Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-08-04 / 4. szám

59

60

mérve kissé előre tolult, összeállása, talán valami csekélységben növekedett, semmi esetre sem lefokozott, a sugártáj igen érzékeny, a szaru sima, fénylő, átlátszó, a csarnokvíz zavaros, a szűk látából erős oldalvilágítás mellett sárga viszfény nyerhető, a látás csak fényérzetben áll, a fájdalmak erősek, arczra, born) lókra kisugárzók. Ezen tünetek szivárvány - érhártyalobra mutattak. Ágyba fektettük, atropincseppeket kapott, fájdalmak ellen ungv. cin. Drachm. 1. cum extr. opii aqu. gran. 8, homlokkenöcs, többször napjában. Hideg borogatások, melyek nagyon enyhítettek.

Másnap a tünetek súlyosbodtak, a vizenyő, a dülszem, a csarnokvíz zavara nagyobb volt, a látábau felhőszerü laza izzadmányrög keletkezett. Febr. 27-től fokozatosan javulás állott be, a fájdalmak alábbhagytak, a vizenyő eltűnt, a teke mozgékonysága helyreállt, a dülszem elmúlt, a láta atropinra tág lett. a látabeli izzadmány a lencsetokon összelapúlt és zsugorodott, végre eltűnt. Csak az üvegtest nem tisztult fel, sőt később még telitetteb sárga verőfényt adott, melyhez narancsszín is vegyült, mely utóbbit az üvegtestben képződő számos finom és sűrűn elhelyezett edényekre kellett magyaráznunk.

Miután beteg magát igen jól érezte, a szem külsőleg belőveltnek nem mutatkozott, a szaru csarnokvíz, lencse tiszta, a láta tág volt, a beszüremkedett üvegtestben pedig bő edényképzés az érhártyabeli lobfolyamat visszafejlődésére mutatott, a beteget marcz. 19-én hazabocsátottuk. A lobfolyamat kifakadásától nem volt többé mit félni, La a beteg még 4—6 hétig munkától és fénybehatástól a bal ép szemre tartózkodik.

A látás visszatértére semmi remény, mert a fényérzet, mely kórodéba jövetelénél még meg volt, azóta elveszett, és üvegtestzsugor következményes tekesorvval volt bekövetkezendő.

14. Idegen test ben léte miatt sorvadt szem újra sérült. — J. V. 26-éves kovács legénynek 1870-ki nov. 10-én vas darabka jobb szemébe hatolt, 2 hónapig kezeltetett orvos által, most 6 hét óca újra dologban volt; 2 nap előtt felpattant vasdarab az egyébként már tönkre ment szemet újból megcsapta, de be nem hatott. Fájdalmai vannak, kórodéba jö. 5 872-ki marcz. 16-án sorvadt tekéjén, a megkissebedett szarun, sérülési szarulobot megfelelő izgatási tünetekkel találtunk ; a teke egyébként lágy, rendetlen alakú, a sugártáj külső részén nagy behúzódott és érintésre fájdalmas heg, semmi fényérzet, mely tüneteket az első sérülés következményeinek kellett tartanunk. A bal szem ép. Miután a heveny lobos tünetek kissé a lábhagytak, marcz. 20-án bódítással a teke kiizelést végeztem. Utána a gyógyulási folyamat rendes. Az eltávolított tekében a heg táján jókora, több éllel és csucscsal biró vasdarabot találtunk.

15- Szemseb, szürkehályog, szivárványlob következtében látazár. B. L. 11-éves fiú ráspoly végével jobb szemébe szúrt, másnap 1871-ki jun. 24-én a kórodéra hozatott. Széles sugárpir, bő könyfolyás, a szaru közepén mintegy iyä'"-nyi bosszú szakított seb zúzott egyenes szélekkel, láta szűk, előtte felhőszerü izzadmány a csarnokvizbe, ezek miatt a lencse alig látható, de szürkés elhomályosodása mégis felismerhető. Hideg borogatások, atropin cseppek, fekvés elsötétített helyen. Az első 4 nap alatt az izgatási tünetek némileg növekedtek, azontúl fokozatosan alább hagytak; a gyógyulás előre haladt, de a láta atropinra nem tágult, sőt ellenkezőleg mindinkább szűkült. Végre jul. 22-én beteg hazabocsáttatott. A szaru közepén hosszúkás heg volt, a mellső csarnok rendes, a láta szűk és hártyával becsukva, úgy hogy a lencséből csak a középső részt és ezt is csak sejtőleg lehetett látni, de szürke elhomályosodását meg lehetett Ítélni. A szem izgatás nélküli, fényérzete jó. Beteg octoberben rendeltetett ismét eljönni, hogy szivárvány metszés és hályogműtét végeztessék.

(Folytatjuk)

Visszapillantás a pesti szegény gyermekkórházban 1869. jan. hó 1-től 1871. dec. hó 31-ig kezelt szeinbetegsegekre.

Vidor tr.-tól.

(Folytatás).

IV.

II. Felületes szarulob*), gyurmabeli szarulob. szaruellágyulás, Descemethártya-előesés.

Midőn a szaruhártya egyes részletei vagy egész terjedelme könyedén zavarosak, bágyadtak, kevésbé átlátszók, a láta rendesnél szőkébb, a szarakörüli valamint a héjkötnárcyai edények többé kevésbé belövelvék, fényiszony és könyezés vannak jelen, és a láterő hanyatlása megfelelő arányban áll a tárgyi lelethez, felületes szaru lobbal van dolgunk, feltéve, hogy kivált midőn az egész szaruhártya zavarosodott, e jelenség nem képzi másokkal együtt, melyeket itt felsorolni fölösleges, egyéb betegségeknek kórképi részletét. Itt a glancomét értem első helyen, még pedig a lobos glaucomát az azt megillető kórtünetekkel; miután azonban intézetünket csaknem kizárólag fiatal egyének keresik fel segély végett, kik között a glaucoma jó formán soha vagy a legeslegritkábbau lép fel, a fentebb vázolt tünemények jelenlétében tétovázás nélkül lehet általános vagy részleges szarulobot kórjelezni. A részleges szarulobot mindig úgy láttam elhelyezkedve, hogy a szarukőrzettől indult az ki, és a megtámadott helynek a központ felé néző határa domború félkörszerű, de nem egészen éles. Az ily esetekben, nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, hogy nehány nappal a bemutatás után az illető helynek egyik másik részén jelentékenyebb beszürődés fejlődött és mint ilyen futotta meg aztán kórpályáját; vagy pedig, a mit többször tapasztalni, az elhomályosodás tovaterjed minden irány felé, és hol rövidebb hol hosszabb idő alatt elborítja az egész szaruhártyát. Midőn nem terjed a homály tovább és mélyebb beszürődés sem akasztja meg a lefolyást, egy két hét alatt véget ér a betegség, semmi nyomot sem hagyván maga után; a hol nagyobb beszürődés lép fel, rendszerint a beszürődés térfogatánál kisebb folt marad hátra, feltéve, hogy átfúródás vagy más egyéb közbejött esemény nem károsítja meg nagyobb mértékben a szemet. A hol a részleges szarulob általános felületes szarulobba tér át, nem ritkán tapasztalni egyrészt szintén azt. hogy itt ott mélyebbre ható beszürődések mutatkoznak, jobbadán a szaruközpouton, kerekded alakban, másrészt pedig, hogy a felületes szarulob mély vagy gyurmabeli szarulobba tér át. Térkimélés végett legott tárgyalom azon eseteket is, melyek mint gyurmabeli szarulobok jutottak észlelés alá.

A gyurmabeli szarulob az elébb fejtegetett koraiaknál mutatkozó csakhogy nagyobb fokra hágó melléktüneményektől kisértetik. Magának a szaruhártyának külleme következő : Általános szürkesárgás elhomályosodás, minek következtében a szivárváuyhártya színe, szerkezete, fénye igen határozatlanul válnak ki, a láta, mely rendszerint szűk és lomha, nem látható tisztán, hanem csak átsötétellik, ezen kórállapot néhány napig igy maradván, később a szaruhártyának egyes helyei tisztulni kezdenek, de csak látszólag a mennyiben a kitisztulás csupán ellentéti hatásnak (Kontrastwirkung) bizonyul az által, hogy a szarui étegek között, leginkább a látaszélekkel szemközt félholdképű sárga szüremletek képződnek, meglehetős élességgel kiválók; ezen szüremletek lassankint összefolynak, és ha ez azokkal történik, melyek a látaszéllel szemközt fejlődtek, gyűrűt képeznek mintegy, melynek közepén a láta átfeketéll. A szöremletek felszívódását illetőleg úgy tapasztaltam, hogy a körzetiek csaknem mindig és elég gyorsan 5—6 hét alatt, holott a látával szemközt mintegy gyűrűt képezők felette lassan múlnak el. eltart néha %—1 évig is, sőt vannak esetek a hol több évi kezelés sem tudott egészen véget vetni a szűremletből fennmaradt homálynak: megjegyzem, hogy ezen esetekben a gyűrűszerű szüremlet c akhamar korongalakot öltött és mint ilyen egészen befedte a látát. Átfúródásokat ily esetekben nem észleltem.

*) Tévedésből az utolsó közleményben a felületes szarulob összes száma 173-ra van téve, holott csak 84, e szerint a szarubántalmak összes száma sem 1141 hanem 1052.