Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-12-22 / 6. szám

83 84 mást tett, mintha üvegcsepp volna a szaruba ültetve, oldalt , pedig fénylő fekete gyöngyre emlékeztetett. E mellett az egyén még mindég azon veszélyben forgott, hogy rendkívüli viszonyok közt a sérv teteje beszakad és a lassú hegképződés mellett szarusipoly áll elő. Visszatérve B, J. zsibárusnőre, ez 1871-ki február hó 27-kén ismét megjelent a járkórodán, átszakadt szarusérvvel. Elmondta, hogy kimaradása után néhány hónapig szemén jól érezte magát és meglehetősen látott, de most 1 nap előtt min­den különös behatás nélkül, csekély ropogáshoz hasonló érzet mellett, sok köny (vagyis helyesebben csarnokviz) csordult ki jobb szeméből és a látás azóta rendkívül apadt, némi fájdalom is keletkezett. Ajánlatunkra szívesen felvétette magát a kó­rodéra-Ekkor a lelet következőkben állott: bal szemen semmi lobtünet, a szaru közepén régi, mintegy l,/2'"-nyi átmérővel és elmosódott szélekkel biró homály. Jobb szemen a szemhéjak rendesek, a tekeköthártya reczeszerüen belövett, élénk sugárpir, a szaru felülete könnyedén homályos, minden oldalról irányul­nak a köthártyából egyes edényágacskák a szaruközép felé, az utóbbin kissé alá- és befelé 1 i *l2,ll-nyi étmérővel biró lik a szaruállomány egész vastagságában úgy hogy a Descamethártya itt szabadon fekszik, a lik szélét szürke gyűrűszerű hegszövet képezi. A Descemethártya szabadon fekvő része ránczos, lelo­hadt, nagyitó üveggel rajta nyilás látható, melynek apró lebenykés szélei mellfelé állanak, a mellső csarnok eltűnt, a teke lágy (T—2), a látás mennyileges, fájdalom mérsékelt. A nő gyönge testalkatú, roszul táplált, és a kéthegyü billentyű elégtelensége miatt sokszor szenved szivkopogásban. A lobos tünetek miatt atropint csepegtettünk be, a lik zárolása czéljából pedig védkötést alkalmaztunk és nyugalmat ajánlottunk. Márczius 2-án a mellső csarnok némi nyoma mu­tatkozott, de másnapra eltűnt, 14-én a csarnok meglehetősen állott helyre, a szaru tisztuló félben volt, a sérv időnként kidomborult, és a lik izzadmány által tömült. A következő 10 nap alatt a csarnok mindég némileg mutatkozott, de mély­sége váltakozott, mi vizének időnkénti kiszivárgására utalt, a teke feszülése is változásokat mutatott. 24-én éjjel szivgörcs, a sérv a védkötés daczára újból egészen felszakadt, a csarnok eltűnt, gyüszünke főzet adatott. A következő héten 3-szor volt a csarnok rövid időre helyre állítva, de ismét eltűnt. Ez alatt beteg nagyon meggyöngült szivgörcsei miatt. A szemen a szaru feltisztult, a belöveltség majdnem elmúlt, de a teke petyhüdt volt és kisebbedésnek indult. Szarusipolyok különböző viszonyok közt jönnek létre. Ké­szemről négyféle keletkezési módját volt alkalmam észlelni. Egyik nem ritkán áll elő nagy szivárványiszamob renyhe elhegedése mellett és pedig következőleg: a kinyomult szivár­ványhólyag szélről liegszövettel huzatik be, ennek zsugora által a hólyag széli részei lapulnak, közepe azonban még fedve nincs és még kidomborul a midőn fellágyul, szövete foszlányossá lesz és beszakad, a lik rövid idő alatt állandóan záródhatik, de újból ki is nyílhat a csarnokviz nyomása folytán és sipoly képződhetik; a sipoly szélek ismételt érintése hegyezett pokol­­kővel rendszerint a renyhe anyagcserét és hegszövetfejlődést a kívánt mértékre emeli és záródást eredményez. Szarusipöly úgy is állhat elő, hogy a szaru egész vagy részbeni elpusztulása után képződő kemény és sűrű hegszövet (Leucoma) felületén zsíros szétmállás és továbbá átfúró fekély keletkezik; ily eset­ben látás visszatértéről ritkán lehet szó, és a szemet, ha fáj­dalomnélküli, magára hagyhatjuk, ha fájdalmak és lobos tünetek jelentkeznek, kiizeljük, ha tágulásra vagy szarucsap képződésre van hajlam, a hegszövetet részben kimetszük. Más módja a sipoly keletkezésnek az, hogy a szarut átfúró fekély fekvése körülbelül a látaszóllel átellenben van, a midőn a csarnokvíz lefolyása után a belső nyílást a szivárvány látaszélbeli legvas­tagabb része csak némileg fedi, a nyilás többi részét pedig a lencsetok fedné, ha ugyan a lencse egészen a nyilás széléhez ( érhetne és a szarutól a félig közbe ékelt látaszél által némileg i távol nem tartatnék; igy a lik teljes fedését sem a szivárvány nem eszközölheti (mert nem ér eléggé a látaközép felé) sem pedig a lencse (mert a liknak a szivárványtól nem fedett részére nem borulhat eléggé reá) és a csarnokviz folytonos leszivárgá­­sával sipoly képződik; legbiztosabb gyógyszer a lik és lencsetok közé tökéletlenül ékelt és a sipolyt okozó szivárvány eltávolí­tása csonkítás által. *) Negyedik sipolyképzés módja szarusérv­nek átszakadásában áll, mint a fönnebb vázolt kórlefolyásból kitűnik. Mig tankönyveink mindezen eléggé érdekes részletekről hallgatnak, Desmarres szerint szarusipoly előállhat, ha idegen test hatolt a mellső csarnokba és lencseállományba; és Mackenzie szerint szaruszéli átható sebekből fejlődhetik sipoly. Ezekhez hasonló esetet még nem láttam, és talán kivételes előjövet is az, mert mások sem tesznek róla említést. Kívánatos volna, hogy a szarusipolyok kórtana tisztáztatnék és az előforduló esetek kellőleg elemeztetnének. Bizonyos, hogy szarusipoly kü­lönbözőképen fejlődhetik, hogy fennállására befoly az illető egyének rósz tápláltsága és renyhe anyagcseréje, miáltal a likat megtöltő izzadmány csak hiányosan és lassan áll elő, és hogy a sipoly 1—2 hónapi fennállása után a teke sorvadásnak indul, mi valószínűleg a szöveteknek tápanyagbóli kifogyásától származik. Miután esetünkben a sipoly még mindig nem záródott és a teke már kisebbedés előjeleit, laposodásokat, mutatott, april 2-án szivárványmetszés végeztetett kifelé, mely a teke lágysága és a mellső csarnok hiányzása daczára elég jól sikerült. Két nap múlva már a mellső esarnok helyreállt, a szem szabadon hagyatott, a teke összeállóbb. Néhány nap múlva szivgörcs mellett a sérv mellfelé domborodott, e miatt több napig véd­kötés. Ezentúl a sérv többé nem nyílott meg, a teke rendes összeállását nyerte és lobnélküli volt. Feltűnő hogy a sérv fölötti hegszövet a sipoly fennállása alatt nem gyarapodott, mig a záródás utáu elég élénken terjedt a sérv közepe felé, Mákonyfesteny beecsetelése által a hegedési folyamatot ösztö­nöztük is, végre beteget april 24-én hazabocsátottuk. Ekkor a szem majdnem halovány, a szaru a szivárványmetszés helyén néhány állományban székelő szürkés csiktól áthúzva, egyéb helyein tiszta volt; a sérv lapos, szélén jókora hegszöveti gyű­rűtől fedve, közepén már pókhálószerü hegszöveti szálaktól bevonva volt; a látás egyelőre csak 5/20o, 4e a hegedő sérv a láta egy részét eltakarta é3 a teke a sipoly fennállása alatti táplálási zavart még nem heverhette ki. Mákonyfesteny becie­­pegtetés rendeltetett továbbra is. Azontúl beteget nem láttam. Hinném, hogy átlikadás többé nem állt be. A szivárványmetszés befolyását a sipoly zárására csak úgy értelmezhetem, hogy a teke táplálási viszonyai javíttatnak, mi által a védkötés alatt mégis végtére a likat záró elegendő izzadmány képeztetik a fekélyszélektől. Hatása tehát ugyanazon, egyelőre még ismeretlen, viszonyokban volna keresendő, melyek­nek kérdésbe kellene jönni, a midőn értelmezni akarnók, hogy miért van szivárváuymetszésnek oly jó sikere szemtekebeíi idült, különösen szivárvány-, sugártest- és érhártyaloboknál. 2. Geuyes szarulo b vérhas utáni kimerülés folytán. — Sch, N. 48 éves, sapkamives neje, 1871-ki okt. 31-én genyes szarulobbal mindkét szemén vétette fel magát a kórodára. Az előzményekből a következők jegyeztettek fel: A nő sohasem volt erős, de házi munkáit mindég különös fáradás nélkül végezte, nem volt beteges, négy gyermeke szintén ép és egészséges; 6 hét előtt vérhasban szenvedett, mely 2 hétnél tovább tartott, a székletételek folyékonyak és híg vérrel ele­gyülve voltak, a mellett az alhasban nagy fájdalmakat szenve­dett, láz nagyobb fokban. A betegség 3-ik hetében ágyból kikelt, de alig volt képes lábán állani. A 4-ik hétben kezdődött a szembaj, fejfájdalom, könylolyás, a szemek kivörösödése, de kevés szemhéjduzzadás. Nem sokkal ezután a látás kezdett apadni, napról-napra inkább, úgy hogy lakhelyéről (Szered) ide utazása előtt már a személyeket sem ismerhette fel. A látás apadásával azonban az alanyi kórtünetek múltak. Jelen beteg­sége előtt mindkét szemén jól látott. Jelenben betpg sovány, arcza halovány, pofái bemélyed­­tek, bőre és izomzata petyhüdt, érütése gyorsított, hőfok emel­kedett, szekelés 1—2 naponta, pépes, barna, altest belapult, 1) Ide tartozik Zehender esete, melyben a sipolyt Calabarkivonattal hozta csukodásra. Klin. Mon. bl. VI. évfolyam 35. lap:

Next

/
Thumbnails
Contents