Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1872-04-28 / 2. szám
27 28 ezeket akarja eltűrni, mint a „nehéz nyavalyát*, a morphiumot nem vette be, és hogy azóta csakugyan epilepticus rohamja nem volt. A szívdobogás, az általános izgatottság, a reszketés még most is jelen volt, bár kis fokban. Ezen egyetlen egy eset után nem merem azon következtetést vonni, hogy az atropin, mivel mérgezési tünetek nagyobb fokának beálltáig vétetett, szüntette meg az epilepticus rohamokat. Bajos is e kérdést ismételt észleletek által eldönteni, mivel ily nagy és oly jelentékeny mérgezési tüneteket előidéző adag alkalmazására alig fogja magát orvos elhatározhatai. A retinitis pigmentosa rendellenes alakjai. Lebék Th. tr.-tól. A retinitis pigmentosa szabányos (typis) képe egyike azon szemtükrészeti benyomásoknak, melyek annyira bevésve maradnak az emlékezetben, hogy egyszeri látás után a kórismézés nem épen nehéz. Azonban mint minden kóralaknak, úgy ennek is megvannak bizonyos rendellenes, illetőleg hiányos válfajai, ahol t. i. a jellemző tünetöszlet vagy nincs annyira kinyomva, vagy egyes tünetek épen hiányoznak. Leber hosszab időn át számos idevágó esetet észlelt, tanulmányozott, és azon eredményhez jutott, hogy az u. n. recegföstenyzéssel járó érhártyalob (Choroiditis mit Netzhautpigmentirung) legtöbb esete a rendellenes retinitis pigmentosához lenne sorozandó. L. bö korodai tapasztalatok alapján itt 5 fő alakot különböztet meg, s azok mindenikét kóresetekkel megvilágítja. 1. Szabányos föstenyelfaj ulás. 2. Föstenyelfajulás szabányos és rendellenes szemtükrészeti lelettel. Ide tartoznak: a) A már régibb időtől ismert föstenyelfajulás fösteny nélkül, hol a folyamat lényege nem a fösteny elváltozásában, hanem a receg idegburkának (Neuroglia) ugyanazon időben fennálló túltengésében-, és az idegelemek sorvadásában áll. Különben a szemtükri lelet alapján még mindig felismerhetni a bajt, noha szerző is elfogadja, miszerint az első időszakban jelenlehet a receg idült érzés hiánya (torpor) a nélkül , hogy a recegben szemtükörrel rendellenességet lehetne fölfedezni, és a láttérben megszorítás mutatkoznék. b) Föstenyel fajulá s elszórt sor vos helye kkel az érhártyában. Ritkábban előjövő alak, és még eldöntésre vár, váljon az érhártya gyurmája lényegesen be van-e vonva a bántalom körébe; ha igen, akkor azt mint kivételes szövődményt kellene tekinteni. 3. Fö s t e n y e 1 f a j ul á s szabányos szemtükörképpel, és a látás rendelles zavarával. a) R. pig. a központi láterő kiváló hiányosságával. Idetartozó esetek nem ritkák, és már a szemtükrészet első idejében közöltettek. Nem számíthatók ide a typikus fösteny faj ulás utolsó kórszakai tökéletes elvakulással, hanem azon alakok sorolandók ide, ahol a központi láttompulat már kezdettől jelen van, és ezen tompulat szabályszerint nem közközepi (concentrisch), hanem a láttérnek majd egyik majd másik oldala felé terjed, és gyakran szemrezgéssel-, a recegnek olykor csak csekély fokú-vagy hiányos érzethiányával párosúl. Öröklés a legtöbb esetben kimutatható. A központi láttompulat oly fokra hághat, hogy központkívüli rögzítés (excentr. Fixation) támad, mint ez egy 38 éves földmivesnél. észleltetett, a ki kifelé rögzített, s kinél a veres szín iránt tökéletes vakság-, és a typikus recegkép mellett a lencsének jellemző sarkhomálya volt jelen. Látereje 20 éves kora óta hanyatlott, 4 évtől nehézhallás. Öröklés nem volt kimutatható, úgy bujakór sem. Más két esetben a vizsgálat alkalmával már láttompulatos mór volt jelen, azonban kórelőzmény-, majd a kőzpontkivüli rögzítés-, és a szemrezgés által ki lehetet mutatni, miszerint kezdetben a központi láterő lett kiválólag megtámadna. Az egyiknél egyenes öröklés, a másiknál alkonyköd és a szülök vérrokonsága szerepeltek kórszármazási mozzanatokként. Öröklés és vérrokonság egymaga semmi esetre sem döntö a föstenyelfajulás fennállására nézve, mivel ezen mozzanatok a legkülönfélébb betegségek keletkezésével közösek, hanem csak is a szemtükör-lelet és egyébb kórjelek kapcsolatában tulajdonítandó azoknak bizonyos fontosság. b)Ret pig. szabányos szemtükörlettel és j ó kö zpo n ti lát é lie ss é gél, de bizonyos szabálytalanságokkal a láterőt illető egyéb tünetekben. Ide tartoznak mindenelőtt a láttérbeli rendellenességek. A baj kis fokánál nem ritka a láttér tökéletes központos megszorítása, főleg élesebb világítás mellett; érdekes továbbá a látfér helyenkénti kör alakú hiányossága, mely a receg külső rétegeinek megbetegedésére utal. Az alkonyköd meglehetős ritkán hiányzik, nappali vakság (Nyctalopia) csupán egy esetben (N a a s e) volt jelen. 4. Rét. pig. rendellenes tükörlelettel, és rendellenes látzavarral. Ezen osztályba tartoznak. a) A Rét. pig. következtébeni világrahozott láttompulat vagy mó r legtöbb esete. Föstenyzett foltok a receg edényein a szerző által észlelt esetekben csak a 10-ik és 12-ik életévben mutalkoztak igen kis mennyiségben. A láterő kutatását illetőleg, egészen kis gyermekeknél a rögzítésre, Uáták és szemteke mozgásaira vagyunk utalva. Gyermekek a lámpafényt szabály szerint nem követik szemeikkel, vagy ha azt teszik, akkor más kevésbé világos tárgyakat egészen figyelmen kívül hagynak. A láták mozgékonysága sohasem hiányzott egészen, de az minden esetben feltűnő lomha volt, gyakran napfény behatására nagyobb volt a láta mozgása mint a lámpafénynél. Szemrezgés a sulyosb esetekben úgy látszik sohasem hiányzik, s egyszersmind arra mutat, hogy legalább a baj első szakában ez nem egészen tökéletes. Hcl már értelmesb egyéneknél a láterő vizsgálata foganatosítható volt, a látzavar legkülönbözőbb foka-mórtól egész mérsékes láttompulatig — észleltetett. Hol szemrezgés hiányzott, vagy mérsékes fokú volt, a láttér sohasem mutatott kőzpontkivüli megszoritottságot, hanem a hiányosság egyik vagy másik oldal felé terjedt. Azon esetekben, ahol még mennyileges fényérzés fennállott, alkonyböd nem volt jelen; ellenben 2-szer a nappali fény vakitólág hatott. Két esetben (15 és 5^ éves) állítólag a születés utáni látzavar nem fokozódott, ezen bemondásra azonban kevés súly fektetendő, mivel valószínű, hogy a roszabbodás annyira lassan és kis lépésekkel halad előre, miszerint az a betegnek nem tűnik föl. Nehézhallássali szövődmény 14 eset között 4-szer, szülök közötti vérrokonság 3-szor fordult elő. Egy alkalommal 6 testvér közül 4 volt megtámadva. b) A Bet, pig. nem világrohazott, túlnyomólag kőzpontkivüli látt ompula ttal és a re ceg hiányos f ö s t e n y z et ts ég é v el. c) Chorioretinitis pig, rendellenes kórtüt e k k e 1. Szerző észlelt esetei közül kettőt ide sorol leginkább azért, mert a baj öröklésre volt visszavezethető. 5. Rét. pig. rendellenes lefolyással, a két szem egyenetlen megbetegedésével stb, Eltérések a lassú, fokozatosan előrehaladó lefolyástól ezen alaknál is észleltetnek. Néha, és épen túlnyomólag központos láttompulatnál a kórállapot úgy tönik föl, miutha már lefolyt volna a betegség, avagy helytálló (stationär) lenue. Előfordulnak még másnemű rendellenességek is, p. o. időről időre igen gyors sülyedése a láterőnek, vagy a bántalom feltűnő túlnyomósága az egyik szemen stb. Záradékál szerző megjegyzi, miszerint a kórszármazati mozzanatok közöt1 a bulyakór legalább németországban nem nagy számmal van képviselve, Nagyobb szerepe van minden esetre a vérrokonságnak, melyet Liebreich is kiemel. Egybevetve szerző valamennyi (szabányos és nem szabányos) eseteit, 37 között 9-szer (24°/0) volt vérrokonság; a szülök között más 8 esetben olyan testvérek lettek megtámadva, kiknek szülői nem állottak vérrokonságban; öröklés csupán 2 Ízben észleltetett. A tisztán szabányos eseteket véve a szülök vérrokonsága 26%-al volt képviselve, és ugyanazon arányszámmal betegedtek meg testvérek, kiknek szülői nem voltak vérrokonok. A bujakóros eredet gyakorisága fölött szerző nem rendelkezik adatokkal, mivel némely eseteiben arra nézve volt ugyan gyanú, de határozottan nem volt bebizonyítható. Ezen gyanús kórszámazással
