Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-11-02 / 5. szám
67 68 18 án a jobb szemen ujjakot olvas 10', a bal szemen 7'nyira. — V20 szemer baloldalt. A beteg, tér szűke miatt a kórodából elbocsáttatott s a befecskendezések járóiag folytattottak. Fölöslegesnek látszik mindazon látkisérleteket felsorolni, melyek a két befecskendezési sor alatt végeztettek. Minden sor Vjn Vis Vi* szemer befeeskendezésből állott, mely 24 érában egyszer, felváltva majd a jobb, majd a bal halántékba történt. A látképesség bá: az első fecskendezések után, mint fennemlítettük, feltűnően javult, a későbbi fecskendezések alatt tetemesen ingadozott — rendesen 10/20S és 18/20o közt. Az elbocsátás napján, deczemb. 7-én, esetlegesen ujjakat csak ll'-nyira olvasott. Folyó évi márczius 21-én a beteg megint megjelent, és jobb szemén 10', a bal szemén 16'-nyira volt képes ujjakat számlálni. Nehány héttel ezelőtt röviden értekeztem a beteggel, ki azt állította, hogy látképessége az utolsó vizsgálat óta nem változott. Ezen eset több érdekes mozzanatot nyújt, miért is közlésre érdemesnek találtam. Mindenek előtt a látképességnek gyors apadása, a látideg lobos bántalam következtében egészen a tökéletes mórig; továbbá maga a látideglob, mely vérpangási látideglob mintájául szolgálhatott; a fényérzésnek újra beállása, körülbelül 4 héti tökéletes mór után; és végre a látképességnek feltűnő javulása a strychnin bőr alá fecskendezése következtében. Mi okozta légyen a két oldali vérpangási látideglobot, hol volt és miben állott ennek oka a koponyaürben — mi mellett a két oldaluság szóll — egyéb agytünetek hiányában, arra csak „vagy — vagy“-gyal tudnék felelni. III. A reczeghártyának egy sajátságos fösteny elfajulása. Folyó év august 8-án egy Dombrovics Anna nevezetű 70 éves asszony jelenkezett mint járóbeteg. Mintegy 12 évvel ezelőtt férje halálát siratta, és figyelmeztetve , hogy szemeire ügyeljen, azokat egyenkint megkisérlette és észrevette, hogy a bal szemmel roszabbul lát; a látás e szemen lassan lassan mindegyre fogyott, mialatt a jobb szemen ép maradt , mig a beteg 3 évvel ezelőtt észrevette, hogy a látás e szemen is gyengül. Egy orvos, kinek tanácsát akkor kikérte, jobb szemi kezdődő szürke hályogot kórismézett, mesterséges világítás nélkül. Akkor különben a jobb szemen a látás még jobb volt , mint a balon, de mindegyre fogyott és egy év óta csakis fényérzésre apadt, mig a bal szemi látásnak csekély maradéka utóbbi időben nem változott; alkonyködi tünetek nincsenek. Szülői vérrokonság nem létezett. Jelen állapot. Mindkét szem külsőleg rendes. A bal szemen a fénytőrő közegek tiszták. A szem háttarében mindenekelőtt egy széles fösteny út tűnik fel, mely kerülék alakjában a látidegdombcsát és a sárga foltot akként veszi körül, hogy belső vége a belső látideg szélhez közelebb fekszik, mint külső vége a sárga folthoz. Sőt egyes nyujtványok egészen a látidegszélig mennek. A fösteny a reczeghártyában és fölötte van és a retinitis pigmentosa-nál előforduló sajátságos alakot mutatja; az egyes alakok azonban nagyobbak és úgy néznek ki, mintha keresztül lennének szurkálva, Helyenkint oly tömötten áll egymás mellett és fölött, hogy alapjáról semmi bizonyost nem állíthatunk ; más helyeken azonban, hol a fösteny nem oly tömött , mint különösen a látidegtől befelé, valamint a kerülőknek szélein imitt amott többé kevésbé világos foltok láthatók, melyek az érbártyafelhámnak és helyenkint a gyurma föstenynek is elszinesülésére, illetőleg eltűnésére mutatnak. Az edények az illető helyeken a fösteny által fedetnek, és a mennyire a fösteny közt még láthatók, többnyire falaikban föstenyt tartalmaznak, mely által itt ezek megvastagulnak. Itt oszlik például egy fölfelé menő nagy ütér két ágra , melyek közül a belső kezdetben feltűnően szűk, a festeny közt szélesebb lesz , föstenytömecseket tartalmazó falának vastagulása következtetőben , mig a föstenyöven túli körzetes részében megint szűk. Különben nehány edény még az övén túl is egy darabig föstenyt tartalmaz falaiban. Az egész föstenyőv magasabban feküdni , azaz a reczeg fölszinére emelkedni látszik, különösen a belső látidegdombcsaszélen levő nyujtványok emelkednek ki, laza, rongyos szövet alakjában. A látidegdombcsa zavaros szürke, könuyedén vájult, külső felében egy majdnem idegdombcsa átmérőjű széles érhártyasarló által van körülvéve, mely nem áll egyébbről, mint a felhám elvesztéséből, és kifelé élesen van határolva, mig két vége befelé a fösteny világos alapjában elvész. Az üterek igen szükek, a visszerek kevésbé. A sárga folt sötétvörös, finom szemcsés hely által van jelölve, mely fönnálló képben (a közép fokban tullátó szemben) majdnem háromszor kendermagnagyságú, tojásdad alakot mutat, s mely világos, a körzetbe kisugárzó kör által van körülvéve. Ezen világos körben nehány kis fénylő pont látható (többé kevésbé előre haladott érhártyasorvadás). A föstenyőv által bezárt téren is imitt amott egyes kis világos pontok láthatók. Érhártyafősteny meggyülése sehol, sőt a sarló szélén sem létezik. A fösteny övtől kiebb a reczeghártya semminemű változást sem mutat. A beteg a reczegnek egy felső részével ujjakat olvas bizonytalanúl 11/2 lábnvi távolságban és egy központ láttéri folttat (centrales scotom) bir , melyben a beteg csak kézmozgást ismer föl , és mely 1 lábnyi távolságra a táblára vetve a következő alakot mutatja. 5" 51< « a láttérnek belső része. 3" Ezen scotomának meghatározása természetesen csak megközelítő, mivel a beteg a sárga folttal rögzíteni nem volt képes, és így annak szabatos mérése nem volt lehetséges. (A beteg a táblától 1 lábnyi távolságra állván, ujját szemének magasságában arra tette , azaz szemét annak irányába helyezte, mely eljárásánál az én ellenőrzésemen kívül, a helyes rögzítés jeléül szolgált, hogy a beteg ujját nem látta). A jobb szemen a lencse tökéletesen zavaros, de még felpuffadt és gyöngyházfényt mutató; a láta visszahatása, fényvetület és a szemteke összeállása rendes, a fényérzés a reczegnek egy felső részével élénkebb, mint a középponttal. Ez utóbbi tünet miatt nagyon valószínűnek tetszett nekem , hogy a szem hátterén, a bal szemi változásokhoz hasonló bántalom létezett. Megvallom, hogy az asszonynak strychnin bőr aláfecskendezést nagy óvakodással csak is azért ajánlottam, hogy őt tüzetesebb vizsgálat kedvéért, nehány napra visszatartsam. Mekkora volt tehát csodálkozásom , midőn a beteg u harmadik (%4 szemer) befecskendezés után azon jelentéssel lépett be, hogy úgy szobájában , valamint az utczán is észr vette, mintha jobban látna, és valóban a körzeti látás annyira javult, hogy a beteg három lábnyi távolságra ujjakot pontosan számlálni képes volp A következő V20 és V15 szemernyi befecskendezések semmi további javulást nem hoztuk létre , miért is a befecskendezéseket beszüntettem. Nehány nappal ezelőtt újra láttam a beteget. Azt állitá, hogy már otthon tapasztalta, miszerint látása időközben még inkább javult volna, mit most annyival inkább hisz, mivel a tanteremben levő tárgyakot jobban képes megkülönböztetni. A látkiséilet ugyan is mutatta, hogy az asszony 5 lábnyi távolságra ujjakat zzámlálni képes, és csakugyan magam sem látok jobban , ha szememet ugyanazon irányba helyezem. A többi körzeti látás is az enyémmel összehasonlítva minden tekintetben rendes. A színek pontosan megkülönböztetnek. A láttérközepi folt a táblán már nem is határozható meg, mivel a központi látás is annyira javult, hogy a beteg jelenleg a fcotomán belül is a fehér krétát a fekete tábla alapján megismeri. A szemtükör segítségével a reczeghártyára vetett kis lángképet a beteg
