Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-07-30 / 4. szám
51 52 szövet (Lupus) bántalmai által váltatnak fel, különös hajlammal | a genyedésre. *) Ezen viszonyt pedig azért emelem ki egy felől, hogy azon első stádiumban, midőn a görvély ótvar (Eczema) vagy Orbancz, — Hyperplasia — alakjában lépett fel, orvoslását sürgessem, mi által a későbbi nehezebb bajok megelőzése remélhető — más felől pedig azért, hogy egyúttal azon nemes szerv — a szem — oltalmazását szőnyegre hozzam, minekutána ez utóbbi a görvélyes kütegnek úgy szólván résztüneménye. A mit .habitus scrofulosus“-nak tartottak, szerintem nem is egyéb magánál a bőrbetegségnél, melyekhez alkalmilag más tünemények, mirigydagok sat. csatlakoznak, továbbá azt hitték a habitus scrofulosus-ról, hogy egyszer a renyheség — torpor — máskor pedig az izgékonyság — Erethismus— bélyegét hordozza magán, és hogy ezen különbség szerint bizonyos módosulatok forognának fenn a kór külső alakjában ; — különösen a köthártyalobnál kísértették meg ezen fajkülönbséget érvényre juttatni, minthgy csekély tárgyi tünetek mellett olykor irtóztató érzékenységet tapasztalhatni : fényiszonyt, szemhéjgörcsöt, sajgást sat. melyek magyarázata másként igen nehéznek látszott. Arit tanár tankönyvében a szemhéjak érzékenységét okozza, melynek belfelülete a legapróbb idegen testet sem tűri; azonban A. az úgynevezett erethismus scrofulosust is felveszi, mi alatt az egész szervezetnek és így a reczének is bizonyos gyengeségét és izgatott állapotját érti. Hol (z hiányzik — úgy okoskodtak -ott alanyi tünemények merőben hiányozhatnak : a betegek szemeiket bátran nyitják , a világossággal szembe néznek, mindamellett, hogy lob, takár vagy fekélyek nagy fokban léteznek; jelenleg az erethismus scrophulosust azon fakadékokkal hozzák viszonyba, melyek a porczhártyaszélén Herpes Conjunctivae név alatt fordulnak elő, és melyekről állíttatik, hogy a sugár idegrendszernek felmagasztalt munkásságával lenne egybekötve, az izzadmány részérül gyakorolt nyomás következtében; részemről hajlandó lennék inkább a fakadékok heveny és mulékony indulatának fontosságot tulajdonítani, a mennyiben a fakadási roham órák alatt múlik és hirtelen kitör, úgy hogy a kezdő lobnak első ideges stádiuma itt vagy ott, de folytonosan tartatik fenn; a rohamok inkább éjjel állanak be, s ezért reggeli órákban nagyobb az izgatottság. Ezen okoskodás helyességei ex juvantibus et nocentibus igazoltatik, nem lévén biztosabb szere az említett idegességnek az edzésnél, akár calomel porral, akár pedig pokolkő érintés által, mely utóbbival számtalan esetben éltem és boldogultam; túlfelől érthető, hogy az egyszer jól kifejezett (localisalt) köthártyalobnál miért nem fordul elő akkora érzékenység, nem különben pedig, hogy a görvélyeseknek idült köthártyatakára, sőt porczhártya fekélyek miért járnak úgynevezett renyheséggel — torporral. A porczhártyát hamar átfúró fekélyek nem származnak fakadékokból, hanem szövetének felernyedése és elmállása folytán; ezen elmállás a nyákos, genyes, rágó köthártya-váladék által jő létre, és miutána köthártva-hurut és takár hosszadalmas lefolyású, ott a visszahatás is csekély fokú, ellenben azon csekély fekélyekkel, melyek a fakadékos köthártyalob következményei, „ulcera corneae eretistica“ az izgékonyság jellemével birnak. A fennt előadott magyarázat szerint továbbá megfogható, hogy az úgynevezett görvélyes érszalagocskánál — scrofulösen Gefässbändchen, mi okból nélkülözzük a fényiszonyt és egy átalá*) Ezen kór Mfejlődésimenet közben jövő események által megváltoztathatik; így látjuk, hogy egy lefolyt heveny küteg után a görvély váratlanul kiüt, és csontszuvasodást okoz a fülcsontokban, Ízületekben stb. I ban visszahajlási tüneteket,daczára, hogy ez is fakadékos kórfolyam, csakhogy természeténél fogva rögzött — fix —, korlátolt genyedésbe végződő; a kezelés itt pokolkővel legczélszerübben vitetik végbe, minthogy a genygócz egyenesen érinthető. Az, hogy a görvélyesszemlob egyedüli résztüneménye a bőr görvélynek, úgy hiszem, nem volt eddigelé elegendőleg hangsúlyozva ; tagadhatlanul igaz ugyan, hogy a testalkatnak viszonyait a külvilághoz szabályozni fődolog, és hogy az életmódra ügyelni kell; de egyszersmind a bőrbaj elmulasztásán is kell iparkodni, mielőtt még a köthártyára szállott és az úgy nevezett habitus scrofulosus képében mutatkozik; és e tekintetben nem eléggé ajánlhatók a hideg arczfördők, melyek egyszersmind az úgynevezett Angelstein-féle gyógymód neve alatt a fényiszony ellen is hatályosak, továbbá a pokolkő bekenések a szemhéjakra és az orrüreg takhártyájára ; e végre a bőr kevéssé megnedvesíttetik és rajta néhányszor pokolkő rudacs végig huzatik; ez minden nap ismétlendő, míg lehámlás következik ; ugyanez követendő nyakmirigyek fölszivatása czéljából, ezek oly kezelés mellett bámulásra méltólag tűnnek el rövid idő alatt. A calomel por azon fenn említett küteges köthártyalobnál, mely a rohamok kiújúlása (Nachschübe) által feltűnik, a pokolkőnél előnyösebb, mivelhogy hatása az egész köthártyatömlőre (Schleimhautsack) elterül és így a legapróbb.alig látható, úgy szólván lappangó fakadékot csírjában elroncsolja (exstinctive, abortive Methode) — Ifjabb Jäger nagyon helyesen és jól hozzávetőleg conjunctivitis pustulosa sine pustulis-ról szól, a hol t. i. a lob izgékonysági jeleggel bir, és a fakadékok nem láthatók. Ezen fakadékok tartalma felszivatására nagyon hajlandó — az elszórt genyedéseknél jobb a pokolkő, mert mélyebben beható — az úgy nevezett ungv. ophthalmicumot, vagy Pagenstecher-féle szemirt egészen oda hagytam, nem képzelhetvén magamnak, hogy miképen hathat. A pokolkő oldatot egyszerű idült köthártyahurut, vagy takár és kötszövet bujálkodás mellett szoktam volt használni, hogy ha pedig hosszas szemhéjgörcs után befordulás (Entropium) maradt hátra, mely a jelenlévő lobot fenntartotta, akkor tépetgomolyokkal igyekeztem a szemhéjnak kifordulását eszközölni, azoknak pólyával való helyben rögzítése által. A szarucsap néhány mütétmódjáról. Vidor Zs. tr-től. Azon idő óta, hogy a szemészet óriási haladását tapasztaljuk, ezt nem annyira uj műtétek kigondolása, mintinkább az jelzi, hogy az egyre finomuló segédeszközök által helyesebben felismert betegségek ellen helyesebben választatnak meg a már rég ismert műtéti módok. Ez állítás igazvoltát többek közt csak egy példával akarom megerősíteni. A mig ugyanis Jüngken 30 év előtt megjelent, igen jeles szemmütészeti munkájában a szivárványnak optikai célból való csonkolását a glaucoma jelenléténél határozottan ellenjavaltnak lenni állítja, ugyanezen műtét kis módosítással néhány évtizeddel később a glaucoma ellen javaltatik, mi epochalissá lett a szemészet történetében, és a lángeszű Graefének halhatatlanságot, az emberiségnek pedig véghetetlen nagy hasznot szerzett. Maga a gyógyeljárási mód tehát mint ilyen már rég ismerve volt, de javalati köre ez által jóval tágasbodott. Vannak azonban műtétek,melyek egészen az újabb kor vívmányai, mint teszem a szemizmokon végzettek — a kancsalság különféle alakjánál; — a reczegen, ennek leválásakor (reczegszúrás) s más egyebek; majd ismét olyanok, melyeket csak részben nevezhetni újaknak, mennyiben az alapeszme régi, az újabb kor műtői csak módosítottak rajta. A műtétek ezen utóbbi sorába tartozik a szarucsapnak Critchett tr. által 1864. Oktober havában a „the Royal London Oph- I thalmic Hospital Reports“-ban közlött olyképeni műtété, hogy ő
