Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-06-18 / 3. szám
i A könypontocskák hiányos, vagy egészen lelietlenné vált működése a pontos megtekintés által azonnal felismerhető az által, hogy vagy nem merülnek be a könytócsába, vagy nyilásuk igen szűk, alig fellelhető. — A könytömlő lobos bántalmazottsága, takárja, a megfelelő orrgyökmélyedés teltsége, daganata mellett leginkább az által árúlja el magát, hogy az ezen tájra gyakorolt nyomáskor több kevesebb nyákkal vegyes geny tolúl a könypontocskákon át a köthártyazsebbe. Valamivel nehezebb azon kéralakok meghatározása, hol a könycsurgás oka a könycsövecskék megszüküléseben fekszik, vagy hol azt feltételezi az orrvezeték szűkülete vagy épen átjárhatlansága. Az elsőt, tehát a csövecskék szűkülését akkor gyaníthatjuk már megtekintésnél is, midőn a könypontcsák rendes állása és tágsága mellett a könytömlőtájt rendesnek találjuk; ujjunkkal a tömlő falára tett nyomásra vagy semmi, vagy alig valami nyákos váladék jelenik meg a köthártyazsebben; tehát nemleges helybeli tüneteket észlelünk. Közelebbi határozott felvilágosítást a kutaszszali vizsgálat ad. A könycsurgás gyógykezelése egybeesik a könytömlő lobos, takáros bántalmának gyógykezelésével. Feladata a köny lefolyását a természetes utakon lehetővé, minél szabadabbá tenni. Legnagyobb, maradandó érdeme van ezengyógybeavatkozás körül Bowman n a k, kitől származik a konycsatornácskák felhasítása; igen egyszerű, de nagy horderejű műeljárás, mely lehetővé teszi azt, hogy egyedül a rendszeres, kitartó kutaszolás által a leg több esetben sikerül a könyutak megbetegedését leküzdhetni. Sőt már maga a felhasítás is bizonyos esetekben elégségesnek bizonyul a bántalom végleges megszüntetésére, (melyre Bowm a n n felfedezésekor talán nem is gondolt, czélja lévén módott találni vastagabb kutaszok bevezetésére,mint az az előtt lehető volt) úgy, hogy a kutaszok bevezetésére, — melyet más kódlapotoknál hónapokon sőt éveken át kell ismételni — itt vagy egyátalán nincs szükség, vagy csak nehányszori bevitelre szorítkozik ezen utólagos gyógyhatány. A könyutak ezen kóralakjait kívánom ez alkalommal nehány, általam ez év folytán megészlelt eset közzétételével megvilágítani. Ezek azon alakok, hol a betegek hosszab időn át könycsurgásban szenvednek anélkül,hogy az esetek legnagyobb részében lobos folyamat jelentkeznék a tömlőben. Ezeknél a könycsurgás okát a csatornácskák megszükülésében, ritkább esetben a könypontcsa rendellenes állásában találjuk. A csatornácskák szűkülete mondhatni mindenkor a tömlőbei beszájadzásnál fészkel, mit a felhasítás után azonnal elárúl a kutasz az által, hogy a szűkülés helyén azt csak erőszakkal lehet áttolni, mig azon túl úgy a tömlőt, mint az orrcsatornát könnyen átjárja. A kutasz visszahúzása után rendesen bő. vérzés jelentkezik onnét hol a szűkülés székel, mi különben nem szokott úgy lenni. Ilyenkor vagy ki kell egészíteni a felhasítást, vagy a szűkült helyet vastagabb kutaszszal tágítani. A tömlő iirtere ezen esetekben egyszer sem találtatik nagyobbodva. Hogy a csatornácskák felhasítása, és talán a vastagabb kutasz nehányszori bevezetése által elértük czélunkat, bizonyítja a betegek (kiket elővigyázatból rendesen előkészitük a biztos, de hetek sőt hónapokon át eltartó gyógymódra) azon, a megelégedés sugallta örömnyilatkozata, hogy a gyötrő könycsurgástól oly hamar végkép megszabadúltak. A tömlőbeli nyákos elválasztás pár nap múlva telyesen kimarad. Az esetek következők: Első eset. M. T. 17 éves Bácsmegye feketehegyi születésű, különben egészséges leány már 1 */3 évtől szenved könycsurgásban a jobb szemből. Egy év előtt a megfelelő könytömlő tájon lobos- 37 — dag képeződött és magától felfakadt. 1871. mart. 14-én, megjelenésekor a tömlőben gyülem nem találtatott. A jobb alsó szemhéj kissé lecsüng, miért ezen szemrés nagyobb, és a szemhéjak becsukásakor is kiviláglik a sugárizom némi tökéletlen működése. A szemhéjak és teke köthártyája belövelt. A tömlőtáj rendes kinézésű. 15/s. A tömlőből nyomásra kevés nyákgyülem tolúl a köthártyazsebbe. Az alsó szemhéjon megkísértetett a villamáram alkalmazása, de kívánt eredmény nem mutatkozván az alsó könycsövecske délután felhasíttatott, mely mellett erős gyurma vérzés jelentkezett. ,6/s. A 3-as kutasz a csatornácska tömlői szájadékánál szűkülésre találva, ezen helyen csak nehezen tolható át, míg azon túl könyen halad az orrjáratba. Tegnap óta azonban feltünőleg kevesebb könyezés. 17/s. A 2-ös kutasz a bejáratnál kissé nehezen hatol át, azon túl könnyen. Semmi könyezés. I8/S.A 2-ős kutasz is elég könnyen áthatól a szűkült helyen. Daczára a szeles, hűvös időbeni huzamosb járkálásnak könycsurgás, de még könyezés se mutatkozván, a hónapokra elhúzódható gyógykezelésre előkészített beteg nagy örömmel hazájába távozott. Másodili eset. E. L. 48 éves kereskedőnél több mint egy évtől tart a bal szemböli könycsurgás. A könypontok állása rendes, a • tömlő tájon külsőleg semmi rendellenességet sem vehetni észre; nyomáskor semmi váladék a könypontocskákból. A Bowmann féle műtét megtétele után a 2-ős kutasz a csatornácska beszájadzásánál szűkülést jelez, és azon csak vékonyabb előre küldése után hatol át, míg a tömlőt és orrvezetéket szabadon átjárja, Kivétel után elég erős vérzés a szűkült helyről. Még az nap délután üzleti dolgaiban sokat jártkelt a nélkül, hogy könyezés mutatkozott volna. Más nap s0/3. semmi könyezés, a 2-ős kutasz elég könnyen, utólagos vérzés nélkül bevezethető a könyutakba. 14 nap múlva felszólításunkra ismét bemutatta magát a beteg, és ezen idő alatt könyezés szeles időben sem jelentkezvén gyógy altnak nyilváníttatott. Harmadik eset. M. J. 28 éves vasúti munkásnál már öt év óta fennállott a könycsurgás; lobos folyamat a könytömlőben nem jött létre. Vizsgálatkor a könypontcsa alig volt feltalálható. A tömlőtáj rendes. April 22-én a csatornácska felhasítása után a 2-ős kutasz először nehezen hatolt át a benyilási helyen, ellenben a tömlő és orrjárat nem volt szűkülve. Más nap a könycsurgás egészen elmaradt, a 2-ős kutasz többé nem talált akadályra, a tömlőből váladék nem volt kinyomható. Vaunak azonban esetek, hol a csatornácska szűkülése mellett az orrvezeték is szűkülve találtatik. Ilyen volt a kővetkező 4-ik eset: Negyedik eset. H. A. 37 éves főhadnagy bal szeméből több éven át jelen volt már a könycsurgás, főleg a szabad levegőn és lovaglás közben, midőn magát febr. 24-én bemutatá, hogy őt hivatásában felettébb gátló bajától minden áron szabaduljon. Az alsó könypontcsa igen kicsinynek, elsímultnak találtatott ; a legvékonyabb kutaszszal (Nro. 6) bejuthatni ugyan a tömlőbe, de azt azontúl nem lehet az orrjáratba vezetni. A tömlő térfogata rendes, váladék benne nincs. A felhasítás után elég erős vérzés; az 5-ös kutasz úgy a csatornácska beszájadzásánál mint az orrüri csatorna felső nyílásánál ellenállásra talál. 2 7/,. már sikerült a 3-as kutaszt némi nehézséggel és vérzés mellett bevezetni; ellenben 28-án már jóval könnyebben és vérzés nélkül. A könycsurgás elmaradt. 1/3. Daczára a hideg szélben! járkelésuek semmi könyezés. A 3-as kutasz lassan ugyan, de utóvérzés nélkül bejut az orrjáratba. Ezután 8 nap elteltével még egyszer bemutatta magát tudomásul adni azon kedvező állapotát, hogy többé lovagolásnál sincs könyezése. Ekkor már a 2-ős kutasz is elég könnyenbehatolt. Az 5-ik eset saját gyakorlatomból illet egy 16 éves sápkóros, különben elég jó fejlődésű és táplált leányt, ki már gyermekkora óta szenvedett volt könycsurgásban a bal szemből. Mi természetesebb, minthogy ezen idő alatt több orvos és javasasszony tanácsa lett kikérve, az orvosok egy része szemvizek rendelése mellett a kinövéssel biztatta a szülőket, a másik rész a baj természetét helyesen felfogva a műtétet javalta, mihez azonban az anya és leány nem akarták beegyezésöket adni. míg nem f. év febr, 16-án nekem sikerült a félénk leányt a műtét jelentéktelen voltáról, és egyedüli sikeréről meggyőzni.- 38 -T
