Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1873-03-09 / 1. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 10-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 1. SZám. Vasárnap, márczius 9-kén. 1873. Tartalom: Hirschler Ignácz tr. Kisebb közlemények a gyakorlatból. I. Láttompulat szülési ránggörcsök után. II. Heveny glaucoma gyermekagyban. Irodalom. Beiträge zur Therapie der Myopie v. Prof. Dr. II. Schiess-Gemuseus. — Handbuch der speciellen Augenheilkunde von Dr. C. Schweigger. — E i 11 o r C. tr Pestanyagi szivárványhártyalob. — Becker Otto tnr. A reczegbeli vérkeringés szemtükörrel látható nehány tüneménye felett. — E y d e 1 tnr. A glaucoma tanához. — Hirschberg tr. Adatok a megvakulás kortanához. — Barthold Emil tr. Az emberi szem jéglencséjének megcsontosodása. — Pelt z er tr. Az érhártya megbetegedései visszatérő láz után. — Schreiter P. E. tr. A röphártya vizsgálatához. — C o h n Herrn, tr. Uj szemtükör a fénytörésnek gyors meghatározására. Kisebb közlemények a gyakorlatból. Db. Hibschlek iGNÁcz-tól. I. Láttompulat szülési ránggörcsök után. A szaktudomány rég óta ismeri azon rögtöni megvakulási eseteket, melyek a szülés alatt fellépő ránggörcsök kíséretében állanak be, de azért nem mondhatni, hogy az ily módon beköszöntő mór közelebbi okait mineddig alaposan tanulmányozta volna. Ha az idevágó irodalmat lapozzuk, azt vesszük észre, hogy ezen neme a mórnak bizonyos átalános szempontból tekintetvén, a szerzők szerint úgy tetszenék, mintha mindig ugyanazon alap-oknak köszönné eredetét, mig ellenkezőleg részemről meg vagyok győződve, hogy egymástól nagyon elütő oki mozzanatok azok, melyek az egyes esetekben a megvakulást előidézik. Mackenzie munkájának franczia kiadói *) az általuk szerkesztett pótkötetben a szóban levő kórnemet a látideguek terhesség alatti vértorlódása vagy lobja által keletkező mórral együttesen taglalják. Szerintük a terhességi mór (amblyopia) et amaurosis gravidarum) vagy a terhesség alatt lép fel, vagy — a mi sokkal gyakrabban történik — a szülés alatt vagy után; oka vagy a fehérnyevizelés vagy a hugyvér (uraemia), ha amaz, akkor a vese-reczeglob minden tüneteit mutatja. A látzavar némely esetben csekélyfoku, némelykor azonban egész a vakságig fokozódik, rendesen más kórjelek kíséretében, úgymint, ránggörcsök, az arcz és végtagok vizenyője, fejfájás, hányás, kábulás stb. A mór, mely hevenyen áll be a szülési görcsök alatt (amaurosis puerperalis) kevésbé súlyos mint az, mely lassan és haladóan lép fel; mig ez utóbbi több hónapig tarthat, az előbbi hirtelen szokott megszűnni a rángások kimaradásával. Ennyiben áll az egész leírás, melyet a nevezett szorgalmas kiadók az irodalmi adatokból merítettek. Azonkívül említenek egy esetet, melyben kilencz egymásra következő terhességben ránggöresök jelenkeztek mór kíséretében, egy másikat, melyben Lee a mesterséges kora-szülést vette igénybe, mi által az albuminuria és a mór fokonkint csökkent, végre Arnold egyik közleményére utalnak, mely szerint hihető, hogy a terhességi mór agybántalommal függhet össze. Hasonló a terhességi mórra vonatkozó tapasztalatokat közöltek Beer, Eastlake és Lawson. Igen természetes, hogy szülési ránggörcsökkel fellépett mór eseteiben könnyen gondolhatni arra, hogy ez ueóbbi a fehérnyevizelési reczegbántalom utján jött legyen létre. Hogy ez pedig nem áll átalában, a kővetkező két eset mutatja. Itt csak arra akarok még figyelmeztetni, hogy az imént idézett franczia-aDgol munkában úgy az albumiuuria mind az uraemia szerepel, mint a szóban levő mórnak lehető alap-oka. Hasonló*) Traité pratique. Supplement publié par Mm. Mackenczic, Testeim et Warlomont 1865, p. 555. képen Nágel*) is említi a terhes nők mórját mint olyant, mely talán uraemikus alapon keletkezik. A következő két eset nem feg ugyan arra szolgálhatni, hogy a vérbetvegyre nézve, mint átalában a közelebb} nosogeneticus mozzanatra nézve, melyből származnak, döntő Ítéletet meríthessünk, de minden esetre két irányban tanuság03. Először ugyanis arra nézve, hogy reczeglob nem volt jelen daczára a legerősebb ránggörcsöknek, másodszor pedig különösen az eseteknek egyike mintaképét mutatta azon állapotnak, melyet mint a reczeg túlérzékenységét (hyperaesthesia retinae) jogosultan foghatjuk tel, és így értékes adattal járul a szóban forgó mór ismerettanához. W. H. 18 éves mádi szabó neje leány korában mindig beteges volt, különösen 10-ik éve óta minden étkezés után hányásban szenvedett, melyhez 1—4 óráig tartó fejfájás és némelykor oly erős gyomorgörcs szokott szövetkezni, hogy tartama alatt nem ritkán eszméletlen lett. A beteg fiatal koráról beszélvén úgy fejezi ki mágát, hogy egész életében nem volt volna egészséges pillanata“, mivel némileg elleotétben látszik állani az, hogy hószáma mindig rendes volt. 1871-ben 17-iki évében férjhez ment, az azonban úgy mint a bekövetkezett terlíesség nem változtatott semmit a gyo norgörcsre nézve. 1872 március havában történt ssüléséről a következőket adja elő. Az első szülfájdalom beköszöntésével elájult, mely ájulás a követhező fájdalmaknál ismétlődvén tökéletesen elveszté esz; méletét, erős átalános görcsöktől lepetvén el, melyek alatt állítólag az orrból valamint a szájból vérzett. Ezen állapot mintegy három napig tartott, midőn kifejlődött leánygyermeket szült, eszmélete azonban csak két nappal későbben tért vissza. Magához jővén, tökéletes sötétségben találta magát, minek folytán azt hitte, hogy éjszaka volna. Megtörtént szüléséről mit sem tudott, és csak midőn gyermekét kezébe adván azt semmiképen nem látta, mind ő maga mind az őt ápoló édes anyja észre vették, hogy tökéletesen vak "volt. A kezelő orvos a szemek feltűnő nagy vörösségén kívül nem talált fel semmi a vakságot Megértető külső kórtünetet. Az alkalmazott gyógyszerek nem hoztak elő semmi változást, és ez úgy tartott 14 napig, midőn aztán a Hegyalján lakó zsidó nép szokása szerint csodarabbihoz fordultak, a kinek megjelenésével látereje csakugyan visszatérni kezdett. Azon percztől fogva szemei lassankint javultak, de oly módon, hogy esak este bírta megismerni az embereket és tárgyakat, nappal pedig képes nem volt még saját kis szobájában botlás nélkül járni. És ez úgy maradt 8 hónap hosszáig változatlanul oly annyira, hogy a szegény asszony tökéletes munkaképtelensége által kétségbe esett. Nemcsak hogy saját gyermekét ápolni, füröszteni és felöltözni nem bírta, de — megható drasticus előadása szerint — még ágyát .vetni vagy akarni nem volt képes, mivel semmi tárgyat nem látott a maga helyén, hanem mindent felforditva, úgy hogy a tárgyakat megfogni neki ritkán sikerült. Látván, hogy állapota *) Die fettige Degeneration der Netzhaut A. f. Ophth. VI. Bd. I. S. 231. 1
