Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-04-28 / 2. szám

SZEMÉSZET.

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 17-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor.

2. SZám. Vasárnap, április 28-kán. 1872,

Tartalom: Visszapillantás a pesti szegény-gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. deczember hó 3l-ig kezelt szembetegségekre. Vidor tr.-tól.

(Folytatás.,) — Atropin-mérgezések. Közli Baruch M ó r_ tr.-tól. — A retinitis pigmentpsa rendellenes alakjai. Leber tr.-tól. — A bal felső szemhéj és tekeköthártya idült, önszenvi vizenyője. Landesberg tr.-tól. — Érhártya-gümö egy esete. Frankel tr.-tól. — Tülkhártyametszés glaucománál. — Tömlődag a szivárványhártyában. — Irodalom.

Visszapillantás a pesti szegény gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. decz. hó .‘51-ig kezelt szembetegségekre.

Vidor tr-tól.

(Folytatás).

II.

IV. Idült köthártyatakár (szemcsés köthártyalob). Mielőtt ezen betegségről közölném gyermekkórházi tapasztalatimat nem lesz felesleges mellékesen magáról e kór elnevezéséről néhány szét szólani.

A íenntebbi két név, mint tudjuk egyazon betegséget jelöl, csakhogy a mig az elsőben a kórlefolyás, nevezetesen annak tartama foglaltatik inkább, a kór lényege pedig véleményem szerint a valónak nem mindig és mindenben megfelelőleg van jelezve, addig a másodikban a betegség kórszövettani lényege van, még pedig helyesen kifejezve. Részemről nemcsak azért tartom az első megnevezést helytelennek merta tartam mint ilyen már magában véve is valami igen viszonylagos lévén, ott hol a kórfolyamat egyéb tárgyilag elég kiváló és igen fontos anyagi változatokon alapszik ezen változatokkal szemben a kórnév választásánál a tartamot a megnevezés címszerepére nem lehet emelni; hanem és főleg azért mert, mint alább látni fogjuk, az „idült“ szó után kővetkező és általa lefolyására nézve jellegzett körfolyamat t. i. a takár mint ilyen minden hozzá tartozó tüneményeivel niucs is többé jelen. Számtalanszor tapasztaljuk ugyanis, hogy egyrészt nemcsak heveny takár, hanem heveny hurut is léphet fel ezen betegségnél előzetesen, másrészt pedig, hogy sem heveny hurut, sem heveny takár után, hanem merőben önálló bántalomként jelenkezik a kérdéses folyamat. Midőn az elébbi két kórállapotnak t. i. a takárnak és hurutnak képezi az mintegy hosszas zárjelenetét, akkor az „idült“ szó megjárná ugyan, ámde ekkor meg a „takár" kifejezés az, mely fogalomzavart okozhatván nem illik oda. Másként áll a dolog a harmadik helyen említett eseteknél t. i. midőn önálló bántalomként lép fel a folyamat. És ily eseteket is nem egyszer volt alkalmam megfigyelni. Ezeknél többek közt következőképen láttam nyilvánulni a folyamatot: A beteg szem héjai szerfelett dagadtak, vörösek, úgy hogy alig lehet egymástól eltávolítani, ha igen, azt tapasztaljuk, hogy a teke kőthártyája annyira meg van duzzadva, hogy, mint két esetben volt alkalmam kezdettől fogva észlelni, a chemosis a szaruhártyát csaknem egészen elfedi. Ezenkívül megjegyzendő, hogy a mennyire a dagadt képletek a héjakat kifordítani megengedik, ezeknek köthártyáján valamint az átmeneti redőn még alig látni az általános belöveltségen és megduzzadáson kívül szemcsés folyamatot sejtető érdességet avagy egyenetlenséget, a váladék meglehetősen gyér és inkább sürü. Az említett két eset egyikénél ezeken kívül az egyik szem szaruhártyáján, mint később kiderült, széli fekély volt jelen, a másik szemben már az első vizsga alkalmakor voltak a szivárvány látaszéle és a tok között egyes odatapadások észrevehetők. A másik esetben csak az egyik szem volt bántalmazva és ebben a teke és a héjak egyéb szövetei épek valának — mindkét esetben nagy volt a fényiszony de mérsékeltek a fájdalmak. A lefolyás kétségtelenné tette, hogy szemcsés köthártyalob van jelen, (az első esetbeli szaruszéli fekély a duzzadt köthártya hoszszas nyomásának következményeként, a synechiák pedig régi szivárványlob maradványaiként foghatók fel) mely heveny tünetekkel eredt meg és sem a takár sem a hurut jellegző jelenségei nem kisérték. Tekintve mindezeket kiderül, hogy az „idült köthártyatakár“ névvel csak azon esetek jelöltethetnek észszerűen, melyeknél biztos, miszerint a folyamat heveny takárként lépett fel első szakaiban ; a hol ez kétséges, és pedig kétséges igen sok esetben, ott a „szemcsés kőthárlyalob“ név jóval tárgyilagosabban fejezi ki a kór lényegét.

A 3 év alatt előfordult esetek száma 54; ezen szám azonban csak azon egyénekre vonatkozik, kiknél nem volt megállapítható, hogy a jelen bántalom csecsemőkori köthártyabánfalommal folytonossági viszonyban áll, tehát ezen rovatba nem esnek azon egyének, kiknél ámbár szemcsésedés mutatkozott a köthártyán, de még a heveny takár tüneményei nem múltak el végképen, és az anya vagy dajka állította, hogy az egyén élte első napjaitól fogva szenved nagy genyedéssel járó szemlobban. Ez utóbbi esetek a heveny takár rovatában foglaltak már helyet, és itt csak azt akarom még rólok pótlólag megjegyezni, hogy midőn a szemcsésedés szaka beáll, igen ritkán volt alkalmam az ezen szakig épségben fennállt szaruhártyán jelentékenyebb kóros elváltozás keletkezését észlelni, kivéve midőn az idült folyamatot egyszerre heveny váltja fel vagy új külső ártalom következtében vagy pedig az által, hogy a másik, később megfertőzött szem viszonfertőzést hozott létre az elsőben, mely aztán a dagadt képletek nyomása folytán idézett elő a szaruhártyában kóros változásokat. Nincsenek ideszámítva továbbá azon esetek sem, melyek mint heveny takár vagy hurut jutottak kezelés alá, s hol aztán sokkal később fejlődtek a szemcsésedések.

Az 54 eset közül 1869-re esik 12 beteg összesen 16 megbetegedett szemmel — ezen 16 szem között nyolcon volt posztó, egy szemen szaruheg látazárral úgy, hogy csupán hét szemen voltak a szaruhártyák egészen változatlanok.

Az 1870-ben kezelt 14 betegnél 25 szem volt megtámadva, nyolc szaruhártyán posztó mutatkozott egy szaruhártyán nagyobb beszürődés volt jelen, 16 szaruhártya ép állapotban találtatott.

Az 1871-ben észlelt 26 betegnél 46 szem volt bántalmazva és csupán 5 szaruhártyán volt posztó jelen, 7 szaruhártyán fekélyedési folyamat volt észlelhető, négyen régi foltok mutatkoztak, kettőn apró genygócok és végre egy szemen, melynek szaruhártyája tiszta, központi tokhályog volt látható. A 46 szem közül tehát 27 nem mutatott látzavaró változásokat. Valamennyi a 3 év alatt jelenkezett betegnél tehát 87 megtámadott szem között 50-nél maradtak a látásra nézve fontos képletek minden bántalom nélkül. A posztóra nézve meg kell jegyeznem, hogy a 21 szem közül 13-at tizenkét éven aluli egyéneknél láttam, valamennyinél a szaruhártya felső felét foglalta az el, kivéve egy esetet, hol a posztó a szaruhártya alsó szélétől indult felfelé és akkor midőn szemem elé került, az illető hártyának körülbelül egy negyedét foglalta volt már el. Az egyén 8 éves Pesten lakó leányka, betegségétől 55 nap alatt teljesen megszabadult.

2