Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-07-30 / 4. szám
59 CO Merc. subi. com.«. Gran, quadrantem Aqu. dest. unc. jj. Muc Cydon dr/S. Laud. liqu. Sydenh. gutt, VI. Igen tanuságos a sőmörös köthártyalobról (Conjunct,phlyktaenulosa) szóló fejezet; mely a tárgyat kimerítően taglalja. Három főalakban fordul élő: 1. A homokszemalakú hólyagocska (die sandkornförmige Phlyktaenen), a mely mindig csak csoportosan lép fel a köthártyai szélen. 2. A közönséges hólyagszerű (die typisch, blasige Phlyktaene), és 3. a széles alakú (die breite Phlyktaene). Mind a három alaknak leírása igen természethű és annyira részletezett, hogy minden gyakorló szemorvos saját tapasztalatait mintegy visszatükrözve találja. Csekély bajnak látszik, de nem az, és már azért komoly tanul mányozást érdemel, mivel a szemészeti gyakorlatban leggyakrabban előforduló kezelési tárgyat képezi, különösen ha hozzá számítjuk a szarulobokat, melyek épen csak a szóban levő köthártyalob következményei. Az első alak nem fordul elő oly gyakran mint a második, de annál konokabb az ; magam ismerek egyéneket és nem épen csak gyermek, vagy serdülő korban levőket, kik hosszú évek során át majd nem szünet nélkül szenvednek ezen sajátságos, alig észrevehető hólyagos pattanásban, mely a köthártyaszél mintegy túltengését hozza létre, de a szarura soha sem terjed. Szerző függelékben említést tesz egy varietásról, melyet Ph 1 y ktaena pallidanévvel jelez, mely tökéletesen megfelel ezen általam észlelt alaknak ; csakhogy soha sem tapasztaltam szemcsésedés létrejöttét a baj későbbi időszakában. Ezen alak felette nagy ritkaság a gyakorlatban ; Graefe szerint egyszer 1500 szembeteg között. A széles phlyktaenából mindig fekely lesz (ulcus prominens); fontos tudni, hogy a két utolsó alaknál előforduló átalános köthártyaizgatás és lob bizonyos körülmények alatt túlnyomó jelentőséget nyer, mit mind a betegség megnevezésébe mind kezelésére nézve tekintetbe kell venni. Graefe egészen elkülöníti a nevezett alaktól az úgynevezett tüsZös szemlobot (pustulare Ophthalmie) melynél tömött beszürődmény mutatkozik félig a tűik-, félig a szaruhártyán; gyakran behatol a szövetek mélyébe, ezekben szétmállást hozván létre. Ezen lob sokkal veszélyesebb a sömörös köthártyalobnál, és előfordul a himlő alatt, valamint más (idült) arczkütegek (impetigo) kíséretében. A sömörös köthártyalobesetek körülbelől 25 százalékánál akadunk görvélyes alapra, mi minden esetre arra mutat, hogy e baj görvélyes egyéneken elő szokott fordulni. Ezen szám már azért döntő e tekintetben, mivel a Berlini kórodán megjelenő szembeteg gyermekek csak 10 százaléka görvélyes; de más részt még mindig marad a sömörös köthártyalobesetek 75 százaléka, mely görvély nélkül lép fel; tehát csak előítélet volt e lobnemet mint biztos görvélyes tünetet felállítani. Kezdetben hideg borogatás (kérem csak minél kevesebbet); és gyenge hashajtók. A pokolkő ellenjavalva van. Az első két alaknál főszer a Calomel behintése; ezen szer vegytani tulajdona által hat, és nem erőmüvileg, miért czukor és más por által nem pótolható. Ha az ismétlődésnek akarjuk elejét venni, 2=3 hó hosszáig kell folytatnunk a behíntést, mi alatt a köthártya halavány szint nyer, alkalmasint az apró edények szűkülése folytán, ., „ ,, A másik szer, mely a Collomellel versenyezhet, a módosított Pagenstecherféle kenőcs: Hydrarg, oxyd. flav. via hnmida par 0 1 _ o,2 ung. simpl. 3,5. Ebből borsó mekkoraságú darab a szemhéjrésbe hozatik. A beteg 5 perczig zárva tartja a szemhéjakat, azután gondosan ki kell mosni a szemet finom szivacscsal. A széles alak ellen az első időszakban Chlor, solut. aqu. dest. aa. 10. Naponta 2—3 szór becseppenteni. A fekélyedés időszakában igen óvatos etetés pokolkövel (lapis mitig.l, természetesen rá kővetkező semlegesítéssel. Az átalános gyógykezelés mindenek előtt a netán jelenlevő görvélyre tekintettel van; de hibás eljárás volna a helybeli bajt elhanyagolni, és az átalános kúrába bizDi. Tudva van, hogy igen gyakran épen a szemlob gyógyítására fris levegő, czélszerfi táplálás, vas készítmények képezik az átalános kúrát, Igen fontos tudni, hogy néha rákos uj képletek (Cancroidgeschwülste) a tülkhártyatájon fordulnak elő, melyek első fellépéskor igen hasonlítanak sömörös pattanásokhoz, mi által ha kártékony eljárásra nem, de minden esetre hibás jóslatra adatik alkalom. (Folytatás következik). A szemiirbeli csontszúrol. Sichel J. tr.-tól; idősb Sichel Arthur hátrahagyott iratai nyomán. Ezen értekezésben idősb Sichel tr-nak a szemürbeli csontszúra vonatkozó, évek hosszú során át gyűjtött tapasztalatai vannak megörökítve, melyet ő maga, noha régen megígérte volt, tőle nem függő akadályok közbejövetele, de nagy valószínűséggel a folytonos anyaggyűjtés miatt haláláig közzé nem tett, és csak kéziratban hagyott hátra. A mű két részre oszlik. Az első behatóan tárgyalja az elsődleges csontszút, mint tulajdonképi tárgyát, míg a második in ■ kább csak mint függelék a másodlagos csontszúról említ fel röviden némelyeket. Idősb Sichel 25—30 év előtt nyílvánított nézete szerint a csontszú elgenyedése a csontnak, míg az üszők annak elhalása. Elsődleges csontszú az, mely közvetlen a csontot ért kórmozzantó következtében keletkezik és nyilvános vagy lappangó lobfolyamaton alapszik; ellenben a másodlagos, nem lobhozvezető közvetlen behatás szüleménye, tehát nem elsődleges megbetegedése a csontnak, hanem rendesen távolabb esik azon résztől, melyre a kórok behatott; és ezen kórtermény nem lobos természetű, de hasonló azon növedékekhez a csontokon, melyek a gátolt felszívódás folytán kirágődásokat, dudoros majd bemélyedt helyeket hagynak hátra anélkül, hogy valamely nyoma találtatnék a lobos mibenlétnek. Ez ideig a szerzők csupán futólag érintették a szemürbeli elsődleges csontszút, senki sem kisértette meg annak részletes leírását, sőt ismertető szerint a legtöbben összezavarták azt tömlős daggal, csonthártyalobbal vagy tályoggal a szemürben. Csak ritkán van alkalom a heveny csontszú első, vagyis a dagképeződés előtti időszakát megészlelni; ilyenkor a kórtünetek az egyszerű, csaknem mindenkor idült csonthártyalobnak felelnek meg. Ezen állapot könnyen kikerüli az orvos figyelmét, mivel egyedül a felső szemhéjak és szomszédos részek tompa, nyomásra fokozódó fájdalma, — mely olykor a megfelelő homlok és fejrészre terjed, és mely a szemür egy pontján állandóan és legbelterjesebben megmarad, — gyaníttatja ezen csontbaj kezdetét. Olykor ezen j kórtünetek visszavezethetők valamely alkalmi kórokra: ütés, szúrás, esés vagy más erőmüves behatás a szemürre. Ezen külsértések folytán létrejött csonthártyalobok kivált nyirkos, görvély- és bújakóros vérvegyü egyéneknél rendkívüli hajlammal bírnak az üszőkhőzi átmeneteire. Ezen első időszak voltaképen azért lesz elhanyagolva, vagy folyik le észrevétlenül, mivel, mint minden egyszerű, jó indulatú csonthártyalob sok esetben beavatkozás nélkül felszívódás által meggyógyúl. Többször azonban megveti alapját a csontszúnak, és lecsupaszítja a csontot. Ekkor a második időszakban következők a körtünetek : hevesebb és csak bizonyos idő múlva alábbhagyó fájdalmak; de melyek olykor nem fokozódnak és könnyen el is töretnek. Előbb vagy később egyike a szemhéjaknak, többnyire a felső dagadni kezd, egy részén, rendesen az eresztékek közelében feszes, halaványveres. A megdagatt szemhéj tapintása kevés fájdalmat okoz, és annak egy helyén körülírt, majdnem mindenkor felettébb feszes, kemény, kissé ruganyos dagot lehet kitapintani, tökéletesen hasonlót a periostosishoz. A dag igen gyakran lassan, némely esetben azonban gyorsan növekszik; ilyenkor fájdalmasabb, színe sötétebb veres lesz. Kötbártyavizenyő csak akkor lép fel, midőn a csonthártya áttöretvén a geny a szabad szemürbe lép. Kezdetben a köthártva csupán a dag közelében veres.
