Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-06-16 / 3. szám
45 46 I. Pannus nem egyéb felületes szétterjedt szarulobnál, mely edényképzéssel van összekötve. A tulajdonképi pannosus edények a hátsó köthártyaedények folytatásai, melyek dentriticus módon szétágazva a szaru közepe felé irányulnak, sokféle kacsokat hozván létre; azonkívül a környi kacsok még a valódi szaruállományba is behatolnak. A régi felosztás (P. tenuis, vasculosus et crassus), mely csupán a külső megjelezési módot vette zsinórmértékül, jóslati tekintetben nem rósz, fősúlyt azonban azokozó vagy geneticus viszonyra kell fektetni. A boncztani vizsgálat mutatja, hogy a kórtermény a szaruszél felhám alatti szövetéből indul ki számos sejtek (Bildungszellen) alakjában, melyek a felhám és a Bowman-féle hártya között rakódnak le; későbbeu támadnak az edények, végtére a felhám maga megvastagodik és helyenként fekélyesedik. A Bowman-féle hártya átfuródása folytán a valódi szaruállomány is meg lesz támadva, mi fekély esetben magától érthető. Nagyfokú eseteknek végeredménye az állandó hegképződés. Ismeretes, hogy a pannus, daczára szétterjedésre való hajlamának néha a szaru egyik vagy másik részére szorítkozik. Fejlődése rendesen igen lassú, de azért előfordul heveny keletkezése is. Tartama hónapokra sőt évekre terjed, ismétlődések és utórohamok (Nachschübe) gyakoriak. A szövemények közül említendő a szarutágulat (Kerectasia ex panno), az átfúró fekélyek és a szivárványlob. Az utóbbi, mely savós alakban (Iritis serosa) szokott előfordulni, nem ritkán kerüli ki a kezelő orvos figyelmét a beteg nagy kárára, mivel ezen szövemény szigorúan tiltja az izgató eljárást. Ezen szöveményt felismerhetni a következő módon: 1) az izgatottság aránytalanúl nagy, különösen a szarukörüli belövelés nagyobb mint a milyent a meglevő szarubántalom magával hozna, 2) a szem nem tűri az izgató eljárást, 3) a mellső csarnok mélyebb lesz, 4) a szemteke keménysége nagyobbodik. A későbbi időszakban már több hátsó odanövés szokott jelen lenni, mely a szivárvány bántalmát mindenkinek elárulja. A nevezett szöveményeken kívül még szemhéjszélbántalmak (Trichiasis) és könytömlőtakár is nem ritkán észlelteinek, mindkettő az alapbaj következményének tekinthető. A különféle kimenetre nézve említendő a szarutágulat, a szaru sorvadása (essentielle Atrophie), hegek, fekélyek különféle szomorú következményeivel és végre a gyógyíthatlan száradás (Xerosis Corneae). A pannus majdnem kivétel nélkül másodlagos. Következő köthártyalobok adnak alkalmat a pannus keletkezésére : mindenek előtt a szemcsés vagy rögös köthártyalob említendő, mely leggyakrabban vonja maga után a pannust (pannus trachomotosus)és pedig mind a szemcsésedés tovább-, illetőleg a szemtekére való terjedése által, mind erőművi módon t. i. a szarunak dörzsölése által. Ehhez legközelebb áll gyakoriságra nézve a pannus phlyktaenularis, mely a tüszös köthártyalob későbbi időszakában szokott fellépni. Az úgynevezett Reparations pannus létrejön ott, hol mélyebb szemfekélyek edényezés utján hegedni kezdenek. Igen ritkán támad a pannus idült takár után, úgy szólván soha sem heveny takár, diphtheritis vagy egyszerű hurutos köthártyalob folytán. Gyógykezelésre nézve G r a e f e rögös pannus ellen az alapbaj gyökeres gyógyítását ismeri el főjavaslatnak ; az erre szolgáló eljárások ismeretesek. Ha azoknak daczára a pannus nem enged, vagy ismétlődik, akkor a Blepharophimosis műtété legtöbb esetben fényes eredményhez vezet; mivel az által elhárítjuk a szemhéjak káros nyomását a szarura. A kis műtét abban áll, hogy tompa ollóval a külső szemzugot ketté metszük, és azután mind a felső mind az alsó sebajkon a kőthártyát a külső bőrrel csomós varrattal egyesítjük. Netán jelen levő könytömlőtakárt mindenek előtt meg kell szüntetni. Hol a fennt említett savós szivárványlob jelen van, ott a szarucsapolás, illetőleg a szivárványcsonkitás szükséges minden izgató eljárás mellőzése mellett. A konok esetekben, az úgynevezett pannus crassus-ban, vagy ott, hol a már beállott köthártyaszárazság és sorvadás miatt a takár beoltását ajánlták, G r a e f e e helyett a lágy meleg borogatásokat alkalmazta, mivel a beoltást éjszak-némethonban az ott úgy is uralkodó diphtheritis nem egyszer nyomban követte. A köthártya körülmetszését (Syndectomia) némely esetekben megkisérlendőnek tarja, de melegen nem ajánlja azt sem. A pannus phlyctaenuláris későbbi időszakában a sárga higanykenőcs jó hatással szokott lenni. 2. Keratitis diffusa. Ez rendesen a gyurmabeli (K. parenchymatosa) szarulob neve alatt ismeretes. A szürkés homály magában a szaru gyurmájában székel, és vagy finom pontozás, vagy sugárszerü fehér csíkok alakjában tűnik fel; a baj néha csak a szaru felére terjed. Az izgatottság csekély, de annál nagyobb a látzavar. A homály lassanként nagyobbodván, legsűrűbb lesz a szaru közepe táján, mi alatt ajkörzeti rész visszanyeri átlátszóságát; egyszersmind rendesen fellépnek számos edények. De mivel ezek némely esetekben hiányoznak, szokásba ment a k. diffusa vasculosá-t a k. diffusa simple x-től megkülönböztetni. Az esetek a/3-ában későbben (6—8 héttel) a másik szem szintén meg lesz támadva. A nagy homály, mely a beteget több hétre tökéletes vakságra Ítéli el, majd nem kivétel nélkül egészen megszűnvén, ezen baj kezelése egyike a legháládatosabb feladatoknak. A kórkép leírásában feltűnő, hogy az általam, valamint mások által gyakran észlelt tülkhártyalobbali szöveményezésről semmi említés nem tétetik1 Szivárvány, valamint sugártestlob szintén csatlakozik néha a szaru ezen betegségéhez, és főképen a szemteke beálló puhasága által még akkor is felismerhető, midőn a mélyebb részeket a szaruhomály folytán közvetlenül kutatni lehetetlen. Hutchinson ismeretes állítását, mi szerint e szarulob főképen a világra hozott bujasenyv folytán jönne létre, bővebb tapasztalás nem erősítette meg. A gyógykezelésben fődolog a türelem. Gyógyszerekként szerepel mérsékelt atropinizálás és zsongító életrend. Nagyobb izgatottságnál gyakori atropin-becseppentés és időszakonkénti jéghideg alkalmazása (?); vérdús egyéneknél helybeli vérbocsátások és még tart, stb. refracta dosi. — Lassú lefolyásnál meleg borogatások és sárga kenőcs vannak javalva. 3. Keratitis punctata. A szétterjedő szaruiobokhoz tartozik és első pillantásra az imént leírthoz hasonlít, de ezen baj tulajdonképen a szivárványhártyában székel és csupán terménye az, mi a szaru hátsó falán találtatik. A régiek a betegséget mint Descemetitist vagy Hydromeningitist ismerték és Írták le. Hogy ezen név alatt két, egymástól egészen különböző kórkép foglaltatik össze, ugyanis: a savós szivárványtól feltételezett rakódmányok és a Descemet hártya felhámrétegének góczkénti lobos megbetegedése, arról Hirschberg könyvében nincs említés, talán azért, mert az egész kórnemet szivárványhártyalobnak tekintvén, annak leírására tartotta fenn e részleteket. Mint függeléket a felületes szarulobhoz találjuk az úgynevezett ungui s-t, mely félholdalakú fekély vagy egy középpontiig székelő torpid beszűrődménynek a lemezek közti genysülyedés utján történt tovább terjedése, vagy több körzeti beszürődmény összefolyásából ered. Végre szó van a szaruhegek felernyedéséről. Régi hegek felernyedése némiképen hasonló a torpid genyszürődményhez (ulcus corneae serpens), csak azon különbséggel, hogy ez utóbbinál a sárga ívek a gócz körzeti részén láthatók, míg a régi heg genyes felernyedésénél a sárga rész a gócz közepét foglalja el. De veszélyre nézve alig különböznek egymástól, a heg felernyedése sokkal fenyegetőbb folyamat lévén, mint akármely heveny lobos megbetegedés. Itt szintén kerülendő a vérbocsátás és a jéghideg, mint amannál; javalva van illatos lágymeleg borogatás, atropin, nyomkötés, és ha a köthártya izgatott lenne aqua chlori; belsőleg zsongító étkezés, kinal, szesz (bor, sör). A szarucsapolás nem ajánlható, mivel a felernyedt heg ezt még roszabbúl tűri az ulcus serpens-nél. Igen rósz esetekben szivárványhártyalob és genygyülemnél szivárványcsonkításhoz kell folyamodni.
