Szemészet, 1871 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1871-02-05 / 1. szám
SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 51-dik számához. Szerkeszti Hirsohler Ignácz tudor. 1“SŐ SZáin. Vasárnap, február 5-kén 1871. Tartalom: A látélesség nyomozásáról. Hirschler tr-tól. — Szemsértés izzóvas által" nyomkötés, gyors gyógyulás. T o r d a y tr-tól. — Strychnin mint gyógyszer mór ellen. Nagel tanár-tói. — A rövidlátás heveny fejlődéséről. Kugel tr-tól, — A jéglencsének befolyásáról a szivárványhártya feszültségére Kugel tr.-tól. Uj módszer egyoldali mór és láttompulat könnyű felismerésére. Kugel tr-tól. — Heveny Atropinmérgezés egy esetéről. Kugel tr-tól. A szemhéjgörcsről. Graefe Alfred tanár-tói .4 látélesség nyomozásáról. Elffadta Dr. Hirschler a buda-pesti Orvosegylet jan. 7-én tartott rendes ülésében. Mai értekezésemben nem fogok oly tárgyról szélani, mely a jelenlevő szemorvosok számára új vagy épen érdekes Lenne. Tartására engem ama a választmányban többször hangsúlyoztatott nézet buzdított, miszerint az úgynevezett szakorvosok feladata lenno, időnkint szakmájuk nevezetesebb mozzanatait ismertetni oly czélból, hogy a szakmával különösen nemfoglalkozó ügytársak is az uralkodó tudományos elvek, szempontok és gyógymódok ismerése által legalább gyakorlati tekintetben a mai tudomány színvonalán maradhassanak. A látélesség nyomozási módját pedig azért tűztem ki ezen értekezés tárgyául, mivel1 annak ismerése, illetőleg a nyomozási eredmény formulázásának kellő megértetése mellőzhetlenül szükséges a szaklapokban tartalmazott kórtörténetek helyes felfogásál a. S = 2%0, 1/s stb. kifejezésről lesz itt szó, melylyel a szemészeti kórtörtéuetekben találkozunk; mit értünk ez alatt, mi haszna van ezen terminológiának, mi a kifejezésnek elméleti és gyakorlati becse, minő fejlődési időszakokon ment ez át a mai álláspontig, és melyek végre a hiányok és hézagok, miket maga a gyakorlat ezen formulázási módban éreztet ? Tudva van, hogy a szemészet újabb gyors fejlődését legiukább a tárgyilagos vizsgálat ritka tökéletesbitésének köszöné. De mig ez által az anyagi változások tanulmányozása és kutatása váratlanul nagy mértékben segittetett elő, a kórkép igen tökéletlen maradna, ha nem sikerülne a szem működésének nyomozását szintén közelítőleg biztos alapra fektetni; mert csakis ily feltétel alatt lehetséges az anyagi változások kórtani becsét megismerni, a mint a hullán talált kórboncztani lelet kórodai észlelet nélkül soha sem vezethetne az orvosi tudomány tovább fejlesztésére. A mai tudomány követelme az, hogy a működési rendellenességeket párhuzamosan a szöveti változásokkal vegyük szemügyre, mely feladatnak a szemészet a szemtükör feltalálása óta több irányban elég sikeresen már is megfelelt, másokban megfelelni naponta igyekszik. A jellemzett törekvés méltánylására például hozhatom fel a láttér nyomozását, annak szűkületei, hiányai és félbeszakadásai felismerését, a középponti láterő vagyis a macula lutea működési mibenlétének megállapítását, a színekre vonatkozó láterő kutatását, a kettős látás résztüneteinek tanulmányozását, a phosphének a kórismére való felhasználását stb. Könnyen érthető, hogy hasonló törekvés már korán oda irányult, módot feltalálni, mely által az átalános látképesség fokát többé nem bizonytalan és tágértelmü kifejezésekkel hanem szabatos és határozott műszavakkal jelölhessük, hogy ily kifejezések helyett, mint: a beteg keveset, csak nagyobb tárgyakat, elég roszul, igen roszul vagy elég jól lát, melyek a mai tudomány állásával össze nem férnek, kiküszöbölhessük és jobbokkal pótolhassuk. Arra, hogy betegeknél meg bírjuk határozni a látélességet, mindenek előtt szükséges a rendes szem látélességét ismerni. Ez nem oly egyszerű dolog, mint milyennek első pillanatra látszik. A búvárok sokáig nem is voltak tisztában a felett, váljon mit kellene tulajdonképen érteni élettani látélesség alatt. Régebben összezavarták a látélesség fogalmát a nagy távolra való alkalmazkodási képességei, a mint ez még most is a nem tudós világban szokott történni. E szerint a látélesség azon reczegkép által lenne kifejezendő, mely alatt a szem egyátalában képes valamit, akár a legkisebebb fénypontot is meglátni. Eltekintve a nagy különbségektől, melyek erre nézve előfordulnak,*) maga az elv is hibás felfogáson alapszik, mint tovább kimutatni fogunk. Még aránylag gyenge szem is képes igen kis álló csillagot látni, ha csak bir párhuzamos sugarakat a reczegen összpontositani; de ezen esetben oly igen kis és épen nem mérhető látszöglettel van dolgunk, hogy összehasonlitásra, tehát mértékre épen nem alkalmatos. Hocke** volt az, ki az első az élettan e kérdését helyesen fogta és tette fel. Ö ugyanis azon látszöglet mekkoraságát kereste, mely szükséges arra. hogyaszemképes 1 egyenkétcsillagot egymástól elkülöni tv elátni; és úgy találta, hogy alig van egy ember 100 közül, ki birua két csillagot egymástól elkülönítve felismerni, ha ezeknek látszólagos egymástóli távola kisebb 60"-nél (vagyis 1 percznyi látszögletnél) Későbben mások is hasonló nyomozásokat nem épen csillagokkal, hanem más finom tárgyakkal, többnyire apró rostélylyal tettek, melyek közelítőleg hasonló eredményre vezettek. Az élettani látélességi határ ugyauis a szem fényérző szervének alkotóban találja magyarázatát. De halljuk, mit mond erre nézve az élettani elmélet: A látélesség, melyet a szem elérhet — úgy mond Helmholtz *** — összefügg a fényérző reczegelemek (csapok, Zapfen der Netzhaut) nagyságával. A fény, mely egyetlen egy érző elemre esik, csakis egy fényérzetet szülhet, melyben nem különbözthetni meg. váljon az elem egyes részei több, mások kevesebb fényt kaptak-e. Fényes pontokat lehet észrevenni, melyeknek reczegképei sokkal kisebbek mint egy reczegelem, feltéve, hogy a tőlük kiinduló fény egyátalában elég erős arra, hogy bírjon reczegelemre hatni. így a szem álló csillagokat vesz észre daczára látszólagos kicsiségüknek. Hasonlóképen bir a szem világos téren levő sötét tárgyakat megkülönböztetni, bár ezeknek reczegképei kisebbek mint egy reczegelem, feltéve ismét, hogy a sötét kép észrevebetőleg birja csökkenteni azon fényt, mely az érző elemre esett. Ha pl. a szem az alkalmazott világításnál még képes a világosságnak Vso*re menő különbségét érezni, akkor kell, hogy megérezzen oly sötét képet is, melynek térfogat i a fényérző elemnek J/50-ed részét képezi. Igen érthető ellenkezőleg, hogy két fénylő pont a szemtől csakis akkor fogható fel miDt kettő, ha reczegképeinek egymástóli távola nagyobb egy elemnél. Ha t. i. az egymástóli távol kisebb egy elemnél, akkor a két kép vagy egy és ugyanazon elemre esik. vagy két szomszéd elemre. Az első esetben mindkét kép csak egy érzetet, a másik esetben kettőt eredményezne ugyan, de miután két szomszéd elleniben támadna, a szem nem bírná megkülönböztetni, váljon két fénypont van-e jelen, vagy csak egy, melynek képe két elemnek határrészeire esik. Ezekből következik, hogy két külön érzet létrejötteiére mellözhetlonül szükséges, hogy a két kép oly elemen keletkezzék, mely egymásssl nem érintkezik, közöttük egy harma*) Ismeretes a tény, hogy egy hollandiai paraszt Jupiter trabansait bírta felismerni puszta szemmel, bár e kis csillagokat más ember csak is távcsövei vesz észre. **) 1765. ***| Handbuch der physiologischen Optik 215 1. T I
