítandó háromszög egyik szára vízszintesen a külső szemzug ineghoszabbításába esik, s ha most a tett anyaghiányt egyesítjük, a meghosszabbodott szemhéjat nem csak megrövidettetük, hanem egyszersmind emeltük í
