Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-10-27 / 5. szám
M BB- 67 68 — ványmetszés nyújt biztosságot. A műtét után négy héttel csakugyan a látás fij-re növekedett és a szaru és hegszövet kidomborodása engedett. Még nagyobb javulásra is lehetett remény. A bal szem 5 év előtt kutyának lábbal való odakapása által sérült, több hétig volt azon időben lobos és látását a fényérzés megmaradásával elvesztette. Rajta a belső szaruszélen mintegy 2"‘-nyi a széllel egy irányban haladó heg,a szaruközép egészen tiszta, a mellső csarnok mély,a szivárvány szenyes zöldesbarna színű, a láta szűk, benne lapos izzadmány foglal helyet és tapad körkörösen alátaszélhez.A lencse mibenléte nem ismerhető fel. A szemteke alakra nézve semmi rendellenest, összeállásra nézve némi lágyságot mutat, mely utóbbi az üvegtest elhigulását, a hosszabb ideig tartott sérülés utáni lob folytán, engedte következtetni. A mennyileges látérzés meg van. Ezek alapján látaképzés és a netaláni sérülési utóhályog elmozdítása volt foganatba veendő. A szaru külső szélén végeztetett szivárványmetszés: a szivárvány előhúzása a megfelelő látaszél kiszakításával csak nehezen sikerült a szél odanövése és a szövet foszlékonysága miatt, az ollóval történt lecsapás után pedig a mellső csarnokba erős vérzés és a sebből némi higúlt üvegtest kifolyása állott be. A visszahatás szokottnál erősebb és hoszzasban tartó volt. Miután a szem nyugalomba tért, újra szivárvány metszés történt az első nem egészen kielégítő műtét helye mellett. Most széles darab szivárvány vágatott ki. Utána a gyógyulás elég jó. Mind a kedvezőbb mütéteredmény, mind a gyorsabb gyógyulás arra mutattak, hogy az első (bár a látási czélra elégtelen) műtét által a szivárvány táplálási viszonyai már javúltak volt. Az új tág láta a lencséről is adott felvilágosítást, a mennyiben ez kis korongra zsugorodottnak bizonyúlt, úgy hogy a müláta legnagyobb része tőle szabad maradt és a látást mint lencsehiánynál eszközölhette. — Ezen lencsezsugor utólag kimutatta, hogy a lencse is sérült volt és legnagyobb részben felszívatott, a maradék a látásnak nem állhatott útjában, művi jeltávolítása tehát elmaradt. Az üvegtest is vizsgálhatná lett a műlátán keresztül: számos úszkáló homályokkal áthatottnak találtatott. Innen a látképesség erős domborüveggel csak újjak, mintegy 8'-nyi távolban való felismerésére emelkedett. Egészben véve a jobb szemre nézve jelentékeny, a bal szemre nézve kevés eredménye volt a mütételeknek. 18. Nehezen felismerhető idegen test a mellső csarnokban — W. A., 50 éves rézművesnek, 6 hét - előtt jobb szemébe fémdarabka pattant. Miután ez vele már több ízben megtörtént, nem tulajdonított neki fontosságot és nem ügyelt szemére, mely fájdalomnélküli volt. Lassankint szeme pirosodott, fény iránt érzékeny lett, könyfolyás állott be, a látás kezdett apadni. Az utólsó napokban estenkint erős fájdalmak jelenkeztek, mi oknál fogva beteg 2 napig a járkórodára jött, azután 1871-diki jul. 15-kén magát a betegszobákba vétette fel. Ekkor a bal szem ép, a jobb szem következő kórtüneteket volt felmutató: szemhéjak kevéssé vizenyősen duzzadtak, köthártyájuk némileg belövelt, a tekekötkártya hálózatosán vértelt, a szaru körül széles sugárpír, a szaru egészben könnyedén zavart és fénytelen felületű, sérülés vagy heg rajta nem található, csarnokvíz kevéssé zavaros, alsó részében i"'-nyi magas genyréteg, a szivárvány rostozata duzzadt, külső felében zöldessárgán elszínesedett, kis körének edényei vérteltek annyira, hogy szabad szemmel kivehetők, a láta nagyon szűk, de izzadmánytól ment, sugárfájdalmak nagy kiterjedésben és fokban. Az egész lelet sérülési (genyes) szivárványlob benyomását tette, mi idegen test keresésére indított bennünket. De sem ilyet a mellső csarnokban, sem li9get vagy sérülést a szarun látni nem voltunk képesek. Eldöntetlenül kellett hagyni, hogy valamely idegen test nem rejtőzik-e a mellső csarnok fenekét elfoglaló genyben. Beteg naponta 3-szor atropincseppeket, mákonykenőcsöt a homlokra, védkötést, este szunyalporokat kapott és nyugalom setét helyen parancsoltatok meg neki.10 nap alatt semmi javulás sem állott be és változás csak annyibau mutatkozott, hogy a csarnokvíz felül tisztáit, alól pedig a genyréteg növekedett, mit úgy értelmeztünk, hogy a csarnokvízben úszkáló genytekecsek lesülyedtek. A lobfolyam egy fokban továJsbfennállása újra visszavezetett minket az eredeti eszmére, hogy mégis csak idegen testnek kell jelen lenni, mely a lobot fenntartja. Újból szorgosan vizsgáltunk oldalagos világítás mellett és nagyító üveggel, és ime a szivárványban székellő vék ony lemezkét találtunk, mely elébb bizonnyal azért nem volt felfedezhető, mert genytekecsek borították volt el! Nyilvánvaló volt most már, mely útat kell követnünk a lob megszüntetésére, t. i. az idegen testet kell művi szaruseben át eltávolítanunk. Ez úgy végeztetett, hogy közönséges szivárványmetszés hajtatott végre az idegen test székhelyének irányában, a midőn a lemezke az előhúzott szivárványban foglaltatott. A lemezt magában kihúzni előreláthatólag nem lehetett a szivárvány tetemes sérülése nélkül. A gyógyulás hamar következett be, a szivárványlob is majdnem azonnal megszakadt. 19. A szaru egész vastagságában székellő idegen test.— B. A., 30 éves kovácslegény 1871-diki oct. 3-kán a nyilvános rendelésen azon panasszal jelent meg, hogy munka közben darabka vas pattant jobb szemébe egy nap előtt, látása meg van, de szeme érzékeny és izgatott. A baj súlyosbnak találtatott, semhogy járólag kezelni czélszerünek látszott volna. A kórodára vétetett fel. Megfelelő izgatási tünetek mellett a szaru felső felében, átellenben a felső látaszéllel, l"'-nyi hosszú és mintegy széles és vastag vasszálka úgy fészkelt, hogy rézsűt felülről lefele ás hátfeló ékelődött a szaruba, és egyik vége a csarnokba, másik vége a szemrésbe állott még épen felismerhető fokban elő. Ebből nyilvános volt, hogy kihúzásánál a csarnokvíznek ki kell folynia, mely körülmény a kórodai szorgosabb kezelést tette kívánatossá, bár szükség esetén még a járólag való kezelést meg lehetett volna kísérleni.fA láta atropinra könnyen tágúlt, a szivárvány és lencse bántalmatlan volt. A kivétel nem látszott könnyűnek. Ezért atropin, nyugalom és hideg borogatások mellett 12 napig vártunk, míg a szaruseb körülete kissé beszüremkedett és feliágyúit és csak ekkor fogott Arit tanár a műtétéihez. Elébb lándzsával a felületről mélybe igyekezett a vasdarabkát megingatni, de ettől hamar elállott, mert tartani kellett, hogy inkább a csarnok felé tolatik; azután hályogtűvel szúrt mellette a szaru állományba és oldalmozgásokkal tolta a szarufelület felé, és a midőn a mellső vég jobban kiállott a szemrésbe, csipesszel megfogta és az egészet kirántotta. A csarnokvíz nyombau kifolyt. Utánna védkötés 4 napig. Még 9 nappal később beteg halavány szemmel és majdnem rendes látélességgel bocsáttatott haza. 20. Tülkhártya- és sugárnyujtványsérülés, üvegtestlob; gyorsan bekövetkezett rokonszenvi s z e m 1 o b. — S. Anna, házi gondnok 11 éves leánya, 4 hét előtt fitestvérével együtt szemetet takarított istállóban, mely alkalommal az utóbbi szeméthányó villával jobb szemén megszúrta. A szülők távollétében szomszédok jöttek segítségére a kiáltás folytán, a gyermeket ágyba helyezték, hideg vizet raktak a szemre és orvost hívtak, a ki is szemvizet boríttatgatott több napig. Látképesség a sérülés ufán még meglehetős fokban volt meg, de a következő 2 hétben egészen elveszett. A lobos visszahatás mérsékelt volt, de 4 hét múlva sem kezdett múlni, a miért a gyermek 1871. oct. 30-án kórodára hozatott. Jobb szemén a szemrés nem egészen szabadon nyílik, a szemhéjak alig duzzadtak, a köthártya hálózatosán belövelt, a szaru körül élénk sugárpir, a szaru tiszta. Belül-felül a szivárvány és sugártest odatapadásának megfelelőleg a tűikben, a szaruszéllel párirányosan haladó, 2'" hosszú, szakított szélekkel biró seb, melyből vékony izzadmányréteggel bevont szivárvány és üvegtesthólyag áll elő. A mellső csarnok rendes alakú és nagyságú, vize könnyedén zavaros. A szivárvány atropin behatása nélkül keskeny szegélyre visszahúzódott, minélfogva szövetéről és színéről ítéletet hozni nem lehet. A lencse tiszta, rendes helyén álló, mellső felülete oldalagos világítás mellett a szokott selyemfényt mutatja. Az üvegtest az erőművi látatágulatnál fogva igen jól észlelhető, mellső részének belső felében fehérsárgán elhomályosodott, mely homály kifelé szétterjedőleg apad; ezzel összefüggésben csak a külső látarészben nyerhető a szemfenékből szemtükör segélyével vereslő fény; az üvegtest mellső tányérszerü felülete a homály miatt könnyen ismerhető fel mint mellfelé vájt sík. Vérömleny az üvegtestben nem található, a szemfenék nem látható. A szemteke alakra, nagyságra, fekvésre, mozgathatóságra nézve rendes, összeállása alászállt (T—2), érintésre fájdalmas. Pényérzés semmi, önkéntes fájdalom hiányzik, könyfolyás csekély. Bal szem ép.
